Stiller Kriszta: Félfordulat - METANOIA 5.
...avagy fordulópontok Gonda Jenő (Szanád, 1873. október 5. - Budapest, 1921. március 26.) költészetében
Stiller Kriszta
Félfordulat
...avagy fordulópontok Gonda Jenő (Szanád, 1873. október 5. - Budapest, 1921. március 26.) költészetében
Gonda 1873. október 5-én (egyes források szerint 6-án) született Szanádon, egy kis Tisza-parti faluban. Cselédlány édesanyja, Szabó Julianna a közeli Zentán ismerkedett meg Gonda Gyulával, a helyi gyepmestertelep vezetőjével. Kapcsolatukat korán beárnyékolta Julianna anyagiassága, ezért Gonda Gyula néhány hónapos ismeretség után véget vetett ennek. Julianna visszatért Szanádra, és szülei házában, a világ elől elbújva szülte meg gyermekét. Nagyszülei itt rejtegették hatéves koráig, mialatt édesanyja Budapesten kávéházi pincérnőként dolgozott. 1879-ben Gonda tudomást szerzett fiáról, és magához vette. Jenő életében kettős törést okozott, hogy kiszakították az addigi biztonságos környezetéből, és szembesült törvénytelen származásával. Ez a tény az egész életére rányomta a bélyegét. A setét szoba c. versében (1908) így emlékszik vissza:
„S édesanyám, Julianna:
az ágy alatt is őt kerestem.
Szép kezében kávéskanna.
Most kutyák tépik szét a testem.”
Gonda Jenő szenvedett a gyepmestertelepen, ezért édesapja a helyi plébános tanácsára beíratta az iskolába. Itt hamar kitűnt tehetsége. Az első verse akkor született, amikor tízéves korában, a telepen szerzett testi ereje segítségével alaposan helybenhagyta az őt gúnyoló társait, amiért tanítója egész vasárnapra bezárta az iskolába. Az igazságtalan büntetésről így ír Az Oskola c. versében (1883, részlet)
„Füzfavégbül van a vessző,
hej! Az oskoláját!
Hulljon reá kávéesső,
Kutya tépje máját!”
A helyi plébános segítségével Gonda bekerült a szegedi internátusba, ahol nem sikerült beilleszkednie. Itt szerzett tudomást arról, hogy édesanyja megtagadta őt, aki így feleségül tudott menni dr. Kreplich Ottó budapesti ügyvédhez.
„Elátkozám édesanyám,
mint vihar az ágat,
úgy vesse meg őt mindenki,
mint magam az ágyat.”
(A kávéházi ügyvéd, 1889)
Miután 1891-ben kiváló eredménnyel elvégezte az iskolát, egy helyi plébános segítségével házitanítónak szegődött a Bittner családhoz. Itt hamarosan érzelmi kapcsolat bontakozott ki a költő, és Bittner Mór leánya, Vera között, amit a család rossz szemmel nézett. Atyja nyomására Vera eljegyezte magát Zebegényi Hugóval, így Gondának távoznia kellett. A plébános segítségével Budapesten kapott gyakornoki állást. A költő életében a szakítás nagy törést okozott, amelyet így fogalmaz meg:
Tisza partján
Tisza partján füzfa fénylik,
reá süt a balga nap.
Elmémben már tél reménylik,
Fázó főmre nincs kalap.
Vera ül a Tisza-parton,
füzfábúl fon kosarat.
De igy szólék: kislány, pardon,
Ágja közé tégy sarat.
Gyúrjad azt meg könnybül, porbúl,
süllyedjék el, ha lehet.
Midőn a nap télbe fordúl,
bocsájtsd el a szivemet.
Mint papagáj: sorsot húztam,
dalom immár oly árva:
Véled együtt fényben úsztam,
nélküled a – halálba!
(1893, Szeged)
Budapesten összebarátkozott egy plébánossal, és az ő bíztatására küldte be verseit A Hét c. laphoz. Gonda tehetségére rögtön felfigyelt Kiss József, majd 1898-ban megjelent az első, Tisza partján c. kötete, amit a kritika, és a közvélemény egyaránt lelkesen fogadott. A magánéletében azonban továbbra sem volt szerencséje. Beleszeretett Tóth Katalin kávéházi pincérnőbe, (Tepsich Kálmán kritikus későbbi felesége – a szerk.) aki nem viszonozta a költő érzelmeit. Ennek hatására döntött úgy Gonda, hogy visszamegy Zentára, és átveszi időközben elhúnyt édesapja telepét.
„Kis katicám, szálljon messze,
ki megfogta, ne eressze.
Mert aki száll, vagyon szárnya.
Köröttem csak kutyák árnya.”
(A katica bogár, 1899)
A helyi plébános tanácsára kezdett el újra verseket írni, majd egyik budapesti útja során megismerkedett Ady Endrével. A sorsfordító találkozásról így vall 1902-es, Bús magyarok c. versében:
Lettem sötét, bús magyar.
Kávéházi fenség.
Nem csábít el engem
múló idegenség.
Lettem sötét, bús magyar.
Vagyok méla, messzi sors.
Ami magát látja.
Magányos szilfának
sólyom a barátja.
Vagyok méla, messzi sors.
Ady hatására úgy döntött, hogy felhagy a vidéki élettel. Ettől kezdve pályája töretlen. 1903-ban megjelenik Ha ekkor sem címmel a második, majd 1905-ben Hamvazó szerda címmel a harmadik kötete. 1908-tól folyamatosan publikál a Nyugatban, ebben az évben jelenik meg Mérlegelt Minerva c. kötete is. Végre a boldogság is rátalál. Egy helyi plébános tanácsára feleségül veszi Frencsik Gertrúd Borbála patikusnőt. Így ír érzelmeiről A Tettben 1915-ös, Kutyák, patikamérleg c. versében:
„negyvenévesen tarkónlőttem a kutyákat
méhedben csaholnak
mit jelent a tűzzománc ha ég a föld
ég és föld hogy húst csak leborulva nem eszem
párizs megrázza kékszemű bajszát míg leejti gyermekünk”
A házasság azonban Gertrúd kérésére gyermektelen maradt, ami Gondát nagyon megviselte. 1919-es, Modern Diogenész c. kötete után többé nem publikál. Alkoholizálás miatt a szíve is egyre gyengébb, majd 1921-ben megszűnik dobogni. Búcsúzzunk tőle egy 1920-as, cím nélküli töredékével, amelyben szinte megjósolta saját halálát:
„Az ember színtelen lesz végül.
Pedig még az ajka széle kék.
Csak bort, és hamut hagy emlékül,
Rátok meg az egész életét.”
