Köves Viktória: Egy szerelem anatómiája (10-, 11,)
Nem láttam még férfit, aki ennyi illatot használt, igazság szerint túl sok volt ez már nekem, de később valaki, aki ismeri az iszlám kultúrát, mesélte, hogy ez nekik nagyon fontos, az illatok, a parfümök, nem mondom, számomra sem érdektelen, de azért vannak határok, bár ha jobban belegondolok, ez is az izgalmas, rejtélyes idegenségéhez tartozott, szóval, az elején inkább növelte a legendát, mint kiábrándított volna…
Köves Viktória: Egy szerelem anatómiája (10-, 11.)
Az arab fiú
10.
Az este végén aztán Ali felírta nekem a telefonszámát és a gyrosos boltja címét, majd elváltunk minden különösebb ígéret nélkül, bár ő mindenáron ki akarta belőlem csikarni, hogy elmegyek hozzá a gyrosba, mondtam, jó, megyek, de nem gondoltam komolyan, hiába tetszett nagyon, igazából tartottam az ő arabságától, de aztán jöttek a telefonok, nem egyszer, nem kétszer, sms-ek, hogy mikor megyek már, mindig kimagyaráztam magam valamivel, míg végül két-három hét után azt mondtam, rendben, menjünk billiárdozni, aznap este találkoztunk és játszottunk, hogy aztán kikössünk a mocskos kis szoba mocskos kis kanapéján, s ezzel elinduljon egy olyan történet az életemben, amelyről ha előre tudom, milyen, mert levetítik, akkor vetítés után nyújtózom egy nagyot, majd azt mondom, szó se lehet róla, nekem ez nem kell, honnan szedtek ilyen idióta nőcit, aki hajlandó volt eljátszani a főszerepet.
De nem vetítettek le előre semmilyen filmet, úgyhogy lett, ami lett. Nincs már bajom azzal, aki voltam akkor, bár sokáig szégyenkeztem. Egészen addig, amíg el nem fogadtam, hogy valamiért nekem ezt mégiscsak végig kellett csinálni, és addig, míg Jászberényben a szépséges Karmennel össze nem nevetünk, hogy elmehetnénk Alihoz együtt, szólni neki: „Mi jól vagyunk. És te hogy vagy?”
Ali bájos, amikor megérkezem a második billiárdra, egyben az első igazi randi, mert Ali nagyon bájos és sármos tud lenni, kisfiúsan szégyenlős mosollyal, az ilyet a legtöbb nő megkajálja, és én még őszintének is hittem, s ki tudja?, talán az is volt, talán én látom rossz szemüvegen keresztül, talán nem volt más túlélési stratégiája itt idegenben, mint ez a bájos mosoly és félrebillentett fej. Azért persze érdekes, amikor üzleti tárgyalásra vitt, biztos érezte bennem az anyatigrist, bár mondjuk, üzleti tárgyalásnak is fölösleges nagyzolás azt a pizzázást nevezni, holott tény, hogy ott dőlt el a gyrosos eladása, s annak feltételei, aztán az lett az egészből, hogy a magyar fiú, aki egy másik arabbal közösen vette meg Ali gyrososát, később engem hívott mindig, merthogy Ali adósa maradt vagy kétszázezerrel egy gázszámlából, hát így, és ha Alinak mondtam, csináljon már valamit, mert kezdem unni, hogy Zsolt mindig engem hívogat, azt felelte, nem érti, Zsolt miért csinálja ezt, amikor ő már nem tartozik neki semmivel, amit én elhittem, s csak akkor kezdtem kételkedni visszamenőleg is, amikor jóval később anyám neki adott kölcsönének utolsó részleteit úgy kellett belőle kipréselni. Ehhez képest a viszony legelején csak úgy kézbe adott nekem ötvenezer forintot, mert tudta, hogy nincs pénzem, maga volt a beetetés, amit szintén csontig benyaltam, és ha végül is Ali minden adósságát rendezte felém, mert voltak itt még szép történetek, akkor az azt hiszem, csak annak tudható be, hogy sejtette, ha nem teszi, én akkora palávert csinálok pikk-pakk, belevonva Jamalt, az unokaöccsét is, akit én hozattam ide Szíriából, meg az idegenrendészeti hivatalt, ahol nem egy délelőttöt töltöttem Jamalért, hogy a végén valahol a senkiföldjén találja magukat kitoloncolva.
