Epilógus - Program- és impresszummorzsák a könyvhétről

Az internet pszeudo-valóságát a művészkönyvek egyedi, különleges világával hasonlította össze [Zalán Tibor], melyeknél a forma és az anyag lényegesebb a tartalomnál, bár a határok elmosódása más szemszögből láttatja ma már mind a könyv fogalmát, mind a benne lévő információkat, mind a hordozó anyagát - Csepcsányi Éva epilógusa a budapesti könyvhétről.

Epilógus
 

Program- és impresszummorzsák a könyvhétről

A „hős keresztes lovag” rezzenéstelen, marcona arccal vonul végig a pesti főutcán. A budai hegyek vadonjából kies vidékeken, forgalmi dugókon, metrószavannákon keresztül vezetett idáig dicső útja. Büszkeségtől dagadozó mellel feszít és várja, hogy virágkoszorúk hulljanak az út porától beszennyeződött páncéljára.
Tudja jól, ha nem is csatatérre, de mégis kemény terepre merészkedik, ahol nem csak egy király várja a méltó és igazságos dicsőítést, hanem császárok, cárok, kánok, basák, fejedelmek, kalifák, hercegek garmadája méregeti sértett büszkeséggel a zarándokcsoportokat, jól megjegyezve, melyik társaság, mely méltóság előtt mutat be illat- és állatáldozatot. A kezdeti viharfelhők elvonultak, még a nap sem mert sokáig packázni egy-két nagyúrral vagy úrnővel.
A megfáradt keresztes vitéz sivataggá száradt torka narancsléért, bágyadt tekintete egy jó erős feketéért kiált, noha szerecsen barátai inkább Budatétényben lakoznak. Mielőtt belevetné magát a téren bözsgő kulturális közéletbe, befordul egy szimpatikus kis korcsmába, hogy beszerezze a föntebb említett italokat. Legnagyobb meglepetésére X szerkesztőség szerkesztői tanácskoznak az egyik asztalnál. Szertartásosan üdvözlik egymást, vasrostély föl, puszi, kávé, juice be, rostély le, fájdalmas búcsú, be az arénába! Hogy kikkel találkozott, mit látott a könyvheti nagy forgatagban, egy töredékes útinaplóból derült ki:
A muzsikusok igen nagy tehetséggel adták elő még régebbi korok nagy lantosainak dalait az oroszlános kút előtti emelvényen. Megjött a hír, Boldog szomorú dal, Akarsz-e játszani, Születésnapomra… zengték lelkesen a magukat Kalákának nevező dalnokok, akik valamilyen csodás módon rögzítették is víg kedvet kerekítő játékukat és fennen hirdették, hogy a Helikon Kiadó hangzó kötetei között keressék az érdeklődők cd-iket.
De egyéb művészek is forgolódtak még aznap. A Kortárs Alkotók Stúdiója Galériában a Magyar Művészkönyvalkotók Társasága, kiknek Új bekezdés című kiállítása az Ünnepi Könyvhéthez kapcsolódva a könyv legkülönfélébb fantáziáit mutatta meg az ifjak keze nyomán. A cirádás megnyitóbeszédet Zalán Tibor író tartotta, nem kis izgalmak közepette, ugyanis a beszéd előtt nem sokkal az egyik polc leszakadt, a rajta lévő munka pedig darabokra tört.
 A fennkölt gondolatok mégis feledtették a riadalmat, amikor Zalán Tibor „Kezdetben vala az anyag” felütéssel arra kereste a választ, hogy mi is a könyv, és hogy valóban elérkeztünk-e a könyvnyomtatás halálához?
Az internet pszeudo-valóságát a művészkönyvek egyedi, különleges világával hasonlította össze, melyeknél a forma és az anyag lényegesebb a tartalomnál, bár a határok elmosódása más szemszögből láttatja ma már mind a könyv fogalmát, mind a benne lévő információkat, mind a hordozó anyagát. Jobbnál jobb ötletekben nem volt hiány, egy egész filozófiai rendszert, vagy legalábbis egy kötetnyi elmélkedést lehetett volna fölépíteni a kiállított műalkotásokra!
