Weiner Sennyey Tibor: Kawi

"A kawi nyelven íródott versek, azon a nyelven születtek, amelyet Jáván használtak mindössze néhány száz éven át, s amelyet csak azért hoztak létre, maradt fenn, hogy verseket írhassanak rajta. Mégis kevés rá az, hogy „irodalmi nyelv”."  - Két részlet a július-augusztusi lapszámunkban megjelent esszéből.

Weiner Sennyey Tibor

Kawi

(Két részlet)
 

A kawi jelentésére és értelmezésére, éppen úgy, mint a kawi nyelven írott költészet és a kawi történetének megközelítésére több út is alkalmasnak tűnhet. Mégis csak egyetlen van, amely legalább a körvonalakat feltárja: a lelki. A kawi jelentőségét megérteni, mint minden nagy költészetét, művészetét, emberi kísérletét valójában csak egy út elég jó: a szellemi.
A kawi szanszkrit szó, amely annyit tesz, hogy költő. Maguk a kawi nyelven alkotó jávai költők talán inkább érthették úgy, mint ahogy a kawi irodalomban elmélyedő yogyakartai jezsuita, Zoetmulder magyarázta: kawi, vagyis az, aki az intuíció által bepillantást nyert, a bölcs, a látnok. Vagy, ahogy a kawi nyelvet mélyen elemző Humboldt értette: kawi, vagyis a költő, aki a bölcsesség embere. A kawi nyelven íródott versek, azon a nyelven születtek, amelyet Jáván használtak mindössze néhány száz éven át, s amelyet csak azért hoztak létre, maradt fenn, hogy verseket írhassanak rajta. Mégis kevés rá az, hogy „irodalmi nyelv”.
Az ójávai nyelv alapjaira, szanszkrit, páli szavakkal felépített költészet három rétegre oszlik. Az első a sekar kawi, a második a sekar sepoh és végül a sekar gangsal. Találunk más elnevezést is, de a hármas felosztás mindenütt azonos. A sekar azt jelenti, hogy virág. A vers tehát a nyelv virága. Szerzőik a kawit, vagyis a költészetet jógaként fogták fel, nevüket a langö elérésekor elhagyták, a világ számára meghaltak, s a nyelvből épült templomban lényegük beleolvadt az örök egybe.
Mindez azonban így édeskevés a megértéshez, és mindannak a megérzéséhez, hogy mi is történt Jáván. Világossá lett, hogy mindaz, amiből még ma is él a jávai és a bali-szigeti kultúra nem királyságok nagyságából, nem csupán India és Kína fényes kisugárzásából, tehát nem történelmi és földrajzi okokból lett azzá ami. A nyelv és költészet magasrendűsége alkotta meg a nagy királyságokat, s növelte, amit Indiából és Kínából és máshonnan kapott.
Nem csak a kawi tűnt mára már el, hanem a szellemiség és az alkotóerő is. És eltűnt más is: belőlünk a kawi teljes megértésének lehetősége. Mi csak részleteket foghatunk meg, csak töredékeket, s esély sincs arra, hogy a közeljövőben oly hatalmas szellemi és lelki ragyogásban tündököljék a poézis, mint egykoron Jáva szigetén.
Nem kevesebbet állítok, mint hogy a kawi nyelv és az ezen a nyelven való költészet teremtette meg, mindazt, ami a wayang, amik a szakrális táncok, ami Borobudur, Prambanan, vagy a többi építészeti remek, vagyis a kultúrát, sőt a gamelán zenét is bizonyos értelemben. Mindez persze szervesen összefügg és visszahat, s több idegen hatással is számolnunk kell, mégis úgy hiszem: a kawi volt a mag. Olyasmi nyelvvel és főként nyelv-filozófiával van dolgunk, mint amilyen Európának a latin lehetett Dante, Petrarca, Erasmus idejében, vagy olyannal, mint, amilyen Tagore számára volt a szanszkrit hagyomány. A nyelv, mint viszonyulás az istenihez jelenik itt meg. A poézis, pedig ennek a viszonyulásnak körvonala, épülete, formája. Vagy, ahogy a kawik maguk mondták: a nyelvből épült szent hely.

(...)

