Rendkívüli Bretter György Irodalmi Kört tartottak a kolozsvári Bulgakov kávéházban, melynek vendége Szálinger Balázs József Attila-díjas költő, drámaíró volt, aki legújabb műveiből is bemutatott néhány szemelvényt. A meghívottat Orbán János Dénes kegyetlenül kifaggatta, ami a költő, a drámaíró mesterséget illeti, de az erdélyiség témáját sem hagyta érintetlenül. –  Varga Melinda beszámolója

Szálinger Balázs hazaigazolt

 

A Bretter kör jellemezője, hogy fiatal, pályakezdő irodalmároknak ad lehetőséget a bemutatkozásra, a kezdő szárnypróbálgatásokat pedig a szakma jeles képviselői véleményezik.
A hétfő esti Bretteren is elismert irodalmárok ültek, Szilágyi István, a Helikon főszerkesztője, Orbán János Dénes az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MÍL) elnöke, az Erdélyi Híradó Könyvkiadó igazgatója, Bréda Ferenc költő, író, esztéta, Papp Attila Zsolt, költő. Egy fiatal poétának, akinek most lett volna az első fellépése, biztosan inába száll a bátorsága ennyi nagy név láttán, mert mi van akkor, ha a vers nem állja ki a próbát, lefele száll a füst…
Ám most Szálinger Balázst látta vendégül a kör, aki nemrég kapta meg a József Attila-díjat, mindez pedig nem arról árulkodik, hogy pályakezdő lenne.
Orbán János Dénes, aki ezúttal az est moderátora volt, elmondta, Szálingernek ez az első bretteres szereplése, ami furcsa, mert az első két verseskönyve Kolozsvárt, az Erdélyi Híradónál látott napvilágot.
Szálinger Veszprémben született, egy ideig Budapesten horgonyozott le, március 1-jétől pedig úgy döntött, kolozsvári lakos lesz. Hogy ez a döntés miért született Szálinger egyszerű választ adott: „Kiszívtam mindent Pestből, ami használható, megyek máshova”.
Orbán János Dénes viccesre vette a figurát, és feltette a lehető legzavarbaejtőbb kérdéseket, amiket egy költőnek feltehet egy gonosz moderátor: miért írsz, mikor kezdtél el írni, meddig írsz?
Szálinger azonban kivágta magát. Megtudtuk 14 éves korától ír, akkor úgy gondolta, szövegeivel meg fogja változtatni a világot, azért költő, mert más mesterséghez nem ért, és addig fogja ezt csinálni, amíg hagynak neki teret.
A zavarba ejtően közhelyes kérdések után a beszélgetés komolyabb hangra váltott.
Megtudtuk, hogy a meghívottnak nem volt olyan egyszerű elfogadtatni az erdélyiekkel, hogy Magyarországról ideköltözött, így vallott: „került pár kör sörömbe, hogy Magyarországon születtem”. Szálinger azonban szereti Kolozsvárt, itt-tartózkodása alatt több verset is írt, még román utcák neveiről is beszél a költő. Néhány szemelvényt felolvasott ezekből.
Bréda Ferenc szerint a versek avíttak, nemesek, picit hasonlítanak Kosztolányihoz, azt érezni bennük, hogy  a költő az olvasójával párbeszédet folytat, egy megformált, komplex irodalmi egyéniségről beszélhetünk, ám ha Erdélyben szeretne élni, meg kell tanulnia bizonyos itteni nyelvi kódokat is, na meg a román kultúrával, nyelvvel is fel kell vennie a kapcsolatot.
Orbán János Dénes szerint Szálinger Balázs Zalai Passiója, Kievezni  a  vajból könyve tele van humorral, míg az utána következők, Az első pesti vérkabaré, A sík vagy akár a drámák is komorabbak, metafizikai témákat taglalnak. Szálinger megnyugtatta Orbánt: láthatunk tőle vidámabb lírát, a Zalai passió végeposznak tervezi a második részét. 
A költőség mellett a meghívott a színházi világ fele is kacsingat, Kalevala verses változat drámáját a debreceni Csokonay Színházban adták elő, Racine Atália darabját ő fordította, melyet a budapesti Nemzeti Színházban mutattak be, Öidipusz gyermekeit a Radnótiban játszották, míg Tiszta méz darabját a József Attila színház vette kézbe.
Szálingernek a drámaírás inkább megélhetőségi lehetőség, mintsem igazi hivatás, ám szereti csinálni, ezek a színdarabok tulajdonképpen versdarabok is – vallotta.
Most a Nemzeti Színház számára egy saját költésű monodrámát ír – árulta el.
Mindezek mellett Szálinger újságíró is, a kulturpart.hu, a sziget.hu portáloknak volt munkatársa, jelenleg a kulturpart.hu portál romániai párjának előkészítésén dolgozik.
A beszélgetésen a magyarországi és erdélyi irodalom különbözőségeiről is szót ejtettek. Szálinger úgy látja, az anyaországban kevesebb a jó irodalmár, mint Erdélyben.
Szilágyi István erre reagálva elmondta, Erdélyben több a tehetség, mint ahány életmű születik, s úgy véli, több költő van, mint amennyit az erdélyi irodalmi piac elbír. Ezzel a jelenlévők is egyetértettek.
Szálinger bevallotta: Kolozsváron kezdett el írni, bár sokat élt Magyarországon, elismert költőnek tartják, ő úgy érezte, itt az ideje „hazaigazolni”.
Bréda helyeslését felidézve, kell az erdélyi magyar irodalomnak egy ilyen színes figura. Szálinger pedig Kolozsvárt igazi otthonra talált.

Varga Melinda