Lengyel András egy könyvekkel teli polcot alkotott, melyek szemre szépek, jól mutatnak, de se a polc, se a rajta lévő könyvek nem valóságosak, mint sokaknál, akik csak dísznek használják a könyveket. Sejben Lajos a süteménnyel keresztezte a könyvet, talán a mindig újabb szellemi nyalánkságok után kutató olvasók kedvéért. Szyksznian Wanda fekete-arany színű anyagok, lapok közé rejtett egy arcot, esetleg egy olyan tudós arcát, akit a könyvek eltemettek? Péli Mandula széthajtható mesekönyvvel hívja föl a figyelmet az olvasás sokoldalú játékosságára, míg Barabás Márton a zongora billentyűitől nyert ihletet. A kiállítás még e hó huszonnegyedikéig megtekinthető, szigorúan csak azoknak, akik mélyebben el akarnak gondolkodni a Gutenberg-galaxis csodáiról!
Másnap ismét beverekedem magamat a Vörösmarty téren hömpölygő tömegbe, immár szolid civilben, mondhatnám álruhában, ha persze lenne ki ellen álcáznom magamat. Így talán a jól fölismerhető csoportok – a celebek (kánon földjéről a népközé ereszkedők), az írók és költők (elvarázsolt vidékekről érkezők), a külföldiek (sárgák, feketék, nevetősek, kalaposak) a véletlenül idecsöppenők (átkokat, szitkokat szórva a ráérős, semmirekellő művészekre a tömegből kikeveredni próbálók) és a bölcsészek (reménybeli Mekkdonáldszos élmunkások és filoszok) – közül talán az utóbbiba tartozónak nézhettek leginkább.
Érdeklődve végighallgatom Ablonczy Balázs történész, Vári Fábián László költő és Antall István moderátor beszélgetését, melynek témája Trianon és a határon túli magyarság a két szerző újonnan megjelent könyvei kapcsán. Vári Fábián László nyolc év verseit gyűjtötte össze a Széphalom Kiadónál megjelent Jég és korbács című kötetében, míg Ablonczy Balázs egy történész szemével vizsgálja meg a Trianon előtti és utáni ok-okozati összefüggéseket Trianon-legendák című tanulmányában, mely a Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg idén egy 2002-es tanulmány folytatásaként.
Hamar elszalad az a félóra, mely a beszélgetésre van szánva, tovább állok, de még útközben veszek egy Falcsik Mari-könyvet.
Vasárnap van, Úrnapja, s míg a hittestvérek szorgalmasan róják a körmeneteket városszerte, én Zelki János és Ferencz Győző beszélgetését hallgatom. A téma a szakadás, Ferencz Győző tizenöt év verseit tartalmazó új kötetének címadó verse kapcsán. Egészen bevonódok a beszélgetésbe, legalábbis gondolatban. A létezésünk sorozatos szakadás, mindig valami leszakad belőlünk vagy a minket körülvevő világból, míg a legnagyobb szakadás be nem következik…
Balog Judit színművész olvassa föl a költő verseit, előadásmódja remekbe szabott, még kézzelfoghatóbbá teszi a szakadások tragikumát, szükségszerűségét, végső soron örömét.
„Mint hüllő hidegvérrel lépek át saját levedlett bőrömön” Igen, valahogy így törvényszerű és egészséges a szakadás utáni állapotból való fölocsúdás. Még elhallgatnám ezt a beszélgetést, sőt, kedvem lenne tényleg bekapcsolódni, de a szakadás törvénye nem csak a verseken belül érvényes.
Továbbállnék, de amint megfordulok, Napsugár báróba ütközök, félóra múlva pedig már a Tanár úrral és a Művésznővel fagylaltozunk a Ferencieken. Így szelídül tehát ártalmatlan bölcsészlánnyá egy könyvhét alatt a legmarconább modernkori keresztes vitéz is, a kard helyett tollat ragad és megpróbálja szavakba foglalni a szavak mögötti és közötti, szinte kimeríthetetlenül sokszínű valóságokat és valótlanságokat, melyeket a 81. Ünnepi Könyvhéten összegyűjtögetett és a maga töredékes tudásával elegyítve gyúrt belőle egy-két gondolatot.

Csepcsányi Éva