De ez a történet vége. Az elején kisfiús mosoly és báj csak, meg az a második randi, amikor végül felmentünk a mocskos kis lakásba, csak néztem a szépen hímzett ülőpárnákat a földön, a térdig sem érő dohányzóasztalt, meg a baldachint az ágy fölött, ironikus volt az egész, csillanó illúzió a ragacsos koszban és rendetlenségben, az igénytelen életben, amiben az volt még nagyon furcsa, hogy később kiderült, Ali a személyes higiéniára már-már mániákusan ügyelt, amibe beletartozott a dugás utáni azonnali mosdás, nem, nem egy ölelés utáni mosdás, hanem azonnali, ahogy kivette, vitte fürdeni. Egyszer elmagyarázta, amikor rákérdeztem, hogy nem értem ezt, hiszen a teste és testem része mindez, hogy hitük szerint minden nedv, ami kikerül a testből, mérgező, ezért kell azonnal eltávolítani, ezen finoman derültem, persze csak magamban, biztos van valamiféle kultúrantropológiai magyarázata, de számomra nem volt más, csak abszurd.
Nem láttam még férfit, aki ennyi illatot használt, igazság szerint túl sok volt ez már nekem, de később valaki, aki ismeri az iszlám kultúrát, mesélte, hogy ez nekik nagyon fontos, az illatok, a parfümök, nem mondom, számomra sem érdektelen, de azért vannak határok, bár ha jobban belegondolok, ez is az izgalmas, rejtélyes idegenségéhez tartozott, szóval, az elején inkább növelte a legendát, mint kiábrándított volna…
11.
Mégiscsak vissza kell mennem az időben. Nélküle nem érthető, hogyan kerültem az arab fiú ágyába, mert a történetek, de ezt már mondtam, sosem kóborolnak önmagukban, és nem is érthetőek onnantól, hogy összefeküdtem vele.
Egyszerűbb sokkal, a kötődés megszületett, én pedig nem tudtam olyan könnyedén venni, mint szerettem volna, ahogy eredetileg nekiindultam, de hogy az első lépés miért és hogyan, az magyarázatra szorul.
Mert az nem elég önmagában, hogy meglátsz valakit és tetszik, egy telefonszám sem ok arra, hogy egy nő szétrakja a lábát, arra meg pláne nem, hogy aztán olyan szinten bonyolódjon bele valamibe, ahogyan én ebbe az általam kapcsolatnak tartott viszonyba.
Az, hogy az kötődés utáni vágyam mindig rettenetesen erős volt, félig-meddig magyarázat, talán. Nem akarok spirituális és ezoterikus fejtegetésekbe bonyolódni, mégis hiszem, hogy mindenki hívószóval jön a világra, az enyém a szerelem volt, anyámé a függetlenség, apámé a menekülés, és tudok még néhányat, de most nem ez a lényeg.
A lényeg, hogy a hívószavam olyan erős volt mindig, hogy elég egy kedves gesztus, és minden racionalitást tökéletesen figyelmen kívül hagyva kezdjek teljes erőből fonódni, csavarodni fel a másikra, mint egy halálos inda. Lehet, csak túl kegyetlen vagyok most magamhoz, nem tudom, mindenesetre nem véletlen, hogy amikor családállításra mentem, az volt a kérdésem, miért csattanok azonnal rá a férfira, akivel összefekszem, és miért akarok megváltó szerelmet aggatni mindre, holott.
Mellékszál, hogy a családállításon aztán kiderült, hogy volt egy ikertestvérem anyám méhében, méghozzá fiú, aki meghalt mellettem még oly kicsiként, hogy anyám se tudott róla, senki sem tudott róla, mert amikor én születtem, még nem volt ultrahang, meg még egy csomó minden nem volt, a méhlepényt se vizsgálták még, ki se derülhetett volna, hogy ott, az első otthonban nem egyedül éltem, élt mellettem valaki, aki aztán mindig hiányzott.
Ez is csak egy a lehetséges magyarázatok közül. Viszont érdekes, hogy amikor felfejteni a szálakat, érteni a miérteket, olyan mélyen kell magamba nézni, ami már nem kényelmes. Azt hiszem, történeteink nem azért történnek velünk, hogy kényelmesen érezzük magunkat.
Hogy kellemetlen mélyen magamba nézni, az egy dolog, de hogy sokszor még fáj is, ha hagyom, az már sokkal nehezebb. Nem, nem a történet fáj, az fáj, amilyennek magamat látom kíméletlenül.
Az is érdekes, hogy talán pont Ali kellett ahhoz, és az utána következő férfi, akinek egyórás szeretője voltam, és aki begyógyította a sebeimet, majd eltűnt az életemből, szóval, talán mindez kellett ahhoz, hogy jöhessen végre egy olyan év, különös, szinte napra pontosan egy év, amikor, először életemben egyetlen férfit se láttam, nem is szerettem, se képzeletben, se a valóságban. Életemnek, s annak, aki vagyok, talán a legfontosabb éve volt ez, minden kínjával együtt. Ezalatt az év alatt került helyére bennem sok minden, a férfiak, akik voltak, s ezalatt az év alatt jutottam el végre oda, hogy egy simogatásért, egy kedves szóért nem adom magam. Ezalatt az év alatt nőttem fel. Megkésve ugyan, de felnőttem. Mondjuk, mire véget ért az év, elmúltam negyven, vagyis ideje volt.
