Természetesen nem csak költőké. A ’költő’ legyen, mert az, metafora: az alkotóé.
Ebben a folyamatosan bővülő rovatban – valójában archívumban – olyan szövegeket teszek közzé, melyek befogadói tudatunkban, kulturális emlékezetünkben háttérbe szorultak, legalábbis az én tapasztalataim szerint. Nem csupán úgymond elfeledett alkotókat emelek ki a homályból, hanem gyakorta egyes opusokat is; egy-egy életművön belül is elbillenhetnek az arányok.

Holt költők társasága

És túlságosan mereven rögzülhet ezáltal a jelen olvasójának értékrendje is – kiváló, mára szintén feledésbe merült példa az irodalomszemlélet korrekciójára az a könyv, amely 1972-ben Az el nem ért bizonyosság címen jelent meg Arany János kései lírájáról Németh G. Béla fiatal tanítványai tollából. Én ilyen magaslatokra természetesen nem törekszem. Inkább, mint holmi idősödő könyvtáros, leemelek egy-egy árkust valamelyik polcról, és az Olvasó figyelmébe ajánlom.
A közlemények között magyar és világirodalmi művek egyaránt helyet kapnak, bár a hazaiak bizonnyal gyakrabban. Időben sem látom értelmét a határok kijelölésének; a Naphimnusz és a Virrasztás bizonyára csupán e tekintetben állnak távol egymástól (Szent Ferenc és Hajas Tibor a metafizikai térben rokonok) – a művek már itt, az induló oldalon olvashatók, szemlélhetők.
A közlés (újraközlés) indokát csak néha, s csupán egy-két mondatban kívánom jelezni. Arra számítok, hogy reflexióival az Olvasó bővíti majd a művek értelmezési terét, vagy éppen vitatja a publikáció fontosságát. Miként várom azt is, hogy új s újabb javaslatok révén gazdagodik majd a rovat kínálata.
Az általam szerkesztett rovatok között bizonyára előfordulnak átfedések, még gyakrabban identifikációs problémák (hogy például miért itt, miért nem valamely másik felületen közlöm az adott műveket). Ezt a dilemmát másként fel nem oldhatom, mint hogy átjárásra késztetem, csábítom a Tisztelt Látogatót. Vigye magával egyik térből a másikba, s nézze-olvassa össze a szerzeményeit. Bízom benne, hogy belátható időn belül meglehetősen gazdag készletből válogathat.
Végezetül a szerzői jogok és díjak akut gondjáról szeretnék szót ejteni. Tisztában vagyok vele, hogy egyes letisztult viszonyokat kivéve rendre-másra teremtődhetnek bonyolult helyzetek. Nekem sem képzettségem, sem apparátusom nincsen ahhoz, hogy a szerzői és közlési jogokról egyeztessek az érintettekkel. Ha valamely jogutód igényt tart törvényes jussára, természetesen nem fogjuk azt vitatni. A nyilvánosság előtti méltatlan, és az olvasó számára érdektelen esetleges szóváltások helyett azt kérem, hogy forduljanak közvetlenül hozzám az impresszumban is, de itt is olvasható mail-címemen: mauyori54@gmail.com
Mindazonáltal bízom benne, hogy az újra fölfedezés öröme és a tágabb közösség érdeke mindenkit nagylelkűségre fog ösztönözni.

Mányoki Endre