Mohamad Balfas - Nevető Democritus 8.

  A múltkoriban Arany tanítványát, Ágai Adolfot, és az ő fordítási baklövéseit, leiterjakab-jait emlegettük. Ezekről sokszor hangoztatta, hogy szántszándékkal követte el őket, hogy megtréfálja a szerkesztőt, az olvasót. Bizony némi kétellyel fogadja az ember az efféle magyarázatokat. Szándékos baklövés?

Nevető új Democritus 8.

Mohamad Balfas

    A múltkoriban Arany tanítványát, Ágai Adolfot, és az ő fordítási baklövéseit, leiterjakab-jait emlegettük. Ezekről sokszor hangoztatta, hogy szántszándékkal követte el őket, hogy megtréfálja a szerkesztőt, az olvasót. Bizony némi kétellyel fogadja az ember az efféle magyarázatokat. Szándékos baklövés?
    De hogy ez mégsem volt feltétlen utólagos mentegetőzés, talán igazán játékról volt szó, azt mi sem bizonyíthatja jobban, mint az a történet, amelyet Kovács Sándor Iván, a népszerű, igen jó humorú KSI, az ELTE kiváló professzor emeritusa, napjaink legnagyobb Zrínyi-kutatója írt meg. Őt idézem.
    1983 telén – hangzik a történet – a zágrábi Zrínyi-gyűjteményben kutatott néhány tanítványával. Tudnivaló, Horvátország is igen nagy becsben tartja Zrínyi Miklós emlékét, talán még sok izgalmas dokumentum kerül majd elő onnan vele kapcsolatosan. KSI és társai – ha már ott jártak – ellátogattak Zrínyi szülőhelyére, Osalyba is. Ott történt, hogy hazafelé több mint egy órát kellett várniuk az autóbuszra, amely Zágrábba vitte volna vissza őket. Tétlenül toporogtak hát a megállóban, éppen szemben Idrizi Osman, török gyümölcsárus kis bódéjával. Már esteledett, de a boltban még változatlanul égett a lámpa. A török kereskedő rendületlenül tett-vett odabent, matatott a szép almák, a feltornyozott mandarinpiramisok között. Miután mást nem volt mit tenni, hát kutatóink a törököt figyelték, őt tanulmányozták.
    – Milyen derék kereskedő – mondta az egyik.
    – Bizony az. A kutya se tér be a boltjába, pedig micsoda szép árut tart.
    – Bizonyosan Zrínyi, a költő is vásárolna tőle.
    – S akkor mi most írhatnánk róla egy tanulmányt.
    – Megérdemelné, hogy megörökítsük az utókor számára!
    – Ha elkészül a könyvünk, legalább a névmutatójába belecsempészhetnénk! – javasolta KSI.
    Akkor a Zrínyi-könyvtár első kötetét tervezték éppen. És ahogy mondták, úgy is tettek. Aki tehát ma felüti a Zrínyi prózáját tartalmazó kötetet, a névmutatóban a következőket olvashatja:
Idrizi Osman, osalyi gyümölcsárus, 983. oldal.

    Ami annál furcsább, mert az egész könyv csak 757 számozott oldalból áll. Honnan a 983? Hát persze! Kovács Sándor Iván 1983-ban járt Osalyban!
    Még senki sem reklamált. Lehet, hogy azóta is keresik a 983. oldalt?
    Persze aki azt hiszi, ez az egyetlen modern könyv, amelyben így bújik meg a professzorok tréfálkozása, az bizony nagyot téved.
    Mert a tekintélyes, sokkötetes modern Világirodalmi Lexikon 1970-ben megjelent II. kötetében, a 650. oldalon a következő címszó olvasható:
    Balfas (ejtsd BÁLFÁSZ), keresztneve Mohamad (született Djakartában, 1921. december 25-én): indonéz költő, kritikus. Indonéziai arab családban született. Középiskolai tanulmányai után napilapok munkatársa…
    Nem érdemes tovább olvasni, szabályos életrajzi adatok sorakoznak ezután. Csakhogy mindebből az egészből egyetlen egy árva szó sem igaz. Szörényi László professzor vallotta meg, hogy Mohamad Balfas (ejtsd, ahogy szokás!) bizony a szerkesztők leleménye, ők találták ki jókedvükben, és sikerült becsempészniük a lexikonba. Most már pedig az idők végezetéig ott áll majd, az utókort is megtréfálva, a komolykodó tudósokat kinevetve vagy éppen megnevettetve.

Dr. Bárdos József