Porig? - Bencsik Orsolya színikritikája Pintér Béla és Társulatának Szutyok című előadásáról

A békés falu szeretetteljes lakóinak megszokott, steril világán a két, intézetből kivett, örökbe fogadott kamaszlány (a „csúnyafogú”, szeretetét kimutatni képtelen Rózsi és a cigány, az emberi kapcsolatokban nagyon is „simulékony” Anita) ejt sebet, hogy végül – mint a levegő mozgásától folyamatosan megrezdülő, billegő kártyavárat – teljesen felszámolja. – Bencsik Orsolya írása

Porig?

- Bencsik Orsolya színikritikája Pintér Béla és Társulatának Szutyok című előadásáról

(XX. Thealter Fesztivál, Szeged, Kisszínház, 2010. júl. 17.)

   A magyar színházi élet különösen jelentős, a kortárs társadalmi problémákra erősen reflektáló társulata a Pintér Béláé. Erőssége is elsődlegesen az erre való finom érzékenységében rejlik, illetve abban, hogy mindezt megfelelő formanyelven képes közölni. A társadalom azonban Pintér Béla és Társulatánál nem általános, tértől és időtől független, hanem nagyon is konkrét: huszonegyedik századi és magyar. Éppen ezért a színészek által megformált szereplők is tipikus kortárs magyarországi emberek.

   A társulat legújabb darabját, a már eleve beszédes című Szutykot a XX. Thealter szegedi alternatív színházi fesztivál keretén belül tekinthette meg a nagyérdemű 2010. július 17-én a Kisszínházban. A nagy nézőszám is igazolta, Pintér Bélára és Társulatára, illetve a magyar közéleti kérdések szutykára különösen kíváncsiak.

   A szereplők, illetve a különböző helyzetek, történések segítségével Pintér a tipikusan magyar sztereotípiáknak és közhelyeknek nemcsak az igazságértékét kérdőjelezte meg, hanem működőképességüket is. Emellett egy erősen pszichologizáló, de nem moralizáló folyamatnak a szemtanújává is avatta a nézőt. Ez a pszichologizálás azonban – akárcsak a sztereotípiák és klisék – ironikus formában valósult meg. A békés falu szeretetteljes lakóinak megszokott, steril világán a két, intézetből kivett, örökbe fogadott kamaszlány (a „csúnyafogú”, szeretetét kimutatni képtelen Rózsi és a cigány, az emberi kapcsolatokban nagyon is „simulékony” Anita) ejt sebet, hogy végül – mint a levegő mozgásától folyamatosan megrezdülő, billegő kártyavárat – teljesen felszámolja. Ez a seb azonban természetesen a közegben már eleve benne levőt hozta felszínre, éppen ezért a tragédia előérzete – akárcsak a „színház a színházban” dramaturgiai módszerrel beépített, a világi hívságok miatt gyerekét elhagyó Budai Ilona balladájában – folyamatosan körbelengte a színfalakat. A cselekmény előre haladtával a magyar viszonyok minden szennye és szutyka egyre jobban eluralkodott a színpadon, hogy végül szükségképpen a tragédia (az örökbe fogadó pár, Irén és Attila kapcsolatának szétesése, a gyilkosság) is bekövetkezzen.

   Az idillit felszámoló és a közösség megszokott világát, zárt, heterogén rendjét kikezdő idegen, illetve más (az adott esetben például cigány, csúnya, kezelhetetlen) mint általános emberi probléma – és ezzel összefüggésben ember-voltunk erőteljes, ironikus kritikája – Lars von Trier Dogville című filmjét idézi, azzal persze, hogy Pintérnek és társulatának esetében ez (mint ahogy volt már róla szó) nem általános, tértől és időtől független, hanem nagyon is konkrét. De nemcsak témáját tekintve rokonítható a Szutyok Trier filmjével, hanem maga a látvány, a színpadkép (a szinte csupasz színpad, a néhány, éppen csak jelzésszerű kellék) és bizonyos jelenetek miatt is. Például amikor a színpadon párhuzamosan két jelenetet láthattunk: a falu lakói a templomban imádkoznak, miközben Rózsival szexuális kapcsolatot létesít a nős Béla.  

    De milyen sztereotípiák, túlontúl „veretes” és borzasztó „igazságok”, pszichológiai folyamatok kerülnek konkrétan bemutatásra? Rózsi alakjával például egyrészt a „nem számít a külső” klisészerű állítása fordul ki, és válik a későbbiekben szinte önmaga paródiájává. Másrészt azonban – ezzel a közhellyel, a csúnya külsővel, a nem-szeretettséggel és a szeretetét kimutatni képtelenséggel való összefüggésben – a személyiség egy patologikus irányba történő változása. A közösség számára érzéketlennek tűnő Rózsi külsejét elfogadhatóvá csiszolva szélsőjobbos gárdistává válik, aki a rendszabályozás, az „igazság” és „becsületesség” elferdült híveként sajátos módon próbált „rendet teremteni” a falu, de elsődlegesen Irén, Attila és az Attilát Iréntől elszerető, egy zsidó-cigánnyal (!) terhes Anita között. Anita alakjával a cigány-kérdés kerül előtérbe (a közönség a „tipikus cigányos beszédmódot” karikírozott formában hallhatja), melynek fázisai a magyar bizalmatlanság a cigánnyal szemben, az „esélyadás” és a befogadás. Majd konklúzióként végül Pintér olyan kijelentésekkel és sztereotípiákkal ironizált, mint például a „minden cigány lop, mert benne van a vérében”, vagy a hazugság, illetve a „kígyót melengetsz a kebledben”, amikor Anita, a fogadott lány elszereti Iréntől Attilát, és teherbe esik tőle.

   Pintér Béla és társulatának „finom érzékenysége” mindebből kifolyólag éppen abban áll, hogy nem csak jó és csak rossz morális kategóriák mentén dolgozik (ekkor erősen ideologikus lenne), és értelmez társadalmi folyamatokat, hanem – noha természetesen az igazi erkölcsit, emberit sértő mintákat az erős irónia alkalmazásával mélységesen elutasítja és bírálja – képes azt a nagyon is komplex helyzetet (egymást átszövő motívumokat, mintázatokat és okokat) feltárni, melynek során és végeredményeképpen a kortárs magyar társadalom körvonalazódik. Ez a kortárs magyar társadalom a Szutyok esetében pedig valójában olyan, mint maga Rózsi: úgy érzi, nem szeretik, ezért dühös, és indulatából adódóan csúnya áligazságokat osztogat. Pintérék ilyenfajta érzékenységére persze többféleképpen lehet reagálni. A legfontosabb éppen ez: a reakció, a reagálási kényszer, illetve a kimozdítás és a feltárás, hiszen a társulat Szutyok című darabja kizökkenti a nézőt – akárcsak a darab falusi közösségét – megszokott állapotából, hogy végül felmerüljön kérdésként a dogville-i konklúzió: Porig?  

Bencsik Orsolya

PINTÉR BÉLA ÉS TÁRSULATA: Szutyok

Szereplők: Szamosi Zsófi, Szalontay Tünde, Enyedi Éva, Friedenthal Zoltán, Thuróczy Szabolcs, Quitt László, Szakonyi Györk, Roszik Hella, Pintér Béla
Zene: Kerényi Róbert
Jelmez: Benedek Mari
A jelmeztervező munkatársa: Kiss Júlia
Tér: Tamás Gábor
Bábu, maszk: Juristovszki Sosa
Fény: Vida Zoltán
A rendező munkatársai: Hajdú Rozália, Pass Andrea
Írta és rendezte: Pintér Béla