A kawi költők közül azt, aki a leghíresebb volt, ka­wind­rá-nak, a köl­tők hercegének hívták (ZOET­MUL­DER), ami más ér­tel­me­zés­ben mindössze annyit je­lent, hogy jó éne­kes (HUM­BOLDT). Kicsiny késeikkel lontárba metszették verseiket. Ma lontárokat csak elvétve találunk. Bali szigetén Lo­vinából fél óra alatt jutunk be, s órákon át kereshetjük azt a könyv­tárat, amelyről csak kevesen hallottak. Az ott őrzött lon­tá­ro­kon maradt fenn a Ramayana és Bharatayuddha. Lontárok őr­zik a balinéz varázslás rajzait, a jamuk gyógyászatának titkait (obat), a wayang történetek alapjául szolgáló epikus műveket, s azokat az eposzokat, verseket, amelyekben a kawi költészet végül is kivirágzott. Miszticizmusa feltárult a szanszkrit és indiai ha­tás mögül, és létrejött egy egészen sajátos irodalom. Másfél hó­napos út, és kétórai rekkenő trópusi hőségben való bolyongás és keresgélés után ott állunk a lontár-könyvtár előtt, a Yayasan Ge­dong Kirtya kapujában. Az egész egy kerti kisház, bent két mo­solygó könyvtáros hölggyel. A lehető legnagyobb ter­mé­sze­tes­ség­gel tették elém a balinéz varázslás rajzait, hogy né­ze­ges­sem, s pár könyvet a táncról és a wayangról.
Két nappal később újra visszamentem. Időközben világos lett számomra, hogyan is készül a lontár, s hogy ennek mi a je­lentősége, illetve, hogy mely könyveket kell feltétlenül meg­néznem. A balinéz írásos hagyomány őrizte meg napjainkig azt a hordozót és formát, amelyre a kawik műveiket vésték.
A lontár a legjobb minőségű, se túl öreg, se túl fiatal talfából ké­szül, vagyis levelének gerincéből, amelyet még telihold előtt met­szenek, szeptembertől októberig, vagy márciustól áprilisig. A legmegfelelőbb fák éppen a Gedong Kirtya könyvtára körüli er­dőkben találhatók.
A kawi a sorokat pengével metszi. Az ójávai általában négysoros, a balinéz háromsoros; az ötsoros lontárok igen ritkák. Amikor megismertem a lontárok készítésének módját, s ebből fakadó sajátosságait, akkor értettem meg, hogy első alkalommal mért nyomják minden turista kezébe a balinéz varázslás raj­zainak könyvét. Mert ez a legalsó szint.
Amin én is, s minden nyugati biztosan elcsodálkozik, hogy íme, micsoda veszedelmes és izgalmas könyvet talált ebben az irodalmi hagyományban, az – akárcsak az ezotéria és babona – va­lójában a legalsó szinten van. Mint nálunk a mosógépek ké­zi­könyvei; és valószínűleg olyan gyakorlatias célokat is hasz­nál­ták. Itt például a varázskönyv misztikus rajzainak erejét a tu­risták megtévesztésére. A kevésbé látványos lontárok az ér­de­ke­sebbek.
De mi is a lontár? Hogyan készül? Először kiválogatják, vág­ják, szárítják, aztán újranedvesítik, újraszárítják a pálmaleveleket. Aztán metszik, lehántják a kérgüket. Majd kifőzik forró köveken, az intaranfa, avagy az imafüzérfa kérgével együtt, amelyből átkerülő savak később távol tartják a rovarokat, ami a trópusokon különösen fontos szempont. Ezután egy évig érlelik a kifőtt le­ve­leket, majd megmossák és szárítják ismét. Ekkor jön a leg­fontosabb: méretre vágják őket! Csakhogy a méretük már attól függ, milyen szöveg kerül majd rájuk. A jellemzőbb szövegek törvények, jogi esetek, horoszkópok, kalendáriumok, családfák, énekek és versek általában kisebb méretűek, 25-39 cm hosszúak és 3-3,5 cm szélesek. A mágikus szövegek a legalsó szintjén vannak a hierarchiának, amint méretük is mutatja, 11-20 cm hosszúak és 2,8-3 cm szélesek. A legfontosabb, a szent könyvek, a hagyomány hordozói 40-62 cm hosszúak, 3,5-4 cm szélesek. Melyek ezek a szövegek? A Ramayana, a Bharatayuddha és a többi kawi költemény.

(...)