Lanczkor Gábor Hódolatok Picassónak - 2008 június

A szegedi Regionális Összművészeti Központ Pi­cas­so és a nem­ze­tkö­zi avantgárd című aktuális kö­zön­ség­csa­lo­ga­tó ki­ál­lí­tá­sán ere­de­ti Picasso-művek mellett a mester ki­lenc­ve­ne­dik szü­le­tés­napjára készült hommage-ok sorozata látható, a hetvenes évek nemzetközi képzőművészetének nagy ne­veitől. A Picasso-művek közt egyebek mellett ott találjuk Az is­meretlen remekmű című Balzac-kisregényhez készült negyven illusztrációt és a kiállítás sarokpontjának szánt nagyméretű 1972-es olajfestményt, a Muskétás karddal címűt, amelynek, mint az megtudható a REÖK A4-es fénymásolópapírra nyomtatott fekete-fehér ismertetőjéből, biztosítási értéke már ön­magában meghaladja a 600 millió forintot.

Lanczkor Gábor

Hódolatok Picassónak

Megjelent 2008 júniusában

A szegedi Regionális Összművészeti Központ Pi­cas­so és a nem­ze­tkö­zi avantgárd című aktuális kö­zön­ség­csa­lo­ga­tó ki­ál­lí­tá­sán ere­de­ti Picasso-művek mellett a mester ki­lenc­ve­ne­dik szü­le­tés­napjára készült hommage-ok sorozata látható, a hetvenes évek nemzetközi képzőművészetének nagy ne­veitől. A Picasso-művek közt egyebek mellett ott találjuk Az is­meretlen remekmű című Balzac-kisregényhez készült negyven illusztrációt és a kiállítás sarokpontjának szánt nagyméretű 1972-es olajfestményt, a Muskétás karddal címűt, amelynek, mint az megtudható a REÖK A4-es fénymásolópapírra nyomtatott fekete-fehér ismertetőjéből, biztosítási értéke már ön­magában meghaladja a 600 millió forintot. Roppant ör­vendetes, hogy a kiállítás hírverésénél sikerült legalább ily mó­don, a kiállított művek esztétikai értékét a biztosítási tétel mil­lióiba konvertálva felzárkózni a nyugat-európai magángalériák trendjéhez, ha már a leginkább a francia autómárka újabb mo­delljét felidéző Picasso-sablonszignóval és a váltogatott színű/mé­retű/típusú betűkkel operáló, zavaróan közhelyes és ronda plakáttal, valamint az említett ismertetővel nem.

Kár, mert maga a kiállítás egészen kitűnő, koncepciójában és rendezésében egyaránt. A Picasso-művek helyett most az hommage-okról néhány szót.

Négy teremben 69 művésztől 69, Picassónak hódoló, cím nél­küli mű látható kiállítva, közöttük egy triptichon, Jiri Kolar munkája. Az alkotások sokszorosításra készültek; leg­na­gyobbrészt litográfiák, illetve szerigráfiák, melyeknek – a tech­nikai eljárás általi – sajátossága, hogy egyszerre több helyen is ki lehet állítani lényegében ugyanazt a művet. A nyomatokat a mű­vész általában hitelesíti az aláírásával, a lapon azt is meg­jelölve, hányadik sorszámot viseli az adott mű a szériában; így ugyanannak az alkotásnak két példánya lényegében csak a sor­számozásnál tér el, ha a művészi szignót egyfajta állandónak te­kintjük.

Az általam alaposabban szemügyre vett munkák mind ki­lenc­venes szériában készültek, ha már kilencvenedik szü­le­tés­nap. Roberto Matta, a dél-amerikai szürrealista festő ceruzás szig­nója a színes rézkarc jobb alsó sarkában olyan, mintha arab kalligráfia mintájára dolgozta volna ki aprólékosan a művész. Maga a mű a Guernicáról ismerős bikával az hommage-sorozat azon darabjai közül való, melyek motivikusan is reflektálnak a pi­cassói életműre. A rézkarc a kilencvenes sorozat harmadik da­rabja.

Walter de Mariáé a 61 vagy 41/90-es számozást viseli; az el­ső számjegyről nem sikerült egyértelműen eldöntenem, né­gyes-e vagy hatos. De Maria az amerikai land art egyik leg­je­lentősebb egyéniségeként vált ismertté a hetvenes években, noha nem kizárólag land art-művész, ahogy azt az itt kiállított ked­vesen infantilis munkája is bizonyítja. A fejnek, melynek épp csak a körvonalát és két szemét rajzolta meg feketével, orra helyén a Picasso, szája helyén az AFRICA felirat látható a mű­vész kézírásával. A nyomat Syria Studio papírra készült.

Robert Rauschenberg kiállított művének újságpapír-alapja és függőleges újságpapír-csíkjai csak tükörrel olvashatóak; a 3/90-es sorozatszámú munka jobb alsó sarkában vastag, len­dületes, expresszív kapitálisokkal olvasható a művész ve­ze­ték­neve. Cy Twombly alkotása négyzethálókkal operál; a so­ro­zat­szám (3/90) és a nagyméretű szignó (csak a monogram, a len­dü­letes CT) benn a műben, annak nagyjából alsó negyedénél, a kép teljes szélességében üresen hagyott sávban található. Donald Judd litográfiája ugyanarra a metafizikai sugárzású, mértani testekkel dolgozó minimalizmusra épül, mint a szobrai; ami ott a galéria tere, az itt a fehéren hagyott papírfelület. Joseph Beuys 4/90-es számozású litográfiáján csak épp a dekódolhatóságon túl, a kusza piros vonalak mögött mintha madár-motívumok rej­tőznének. Akárcsak a rajz vonalai, éppen olyan szép, ma­nír­mentes folyóírással került a lap aljára a szignó.

Andy Warhol szerigráfiáján, melyen egy nagy, színes tég­lalapokkal nagyobbrészt kitakart női arc látható, se szignó, se so­rozatszám; semmi személyes, közvetlenül a művész kezétől származó nyom.

Elkészül a széria sajátkezű, nulladik darabja. Elkészül róla a kilencven nyomat, melyekre ceruzával sorban leírja a nevét a művész kilencvenszer, a sokszorosított mű példányait saját au­toritásához visszaközelítendő, azt pontosan félúton meg­re­kesztve.

Andy Warhol nem. Mélyen vallásos ortodox keresztény mű­vész volt; hitét a mai Szlovákia területéről Amerikába vándorolt ruszin szüleitől kapta örökbe. Munkái felszíne alatt nincsen semmi, ahogy maga mondta. Vagyis a semmi van, egyéb szino­nímiával. Litográfiája ott marad fényleni a sze­mély­te­len­ség­ben, a Reök-palota falain túl a Somogyi utcai szerb ortodox temp­lom ikonosztázával találva meg a legközelebbi kapcsolatot.

A grafológia tudomány.