Babits-újraolvasás Esztergomban

"A legnagyobb vitát Odorics Ferenc Esti kérdés-értelmezése váltotta ki, amely az „archaikus hagyomány” lepleit keresve a lélekvándorlás fogalmát is felvetette a verssel kapcsolatban, és főleg Hamvas Béla Scientia sacra című műve felől olvasta a szöveget. Nagy Endre és Dávidházi Péter azonban egyáltalán nem találta megalapozottnak a megközelítést, amelyet életrajzi („Babits egy katolikus költő”) és verstani érvekkel cáfoltak (a „multak” többes száma, amelyet Odorics értelmezésében lehetséges bizonyítékként idézett, Dávidházi szerint Aranynál is megjelenő költői eszköz)." - Esztergom 2009. április 24-e és 26-a között adott otthont a Babits Esti kérdéséről szóló konferenciának, amelynek tudósítónk is meghívott előadója volt.

Babits-újraolvasás Esztergomban

A 12 legszebb magyar vers című konferenciasorozat 4. állomásán a már megszokott felvezető program keretében Jordán Tamás vezényletével zajlott a Nagy Versmondás, amely újra közösségi alkotássá változtatta a költészetet. A Bazilika lépcsőin több mint 1000 diák skandálta Babits Esti kérdését olyan összhanggal, hogy a gyanútlan sétáló a homéroszi időkben érezhette magát. Az élményközpontú irodalomoktatás jelszavával ragyogó napsütésben lebegtek a verssorok a késődélután felé, hogy a tudományos szakma is megpróbáljon egy háromnapos konferencia keretében új megközelítések, új olvasatok lehetőségét körvonalazva kitérni a külföldi recepcióra és a tanítás lehetőségeire is.

A Nagy Versmondás a Bazilika lépcsőin

A táblák megpihennek

A megnyitó egy 12-es diák videómontázsán keresztül mutatta be az Esti kérdés kortárs értelmezését az 50 olvasás utáni 51. olvasatban, amelyben a versmondatok közé beékelődtek korunk lepusztultságának nyomai. A kisfilmet Jordán Tamás versmondása követte, majd pedig Babits-szakértők és a modern magyar irodalom kutatói próbálták revelatív olvasataikat egymással megosztani gyakran heves, de termékeny szakmai vitákba bonyolódva.

Jordán Tamás az Esti kérdést szavalja

Az első nap előadói közül Sipos Lajos, Bókay Antal, Faragó Kornélia és Szitár Katalin az irodalomtudomány eszköztárával közelítettek a szöveg felé, és többen kiemelték az Esti kérdés filozofikus kérdéseinek sekélyességét. Alexa Károly főleg Velencére fókuszáló novellisztikus előadása pedig képzőművészeti elemeket vont be az értelmezésébe, amelyek inkább adalékul szolgáltak a befogadáshoz, minthogy új olvasatot körvonalaztak volna. A legnagyobb vitát Odorics Ferenc Esti kérdés-értelmezése váltotta ki, amely az „archaikus hagyomány” lepleit keresve a lélekvándorlás fogalmát is felvetette a verssel kapcsolatban, és főleg Hamvas Béla Scientia sacra című műve felől olvasta a szöveget. Nagy Endre és Dávidházi Péter azonban egyáltalán nem találta megalapozottnak a megközelítést, amelyet életrajzi („Babits egy katolikus költő”) és verstani érvekkel cáfoltak (a „multak” többes száma, amelyet Odorics értelmezésében lehetséges bizonyítékként idézett, Dávidházi szerint Aranynál is megjelenő költői eszköz). A vitát levezető vacsora során mutatta be Nyilasy Balázs az előző, a Szondi két apródját újraolvasó konferencia tanulmánygyűjteményét.

A következő nap a filozófiai megközelítések tárházaként némileg rácáfolt az előző szekciók megállapításaira, melyek sekélyesnek nevezték a vers egymásra tóduló kérdéshalmazát. Nyilasy Balázs a filozófiai olvasat létjogosultságát bizonyította, amelyet Dobos Elvira előadása Heidegger Lét és idő című műve felől a halál átértékelő szerepét hangsúlyozva mutatott be rendkívül alapos és világosan kidolgozott érveléssel. Kovács Ágnes pedig a hozzászólások és interpretációk középpontjába kerülő utolsó mondat („miért nő a fü, hogyha majd leszárad? / miért szárad le, hogyha újra nő?) olvasásához hívott segítségül bibliai részeket. Ezután a Babits kapcsán gyakran emlegetett „objektív líra” fogalmához kaphattunk fogódzókat Nagy Endrétől, aki előadásában a szentimentális jelzőt kapcsolta az Esti kérdéshez, miközben strukturalista vagy akár újpozitivistának is nevezhető megközelítésében az irodalomtörténész feladataként a „vélt értelemmag” kifürkészését jelölte meg. Ezután pedig a mélyértelem mellett a nem kevésbé fontos felszínre, a vers hanghatásaira, ezen belül a mássalhangzók szerepére hívta fel a figyelmet Mekis D. János előadása, amelyet Palatinus Levente Dávid merőben 21. századi dolgozata követett az autopoézis fogalmát állítva az elemzés középpontjába.

