Úgy gondolom most (rögtön dél), egy kevéssé ismert magyar írónőt láttam a fényburában, akivel mintha találkoztam volna az elmúlt évezredben. Igaz, csak a formákat tudtam levenni (seggméret, vállszélesség, mell, persze a járomcsontok, valamint az intenzitás volt ismerős, az viszont nagyon), arcvonásai azonosítatlanok maradtak ebből a távolságból. Kíváncsian néztem, meddig ropja, de elaludtam. Nyilván bírja egy darabig. A táncot.
 

Éjszaka kivégeztem Ericát 
 
 

Találhattam volna kellemesebb szórakozást, ha nagyon kutatok, de Erica Jong segítségével arasznyival beljebb jutottam a női agyvelő retorikai-poétikai rendszerébe, és többet látok a női irodalom multikulti mindennapjaiból. A női irodalom mindennapjai – érdekes, de nem érthetetlen módon – pontosan leképezik az általános magyar közállapotokat: Budapest, és semmi – azaz: a punci, és ami ráutalólag körülötte történik. Illetőleg benne. 
   Ha véletlenül Tatabánya, az már oralitás. Vagy analitás. Vagy trinász.
   Reggelre az is világossá válik, nem a női irodalomból eredeztetendő a szinglipróza. Szó sincs róla, hogy Gertrude Stein, Sylvia Plath, Ahmatova, Török Sophie, netán Szabó Magda az ihlető magonc. Bizony, hogy nem. Nyúl ez a javából. A nyúlelőzmény pompásan tetten érhető a szingliprózában. Nyúlcipő, nyúlketrec, nyúlháj.
   Hirtelen nem is értem, nem ér le, miféle logika mentén hirdeti a klasszikus esztétika, hogy az irodalom (művészet) milyensége nem szükségszerűen nemfüggő, vagyis: a nemi hovatartozás nem határozza meg a valóságfelfogást férfiaknál és nőknél egyaránt. 
   Az elemzők pszichoanalitikai érvekkel támasztják alá ezt is, ellenkezőjét is. Pedig tökéletesen mindegy, milyen koncepció szerint választ szét Adorno, mit mond Lacan, ha az olvasó szerint nem ugyanaz, ha Updike beszél a saját farkáról és sajátos viszonyrendszeréről, vagy amikor Erica Jong beszél a Updike farkáról és a farok és a személyiség sajátos viszonyrendszeréről. (Updike és az ő nyulai nem jelennek meg a regényben, csak a példa kedvéért rángattam elő, mint a bak-szingli megteremtőjét.) Vagy az is lehet, Updike megteremti Ellist, Ellis kalapja alól kirajzanak a szinglik. Rajokban érkeznek Európa fölé, benépesítik a földet. 
   Vallomás: meglehet, nem csodálkozom a feminista esztétikán olyan nagyon. Hagyom. Semmi bajom a feminista esztétikával, amíg egy bőszebb feminista esztéta le nem akar harapni rólam egy darabot.
   Erica főhőse írónő.
   Na ja, mi más. Írónő, aki új Háború és békére készül, helyette a genitáliák harcát írja. Illetőleg van itt más csata is: egy-egy új pasi előtt véres küzdelmet folytat boglyas belsejében: „Hát mi vagyok én? Holmi beszari háziasszony?”, vagy pedig nem holmi beszari háziasszony.
   Nagyon egyszerűen így foglalható össze. Bonyolultabban is lehetne. Példának okáért, amikor elhangzik a regény egyik sarokpontjának nevezett kérdéspár, éppen összehozza a férjét a szeretőjével és magával. Azaz: a szerelmi háromszög, amikor a három szög egyetlen pontban koncentrálódik. Azután elmagyarázza, hogy mindez tudományos érvényű kísérlet mindkét pasi, a férj is, a szerető is (pszichi)áter, ez benne a szép, ám: „Lószart sem ért mindaz, amit az analízisről és az önanalízisről összehordtak.” „Ezzel az éjszakával elkezdődhetett volna egyfajta kölcsönös megértés és megegyezés, de Bennett elszántan nem akart osztozni benne. Adrian sem volt a helyzet magaslatán.”
   Ahogyan Móricka elképzeli. Legalizálni a két farkat egymás előtt, megúszva így a hazugságok és a félredugás szervezési kínjait.

