JÓKAI MÓR - Nevető Új Democritus III.

Kevés író formálta úgy a magyar közgondolkodást, mint Jókai. S nemcsak gondolkodásmódunkon, fogalmazási fordulatainkon érződik máig a keze nyoma, de valójában ő hozta létre azt az olvasóközönséget is, amelynek mindennapi szükséglete lett az irodalom. Jól mutatja ezt, hogy az 50 éves írói jubileumára kiadott 100 kötetes Jókai-díszkiadás hatalmas anyagi siker is volt." - írja Dr. Bárdos sorozatának legújabb darabjában Jókairól.

Nevető Új Democritus III.

JÓKAI MÓR

    Most egy olyan író a főszereplőnk, aki maga több legendát teremtett, mint amennyit a magyar történelem talán összesen. Egy olyan író, akinek tekintélyét jól mutatja, hogy a századfordulón Munkácsy Mihály a Honfoglalás című képére is odafestette, mindjárt Árpád vezér mögé. Hatalmas, hófehér szakálla, jóságos arca, kék szeme a képről is sugározza bölcsességét felénk.
   Kevés író formálta úgy a magyar közgondolkodást, mint Jókai. S nemcsak gondolkodásmódunkon, fogalmazási fordulatainkon érződik máig a keze nyoma, de valójában ő hozta létre azt az olvasóközönséget is, amelynek mindennapi szükséglete lett az irodalom. Jól mutatja ezt, hogy az 50 éves írói jubileumára kiadott 100 kötetes Jókai-díszkiadás hatalmas anyagi siker is volt. Aki adott magára, aki magát művelt embernek tartotta, igyekezett hozzájutni ehhez a könyvsorozathoz. Ük-, déd- és nagyszüleink mind ezen nőttek fel.
    Jókairól beszélünk hát, akinek még a neve is saját találmány. A komáromi Jókayk ugyanis ypszilonnal írták a nevüket, s Jókai Mór, feltehetően Petőfi hatására, maga változtatta az ismert, plebejusi i-re a magáét. És még a Mór is saját alkotás. Ennek pedig talán Shakespeare Othellója áll a hátterében. A népszerű velencei mór. Mór, azaz szaracén. De Jókai a maga megszokott Móric nevét önkényesen rövidre vágva Mór-rá változtatta. S mi már így ismerjük.
    Karinthy Frigyes írta, hogy nekünk magyaroknak nincs okunk panaszra, a korlátlan lehetőségek országa vagyunk. Nálunk egy fiatal tehetségből akármi lehet. Jókay Móricból például akár – Jókai Mór.
    Számtalan vidám anekdota kerengett Jókairól már életében, könnyű volna ezek valamelyikét választani. De a legjellemzőbb talán az a megtörtént eset, amelyet nem sokkal Jókai halála után Ignotus, a Nyugat egyik vezéregyénisége írt meg.
    Érdemes talán magát Ignotust idézni:
    Egy szombatos tárgyú regénye jelent meg (Jókainak) akkor folytatásonkint a Pesti Hírlapban, egy este vendége voltam vacsorára, s az azon reggeli folytatásban arról volt szó, hogy a szombatos família asztalára behozzák a párolgó sólet-eledelt, s meg volt írva, hogy mi a sólet: gölődén, vastagon meghintve libatepertővel. Én ezt nem így tudtam, a zsidók nemzeti eledeléről, a sóletről azt tudtam, s minden kétágú ember azt tudja, hogy szárazbabfőzelék.
    Ám, gondoltam, lehet, hogy a szombatosok gölődént esznek sóletnak – mindenesetre megkérdeztem az öregurat, hogy mikor evett a szombatosoknál ilyen sóletot.
    – Nem láttam én, öcsém, világéletemben eleven szombatost, nemhogy ettem volna nála – felelte Móric bácsi.
    – Hát akkor honnan tetszik tudni az ételüket? – voltam most már kíváncsi, írja Ignotus.
    – Megállj csak, meg tudom mondani! – volt a felelet. – Egyszer a Király utcában léptem fel követnek, s ott voltam hivatalos egy nagy zsidó vacsorán, s az ünnepi fogás gölödén volt. No meg azt is tudtam, hogy a zsidók szeretik a libatepertőt, s e nem lehet rossz a gölődénre, ha jó vastagon meghintik vele. Gondoltam, ez a sólet!
    Gondoltam – s ha Jókai gondolta, írja Ignotus, akkor így is kellett lennie. Jókai szentül hitte, hogy amit ő gondol, az úgy is van. S ha a valóság másmilyen, annál rosszabb a valóságra nézve!
    Jókai, aki műveiben Bécstől Szentpétervárig, Konstantinápolytól Lőcséig fél Európát beleírta a regényeibe, Bécsen és Berlinen kívül öregkoráig nem látott magyar földnél egyebet. S Ignotus mondja, higgyük el neki, hogy az öreg írót tán bánthatta is, hogy amikor felesége, Laborfalvi Róza halála után, Róza lányával Olaszországba utazott, és a valóságban meglátta a mesevilágot, amit annyiszor elképzelt álmában, azt kellett látnia, hogy tündérinek tündéri ugyan, talán annál is tündéribb, mint ő gondolta, de nem olyan, mint ahogy ő gondolta… Hogy is mondja Ignotus: S ha a valóság másmilyen, annál rosszabb a valóságra nézve!
    Talán hallani a történet mögött Ignotus nevetését. S talán Jókaiét is, a komáromi kereskedő fiáét, aki tényleg meghódította a világot. Magának, s mosolyával együtt nekünk is.

Dr. Bárdos József