Az újraolvasó értelmezések közül sajátos csoportot alkottak Koncsos Kinga és Hernádi Mária előadásai, akik Babits egyik legfőbb követőjének tartott Nemes Nagy Ágnes írásit vonták be a vizsgálatba. Bodor Béla pedig, akinek előadását lánya olvasta fel, a filmszerűség technikájának megjelenését emelte ki a narrációs eszközök közül.

A Babits-kultusz ápolására, átgondolására és esztergomi színezetének jellegzetességeire is időt szakított a konferencia, amely Tóth Franciska irodalmi muzeologus figyelemfelkeltő előadása után a Babits Emlékházban folytatódott. A néhány éve omladozó, de még idejében megmentett lak, melyben Babits és családja a nyári hónapokat töltötte, megőrizte a ház illusztris látogatóinak mára már restaurálásra szoruló aláírását. Az Emlékház hitelesen rekonstruált belső tere, a hely nyugalma és kitűnő panorámája érthetővé tette, hogy Babits miért vonzódott mind Esztergomhoz, mind hegyi menedékéhez.

A Babits Emlékház fala

Panoráma a házból

A kultusz mellett az Esti kérdés külföldi recepciójáról is átfogó képet kaphattak a résztvevők, hiszen Gulyás Gabriella az angol és Horváth Géza a német fordításról beszélt. Míg Eliisa Pitkäsalo az Esti kérdés finn párversének bemutatása után saját fordítását osztotta meg a hallgatósággal, amely gyakorlatot folytatta Antonio Donato Sciacovelli szórakoztató és az olasz nyelv zenei eszközeit kitűnően használó átültetésével. A hozzászólások során pedig termékeny szakmai vita alakult ki a fordítás irányairól, amely a rabigai módszertannal szemben a kulturális környezethez alkalmazkodó átírás mellett tette le a voksát.

A záró nap előadásinak sorát két, bibliai elemekre támaszkodó értelmezés határozta meg, amelyek közül Pap Kinga A magvető képére fókuszálva vázolta fel értelmezését, míg Dávidházi Péter a Jónás könyve felől olvasva az Esti kérdést a „tök elszáradásával” hozta kapcsolatba a vers utolsó sorát, kiemelve így egy újabb közös motívumot, amely a biblikus értelmezést is kiegészíti. Kelevéz Ágnes pedig az életrajz felől fejtette fel a vers különböző autobiografikus rétegeit, pontosítva ezzel néhány korábbi olvasatot.

Az utolsó szekcióban megszólalási lehetőséget kapott az irodalomtanítás is, amely Gordon Győri János problémafelvetésében a költők személyes előadásában elhangzó hanganyag felhasználásával kapcsolatban fogalmazta meg észrevételeket. Ezután Fenyő D. György előadásában folytatódott az ötletbörze az Esti kérdés órai feldolgozásáról, míg a következő előadás a tanítás nehézségeit érintette, és javaslatokat tett ennek kiküszöbölésére. A pedagógiai problémafelvetéseket Kubinger-Pillmann Judit mikrotanítása követte, aki tanítványaival együtt mutatta be az előzetes tudás fontosságát, és emellett kiválóan példázta az élményközpontú irodalomoktatása egy lehetséges megvalósítását. Ezt pedig a Korda Eszter moderálásában induló vita egészített ki az életmű tanítását érintő felvetésekkel, amely során szó esett a provokatív, szinte paródiába hajló Babits-ábrázolásról (ld. a bekezdés alatti képet) a versírást az irodalomoktatásba visszahelyező lehetséges irányváltásig.

Kubinger-Pillmann Judit tanítványai (Heczmann Vivien, Pócz Vivien, Sándor Zsuzsanna és Jánossy Ádám) a tatabányai Árpád Gimnáziumból

Molnár H. Magor provokatív képe Babitsról

A konferencia előadóinak erőfeszítése azonban mind eltörpül amellett az elementáris szervezőmunka mellett, amelyet Fűzfa Balázs végzett és végez lelkesen a magyar irodalomért.  A 12 legszebb magyar vers sorozat Esti kérdés-konferenciájának résztvevői még tanulmányaikat írják, de Fűzfa Balázs már szervezi a Radnóti Miklós Levél a hitveshez című versét középpontba helyező újabb állomás programját, ahol valószínűleg ismét a legkülönbözőbb tudományos meggyőződésű, legkülönbözőbb korosztályhoz tartozó előadók találkozhatnak egymással, hogy az újraolvasás szabadságának szellemében újra feltegyék magukban a kérdést: „ez a sok szépség mind mire való?”.