Galgóczy Zsuzsa: A csillagig érő emberek

Nyirő, aki Tamási Áronnal, Balázs Ferenccel, Szentimrei Jenővel, Kacsó Sándorral, Tompa Lászlóval egyike volt a Benedek Elek körül csoportosuló székely írói körnek, a trianoni országvesztés és lelkialkata révén is érzékenynek mutatkozott a halál kérdése iránt. Hogyisne lett volna érzékeny? Az 1889. július 28-án, a történelmi Magyarországon, Erdélyben, Udvarhely megyében, a homoródi járásban, Székelyzsomborban született író írásait olvasva, Madridig megtett életútját követve egyértelművé válik számunkra, hogy a másik emigrációba kényszerült erdélyi íróhoz, Wass Alberthez hasonlóan szenvedélyesen szerette szülőföldjét. Papként, tanárként, később íróként, újságíróként és az Erdélyi Párt képviselőjeként is a székely nép fájdalmának, keserűségének szószólója kívánt lenni.

  „Nem lesz itt soha akkora tűz, hogy a világ idelásson” – állapítja meg keserűen az egyik szereplő Nyirő a Csillagig érő emberek című, 1924-ben, a Keleti újságban megjelent novellájában. "– A világ  – kacag károgón a másik. Pedig csak sejtik, hogy a világ a káprázatos erők és tömegek hatalmassága, amelyen a pénz bődül végig, ahol a madárnak is gép a szíve. Mit akarsz te akkor, leégett falucska, szikláról zuhant gyermek, ki végső kétségbeesésedben azt kérdezed: hát mi az ember? És így feleled meg: Az ember bűn, melyet Isten követett el maga ellen...... Eltemetni a falut? Mindenkinek van halottja – kiabált egy üszkös gerendáról a társuk. Halott a házunk, minden szép jószágunk! Halott a reményünk, koldusok, árvák, elhagyottak levénk! Halott a gyermekjáték is, s korom a szemfödője. Szívig égett emberek vagyunk....” – sír valahol egy a Kelemen-havasokba simuló falucska lakója közel az Isten-székéhez, a Trianon utáni Erdélyben. A novellát a 2009-ben a Kairosz Kiadó kiadásában Medvigy Endre szerkesztő – Nyirő József főként fiatalkori, 1909–1932 alatt írott novelláit összegyűjtő kötet, címadó darabjának szánta.
     Nyirő, aki Tamási Áronnal, Balázs Ferenccel, Szentimrei Jenővel, Kacsó Sándorral, Tompa Lászlóval egyike volt a Benedek Elek körül csoportosuló székely írói körnek, a trianoni országvesztés és lelkialkata révén is érzékenynek mutatkozott a halál kérdése iránt. Hogyisne lett volna érzékeny? Az 1889. július 28-án, a történelmi Magyarországon, Erdélyben, Udvarhely megyében, a homoródi járásban, Székelyzsomborban született író írásait olvasva, Madridig megtett életútját követve egyértelművé válik számunkra, hogy a másik emigrációba kényszerült erdélyi íróhoz, Wass Alberthez hasonlóan szenvedélyesen szerette szülőföldjét. Papként, tanárként, később íróként, újságíróként és az Erdélyi Párt képviselőjeként is a székely nép fájdalmának, keserűségének szószólója kívánt lenni.
     "Amíg azonban Tamási Áron kedvelt alakja a háború utáni szocialista kultúrpolitkának, Nyirő regényei hozzáférhetetlenek voltak. S bár a „fasiszta, szovjetellenes, antidemokratikus” sajtótermékek egyik jegyzékén sem szerepeltek, a házkutatások alkalmával talált igényes, halinakötéses Nyírő könyveket, mégis elkobozták, mivel Az elszántak, a Halhatatlan élet és az Isten igájában című műve a Népművelődési Minisztérium 1952-ben, illetve 1953-ban kiadott „Elavult könyvek jegyzékén” szerepelt. Egy későbbi jegyzékben az Elszántak, még megmaradt „elavult”-nak, majd ezt követte az Én népem és a Néma küzdelem" – olvasható a szerkesztő utószavában.
    Talán ezért is fontos, hogy születésének 120. évfordulójára megjelenhetett, a Kairosz Kiadó életműsorozatának tizenhatodik darabjaként, a borítón Gy. Szabó Béla, a belső címoldalon pedig Drahos István grafikusművészek metszeteivel, csaknem négyszáz oldalon ötvennégy, eddig lappangó írást tartalmazó kötete. A válogatás alapjául sok-sok megsárgult újság, és antológia, például az 1924-ben Berlinben Kristóf György által szerkesztett Erdély lelke című novella-gyűjtemény, illetve a dr. György Lajos által 1925-ben Kolozsváron megszerkesztett és Budapesten megjelent Erdélyi Almanach, a Keleti Újság 1932-es évkönyve, valamint a Móricz Zsigmond által a Nyugat kiadásában megjelent Mai dekameron szolgáltak, amely utóbbiból a szerkesztő a Gyónom a mindenható Istennek című elbeszélést emelte be a kötetbe. "Nyirőnél – olvasható a könyv fülszövegében – a novella alkotói módszer, regényeinek szerkezetét is előre megkomponált elemekből, elbeszéléseiből és novelláiból építi fel, amelyekben békésen megfér a papneveldében elmélyített katolikus hit, a panteista természetrajongás, és az ősvallás emlékét őrző székely hiedelemvilág."
     Nyirő József 2002-ben posztumusz Magyar Örökség díjban részesült.
     A következő, életének utolsó harminc évét felölelő elbeszéléseinek gyűjteményéből álló kötet várhatóan márciusban jelenik meg.