A Völgy összeszűkül - Tudósítás a 20. Művészetek Völgyéből 2.

Vajon tényleg minden más lett? Valóban a régi Völgyek sokkal jobbak voltak, mint a mostaniak? Tényleg az egész Völgy csak a pénzről és az üzletről szól? Minden megdrágult és a vendégeket már az első este kirabolják? – Weiner Sennyey Tibor írása.

A Völgy összeszűkül

Szeretnénk azt hinni, hogy ezeknek a kérdéseknek nem kell feltétlenül felmerülniük egy magyarországi fesztiválon, mégis bárhová beültünk, bárkivel beszélgettünk előbb-utóbb kényes ügyek kerültek elő. Egy barátunk és barátnője az első estét három frissen megismert fiúval beszélgette egy presszóban végig, s reggel arra eszméltek, hogy a lány pénztárcája eltűnt, benne ötvenezer forint volt. Egy régi völgybejáró művész arról beszélt, hogy tűzzsonglőr és dobos fiatalok érkeztek, akik az egyik udvar előtt játszani kezdtek, s odamentek hozzájuk, hogy vagy fizetnek helypénzt, vagy hagyják abba, amit csinálnak. Értetlenül álltak tovább. Megint csak mások arról számoltak be, hogy nem lehet egy hétvégére kibérelni üzlethelyiséget, csak a teljes időre, ami viszont sokszorosan drágább. A különös az, hogy a Művészetek Völgye éppenséggel a legérzékenyebb "országimázs" is lehetne voltaképpen, hiszen ha nem csalódok, a BBC is készít róla közvetítést, rengeteg a német és a francia, akik kishazánkról leginkább az itt történtek alapján alkotnak véleményt. Mindenesetre az előbb csak körvonalakban érintett ügyek a mézédes együttlétbe, a sorozatban színvonalas programokba cseppentenek két oldalról is keserűséget. Egyrészt a résztvevők, vendéglátósok, árusok rá vannak kényszerítve, hogy a magas profitot kitermeljék, másrészt a vendégek nem nagyon mernek semmit-sehol nyugodtan hagyni. Kérdés, hogy mindez megéri-e?

Az "úri közönség" megérkezik Pestről és a világ legkülönbözőbb pontjairól, és szembesül a drágasággal és a lopásokkal. Nyilván nem csak a Völgy szervezői tehetnek minderről, hanem a magyarországi morál is. Mihez kezdjünk ilyen helyzettel? Mindenünket mindig kössük magunkra? Állítassunk fel széfeket? A széfekre megjelennek a mackósok, a mackósokra az orgazdák, az orgazdákra a csempészek, az előbbiekre a kurvák, vagy hogy is mondja pontosabban Hamvas Béla az Államok kialakulása című írásában? „A völgy összeszűkül, és az utasoknak, messze földről, a szoroson kell áthaladniok. A sok utasra megjelentek az árusok, a sok árusra megjelentek a zsiványok, a sok zsiványra megjelentek a rendőrök, a rendőrök törvényesítésére megjelentek a hivatalnokok, a hivatalnokok védelmére megjelentek a katonák, a sok katonára megjelentek a kurvák, a kurvák dicsőítésére megjelentek a költők.” A völgy összeszűkül?
Nézem ezt az országot, nézem ezeket az embereket, és még mindig nem értem. Egy alkalommal a főszerkesztőnkkel és a fotósunkkal ültünk Budapesten az Opera melletti kis kávéház teraszán. A főszerkesztő két telefonja az asztalon, a szerkesztőség új kamerájának örültünk, próbálgattuk azon a forró nyári napon. Egy férfi érkezett, térképet tett az asztalra, hogy magyaráznánk már neki mi-merre. Közben a keze a térkép alatt már a telefonokért matatott. Észrevettem, s gyorsan felkaptam őket, mire a tolvaj elszaladt. Felháborodtam. Mire a főszerkesztő mondta, hogy hát telefont lehet éppen bárhányat venni, csak éppen a benne lévő számok... A telefonok és a kamera akkor megmenekült.
Most lejöttünk Kapolcsra, végig fotóztuk és jegyzeteltük az első napot. Este nézzük át a cuccainkat, amit a szálláson, padláson, elvileg "jól védett" helyen hagytunk. A szomszédaintktól napszemüveget, tőlünk – az üres tokot hátrahagyva – az új kamerát vitték el. Értetlenül álltunk az eset előtt. Rögtön megkerestük a helyi rendőrőrsöt, másnap pedig feljelentést tettünk a tapolcai rendőr-főkapitányságon. Hátramaradt tok és vonó, hátramaradt egy fiatal kreatív csapat, akik az írások és a fotóriportok mellett videót szerettek volna készíteni a Völgyről. A kamera memóriájában ott voltak korábbi felvételeink, versek szavalása, próbálkozások, hiszen még időnk sem volt, hogy rendesen belejöjjünk használatába. A tegnapi cikkemben idézett Gryllus jutott az eszembe ismét, és megállapítottam, hogy a tolvaj kezében a kamera csak egy értéktárgy – amit nem is tud rendes áron eladni –, míg a mi kezünkben film, tudósítás, "élet". Most tovább kell lépnünk, dolgoznunk, ahogy eddig is tettük, egy újabb kameráért, egy újabb lehetőségért. Kérdés: ha tényleg és végleg összeszűkül a Völgy, lesz-e ember, aki vállalja ezt a szűkülést? Kérdés: hogy mért jó az itt élőknek, hogy a világba ily hírüket vigyék? Egyáltalán felelőssé tehető-e maga a Völgy, azért ami történt?
Vagy mi tehetünk róla, és tévedés nem eleve feltételezni a rosszat? Továbblépni és dolgozni. Ez az egyetlen helyes magatartás, s nem engedni, hogy az értékektől elraboljanak az értékek rablói. Ha a Völgy összeszűkül akkor a messzi földről érkezett utasoknak a szoroson kell áthaladniuk.   

Weiner Sennyey Tibor