Szóval, Ali előtt és Péter után a netes ismeretség, Bálint, aki olyan volt, mint egy tornádó, jött és elsodort, fő motívum a test, ő a második ilyen az életemben, és mégsem ismertem fel azonnal. Vannak típusok, akik újra és újra rádtalálnak, mégsem látod meg, mi történik, sok-sok évvel előtte. Péter és a gyerek előtt egyszer már megtalált egy ilyen fiú, aki naponta háromszor akart kefélni, és beletelt néhány hétbe, míg rájöttem, hogy nem rólam szól, hanem valamiféle pótszer, ugyanúgy, mint az alkohol vagy a drog, Bálint is naponta ötször dugott volna, ha lett volna rá lehetőségünk, nem volt persze, mert nem volt egyedülálló, de azért három napot csak összehoztunk vidéken, akkor folyamatosan ment a szex, ez persze elvarázsolt oly sok hiánnyal teli év után, nem néztem hát mögé, és ma már azt sem értem, miért nem lepődtem meg azon, hogy miközben váltig szerelmes volt belém, gyereket csinált az élettársának, de folytatta volna persze a viszonyt, mi az hogy, ha nem bukunk le egy levélen, akkor sms-ben szakított, pont olyan megalázóan egyszerű volt ez az vég, mint maga a viszony, amire persze dús, habos ruhát varrtam megtalált másik félről, holott nem voltam más, csak tárgy egy szenvedélyhez, amely aztán persze mindig új tárgyat keres.
Bálint után is netes ismeretség jött, érzékeny, kedves színész, szóvarázsló, istenem, milyen sokszor olvasott nekem verset, könnyekig átélve a költemény gyönyörűségét, és ha az ágyba kerültünk, egymást szorosan átölelve aludtunk, ám a szeretkezéssel komoly gondok voltak, végül, mikor már nagyon gyanús volt, felhívtam valakit, akiről tudtam, hogy meleg, csak a tényeket mondtam el neki, mire azonnal rávágta, hogy akiről beszélek, az meleg, hoppá!, álltam leforrázva, hogy akkor most mi van, de hát vaknak és süketnek kellett volna lennem, ha nem érzem, hogy itt nagyon komoly gondok vannak, mert nincs férfi, aki nem érinti meg a nőt, ha már olyan közel kerültek, nincs férfi, akinek keze dermedt szoborrá válna egy nő mellén, és nincs férfi, aki nem tud mit kezdeni azzal, ami ott lent a két lábunk között van, viszont hagyja, hogy azzal, ami az ő két lába között van, a nő tegyen, mi jólesik, csak lehetőleg neki ne kelljen benne részt vennie.
A legviccesebb az volt az egészben, hogy ennek ellenére imádtam, s végül ő szakított, szerintem azért, mert nem akart dugni, és nem akart ezzel a problémával sem megbirkózni, ami végül érthető, hiszen ha valaki ötvenegy éves koráig nem látja be, mi a helyzet vele, akkor később ez már minden valószínűség szerint reménytelen, de lehet, hogy ezt csak a gonosz énem mondatja velem, mert naná, hogy én sem vagyok szent, és már jóval utána gondolkodtam el azon, hogy miközben azt mondta, neki semmi köze a szervezethez, mégis milyen sok levél állt az előszobájában meg a konyhaasztalon a scientológia egyháztól, amelyről valahol olvastam, hogy a melegeket igyekszik meggyógyítani, hiszen ez szerintük csak egy betegség. Egy kamaszkori barátom egy színházban játszott vele, később felhívtam, hogy hogyan is van ez, mit tudunk erről az emberről, meg az ő nagy szerelméről, Dorciról, mert mindig csak így hívta, és sosem felejtette el hozzátenni, hogy az ő nagy szerelme, s a barát azt mesélte, ez úgy volt, hogy a nagy szerelem közben Dorci csak azzal nem feküdt le a színházból, aki nem akarta ágyba vinni.
Mindezek után egy olyan fiú, aki kedves, szerény és bájos, főleg pedig megmentendő, valamint nem akar folyton kefélni, ellenben azért szereti a szexet, szóval, mindezek után egy ilyen fiú pont olyannak tűnt, mint aki a lehető legjobb választás. Plusz az egzotikus, mesés világ, ahonnan érkezett. Persze csak azután, hogy nagy szabadság-hitemben összefeküdtem vele, aztán beleragadtam a kötésbe, amely így létrejött. Részemről. Az ő részéről természetesen nem. De ha igen, akkor sem úgy, ahogy én azt képzeltem.
Kapcsolódó:
Köves Viktória: Egy szerelem története (1-,2-, 3.)
