Csigavonalak - Kapolcsi képes napló 1.

Alvó pánkok a jéghideg homokban, kutyákhoz bújva, majd sakkozók, élvezik az életnagyságú figurákat, a másnaposságot és az olcsó rózsaszín löttyöt. A főutcán található borház pang az ürességtől, pedig a takarékon égő nyárhoz jobban illik most a fröccs, mint a sör. – Boldog Zoltán naplója Szőcs Tekla fotóival

Csigavonalak

Kapolcsi képes napló 1.

     A Völgy szíve Kapolcs, ahol hétfőn már harmadik napja lüktet az élet. Vérkörei szinte áttekinthetetlenek. Verőere a tömeg, ami az utcákon áramlik, délelőtt még langallót, dödöllét, puliszkát vagy éppen palacsintát kóstol, ismerkedik egy-egy ma már kevésbé ismert „népi” eledel nevével, majd nekivág a Palya-udvarnak, ahol együttesek és beszélgetések váltják egymást, utóbbiak „belemenős” mélyinterjúk. A legőszintébb válaszok magától a Művészetek Hölgyétől, Palya Beától érkeznek, aki néha úgy érzi: túl nyitott az emberek felé, túl sokat ad magából, és még nemet mondani sem tanult meg igazán. Herner Dorka kérdéseire családi titkokat árul el, bepillantani enged az édesapával és az édesanyával való viszonyába, a siker hátulütőibe, a pihenésre képtelen életszemléletébe. Váltásra van szüksége, érzi. Talán ezért fordul erőteljesebben Kapolcs egyik központja, a Palya-udvar is a tánc felé, amely elválaszthatatlan a népies dallamoktól. Ez az oka, hogy októbertől négy hónapig Mexikót választja az énekesnő, ahol novellák és versek is születnek kezei alatt. Irodalmi babérokra tör? Nem tudhatjuk.

   Séta közben megkörnyékezzük a Néprajzi Múzeum rendezvényeit, ahol az EtnoMozi mellett a Hiper Love szoba működik szerelmi tanácsadással minden nap este hat és kilenc között, az időpontok hat napra előre betáblázva, míg a dokumentumfilmekre csak néhányan kíváncsiak. Tizenöt percenként váltják egymást a szerelmi iránymutatásra vágyók. Az ember még mindig jobban szereti magát, mint a kultúrát, én sem vagyok kivétel, sorba állok, hátha elkésik valaki, és beslisszanhatok a helyén. Hiába téblábolok, teljes a hírzárlat, de mindenki somolyogva távozik. Vajon mi történhet bent? Szombatig kell várnom. Nem tudom, hogy kit és hogyan szeressek addig.

    Alvó pánkok a jéghideg homokban, kutyákhoz bújva, majd sakkozók, élvezik az életnagyságú figurákat, a másnaposságot és az olcsó rózsaszín löttyöt. A főutcán található borház pang az ürességtől, pedig a takarékon égő nyárhoz jobban illik most a fröccs, mint a sör. A fröccshöz pedig a lángos, így a völgymédiás igazolvány megszerzése után, rendelek egy „sajtós tejfölöst”. A nap szóviccét felírom a fotósunknak. 

    A kovácsmesterséggel ismerkedünk, az izzó vasak közt tátva marad a száj, mert nem szakad úgy a dobhártya. Beszélgetünk a kalapácsütések közben a szakma fortélyairól, lehetőségeiről, melyet ma a kovácsoltvas kapuk, székek és asztalok tartanak életben, és ez lehet az oka, hogy a kovácsmesterség mára teljesen művészetté vált, ahol a patkolás mellett a szabályos ívekkel csavarodó csigavonalak fontosabbak. Holnap a méhészkedés vár ránk, de a kaptárok melletti séta alatt fél füllel hallgatózva azt is megtudhatjuk, mi a különbség méh és darázs között, és hogyan öli meg néha a raj a királynőt.

    Megmásszuk a Kapolcsot övező dombokat, hogy átlássuk végre a Völgy legmélyebb pontjának vérköreit, együtt a csapat a szénabála tetején, és azt érzem, amit a szegedi Ady tér egykori kapuja előtt sétálva: nincs többé magány. Akár egy lagziban, melyet a néptáncosok elevenítenek meg a kapolcsi patak melletti színpadon.

    Egy fiatal együttesbe botlunk (Hánzi és a Nomádok), akik épp a Lovasi-irritációk című slágergyanús számukat játsszák. Fergetegesek. Előkerül a diktafon, nevet választanak maguknak, és indulhat a karrier. A csatolt fájl lapján eldönthető, hogy milyenek.

    Aztán néprajzosokkal, bloggerekkel és nap közben ismerőssé vált fiatalokkal hallgatjuk Tóth Evelin és társainak Fado-estjét a Palya-udvarban, ahol portugál dallamok ízére süppedünk a babzsákfotelekbe, és melegítjük egymást álmosra a hűvössé váló július huszonhatodikán.

    Majd visszaballagunk az otthont adó „Ez nem az, ez nemez” kiállításra, ahol Bobály Katalin faliszőnyegeinek figurái vissza-visszaköszönnek álmunkban, hogy reggel csodálkozva lássuk: honnan is kezdődött egy-egy történet.

Boldog Zoltán

Kapcsolódó: Weiner Sennyey Tibor: Csak egészség legyen, meg térerő - Tudósítás a 20. Művészetek Völgyéből 1.

További képeink:

"Ironman"

"Sajtós-tejfölös"

"Hiperláv"

"Lovasi-irritációk" a Hánzi és a Nomádoktól - hallgasd a csatolt mp3-at ;)

"Nincs többé magány" - Az Irodalmi Jelen kapolcsi stábja...