   Átlag írónő azzal a logikával közelít, hogy minden férfi látens homokos. Főleg nyilván azok, akik Freud csecséről rugaszkodva el élték meg első peteérésüket, de másféle írónőt nem ismertem.
   Az írónő hangos családból érkezik, ahol a közönséges hétköznapi vacsora decibelszintje is túllépi az egészségre káros határát. Tehát egy nagypofájú család, ahol mindenki mindenkinél mindent jobban tud. Erica is mindenkinél mindent jobban tud.
   Ha te, kedves Olvasó, hallani akarod, mit gondol rólad öt vagy tizenöt évvel korábbi szeretőd, olvasd el, Erica mit gondol öt vagy tizenöt évvel korábbi férjeiről, szeretőiről. Ha azt is tudni akarod, életed társa mit gondol a Hirtelen Felindulásból Elkövetett Dugásról, olvasd el Ericát. Az ágyi mindentudás egyeteme sziporkázóan szellemes magyar nyelven. Közben minden törekvése afelé mutat, hogy alpári szövegkezelése ne nyomja el véglegesen a neméből adódó finom megfigyeléseit.
   De mit mond minderről a feminista esztétika?
   Adjunk szót: „Mindenekelőtt a tartalom az, melynek alapján a női irodalmat definiálják.
   Vagyis: a nők irodalma nőkről szól nőknek? A férfi íróknál a nyelv, az elbeszélésmód a legfontosabb elem, és éppen ez az, melyben a nőknél specifikusan női esztétika jelenik meg.” – Érdekes lenne tudni, mi volna az a specifikusan női esztétika.
   „A valóság ábrázolása, ill. érzékelése tér el leginkább a női és férfi irodalomban. Vajon akkor csak nő tudja értelmezni a női elbeszélésmódot? Itt már eleve a hozzáállással vannak gondok, itt lép föl az a bizonyos „női mítosz”. Mert a férfi olvasóban van valamiféle hatodik érzék, hogy messziről felismerje a női szöveget.” – Tessék?
   Ennek köszönhetően kezdettől fogva elutasítóan, kajánul áll hozzá, tele előítéletekkel – itt a tévedés alapja: kajánul! Dehogy.
   Kíváncsian. Izgatottan. Örömmel telve. 
   A nő a maga világát hazugságokkal tölti meg, illetőleg a hol ilyen, hol olyan sajátosan hazug világához idomítja, ebből következőn ő maga is – de főleg a párja – igen gyakran pofára esik. Egymagában már az érthetetlen, hogy a szövegközpontú, locsogó, történetet történetre indáztató nő – maga a nő – miért nem ír régebben, miért nem ő a vezető trend, miért nem nyomja le a morc, a valósághoz, a rációhoz, mint struktúrához ragaszkodó férfiirodalmat, hiszen a mese az orálhistória ősi eleme, onnan csak egy lépés a számítógép, a billentyűzet. A csodálkozó miértre a kajánság nem magyarázat. A kajánság a látható (kiderülő) esetekre vonatkozik, amikor bukik a nő, amikor hat történetéből egy kilóg, mert nem bírta a korlátok közé benyomni, és ha nem bukik, miért bukik mégis?
   A női író ezt azzal magyarázza: a férfinak meg kell tanulnia női szöveget olvasni, beleélni magát a műbe. Minél közelebb áll a szöveg a férfi olvasói kánonhoz, annál könnyebb lesz az olvasás a férfi számára. Viszont fennáll a veszély, hogy ha a női író ily módon alárendeli magát potenciális férfi olvasóinak, feladhatja saját alany-státuszát. No. A férfi olvasói kánon mint feltétel, hol a bizonyíték? Milyen pasporttal ajándékozza meg a férfi olvasói kánon a nőnemű írót? Hová utazik vele? Persze a problémahalmaz – egy férfi élje magát bele a női író utópiáiba – a maga magyaros idétlenségével sem érinti meghatározóan Erica Jongot. Alá akar rendelődni. De nagyon. Írni akar. Olvasókat. De nagyon.

   Ha tíz éve jelenik meg a Rettegés, tíz éve olvasom, tíz éve vagyok ilyen bölcs. Bölcsnek lenni soha nem árt.
   Volt egy látomásom miközben hatoltam befelé Erica Jongba, amikor időről időre kabátban, hótaposóban kikúsztam az erkélyre pótolni a felszívódó nikotinszintet. Százötven méternyire, a Szentendrére vezető út mellett üzemel egy MOL-kút, minden éjszaka bömbölő slágerrádióval (lehet, nem slágerrádió). Könyökölve fújtam a füstöt az éjszakába, és a zenéből, a zene stílusára fütyülve (enyelgő szende, nyafka teenrock, turáni vadmagyar, darwinista gyerekgyártó), a füstpamacsok mögött, az utcai lámpa fénykörében nagyseggű, vörös nő ropta bordó lebernyegben, egy pillanatig nem lazítva.
   Mögötte a héten esett hó fehérje.
   Úgy gondolom most (rögtön dél), egy kevéssé ismert magyar írónőt láttam a fényburában, akivel mintha találkoztam volna az elmúlt évezredben. Igaz, csak a formákat tudtam levenni (seggméret, vállszélesség, mell, persze a járomcsontok, valamint az intenzitás volt ismerős, az viszont nagyon), arcvonásai azonosítatlanok maradtak ebből a távolságból. Kíváncsian néztem, meddig ropja, de elaludtam. Nyilván bírja egy darabig. A táncot.
   És az is nyilván, ha az apátlan-anyátlan-iránytalan, használható koncepció nélkül várakozó magyar írónők (kivéve a gyevi bírót) kezébe akad Erica Jong, megkapják tőle az isteni utat, lesz a magyar női prózában olyan agyagig analizált szerető- és férjdömping, hogy csak győzzük azonosítani őkelméket.
   Lássuk.

Onagy Zoltán

   Erica Jong: Rettegés a repüléstől
   Tericum Kiadó
   Ford.: Pavlov Anna

   Kapcsolódó: 
   Terézanyu Terézanyuról