Alsó- és Felsőpetényben nincs szállás. A Hármaskönyv fogadóban elhűlve magyarázták a telefonba, hogy nekik csak a nevük fogadó, ott nem lehet ám aludni, ez egy étterem. Volt valamelyik faluban egy egyházi szállás is, de a plébános külföldön volt, úgyhogy ez a beszélgetés a telefonszámla miatt alakult izgalmasan. A hely gondnokaként megjelölt bácsinak viszont fogalma sem volt róla, hogy miről beszélek, úgyhogy nem adott szobát. Romhányban tehát nem alszunk, akkor nincs más hátra, Ősagárdra kell menni.

Kéktúra - 44.

Előzők: Kéktúra 

Kéktúra - harmadik etap

Már nem fantáziáltam arról, hogy megszerzem az utolsó pecsétet és rohanok a jelvényemért, hanem egy "harmadik fejezetről" kezdtem inkább ábrándozni, amiben az őszi tájba simulnak a régen áhított tési szélmalmok (arra igen kíváncsi vagyok), aztán visszamegyek még a Nagy-Milicbe, végül pedig fotózok néhány téli képet az Útról. Ettől a fejezettől választott el a most következő hét, ami még időben és koncepcióban is a nyári részhez tartozott.
Úgy csináltunk mindent, ahogy eddig: fölpakoltuk a holminkat (annyi eltéréssel, hogy sátrat már nem hoztam) és elindultunk Pest felé, "valami majd lesz" alapon. Egyik kezemben az "agy" jó sok telefonszámmal a lehetséges szálláshelyekről, a másikban a térkép, amibe helyenként belejavítottam. 

Mielőtt elindultunk, az összes települést ahol majd megszállunk, megnéztem interneten, és ahol az önkormányzat adatai (elsősorban telefonszám) nem stimmeltek, azokat szépen átjavítottam. Mást nem piszkáltam rajta, mert csak fenntartásokkal tudok bármilyen könyvbe is belefirkálni, pláne tollal, de ez fontos volt. Érdemes így tenned, de igazából még jobb lenne, ha minden útba eső települést, amin átvisz a Kék, ellenőriznél, mert előfordulhat, hogy nem ott fogsz aludni, ahol elképzelted. Mint például mi, rögtön első nap.

01. Kétbodony

Becske elég közel van a városhoz ahol lakom, ezért most nem tartottunk "nulladik napot", hanem apa elvitt minket jó korán, vissza a Vadász presszóba. (Azt hiszem, a szüleimet is emlegethetem az expedíció teljes értékű tagjaiként, miután logisztikai kérdésekben nélkülözhetetlen segítséget nyújtottak az út során.) Aztán egy defekt, majd könnyes búcsú és a szokásos reggeli kávé után Felsőpeténybe vettük az irányt. Első állomás Kétbodony, jó közel az ebédlőül szolgáló Romhányhoz, viszont több mint tizenegy kilométerre Becskétől. Igazi forró nyár lett a három hetes Nagy expedíció óta, a négy órai eső pedig már régen a múlté.
Kellemes ligetes-erdős, helyenként puszta vidék ez, úgyhogy inkább a távok gyötrők rajta, és nem a domborzat. A faluba érve aztán egyik ámulatból a másikba estünk, mert alig nagyobb az egész két utcánál, de még állatkertje is van. Ló meg emu biztosan van benne, mert lovat láttunk is, emu pedig a pecsétjükön volt. Kéktúra bélyegzőt nem találtunk (bár nem is kerestük túl sokáig), inkább bementünk az állatkert irodájába barátkozni, és kértünk kétbodonyos-emus pecsétet. Helyre kis falu ez, szépen fölsöpörve, fölvirágozva, alkalmanként egy-egy XIX. századi kápolnával az út mentén. Pesthez közeledve már inkább ez a látvány válik általánossá. Egyre gazdagabb és "turistásabb" falvak jönnek, de érdekes módon nem sokkal drágábbak, mint a szegényebb Kelet-Magyarországi részen. Szolgáltatás és látnivaló kategóriában viszont mindenképpen a nyugati országrészhez sorolnám. Mindennek ellenére ember legyen a talpán, aki itt húsz kilométeres körben két telefonálásból tisztességes szállást talál.

02. Romhány

A miénk legalábbis messze nem a tervek szerint alakult, Romhányról nem is tudok mást mesélni, csak a cécót az alvás körül. Végül még az is felmerült, hogy hagyjuk az egészet, megyünk haza. Szerencsére a többiek lelkesek voltak, ezt az opciót rögtön leszavazták.
Alsó- és Felsőpetényben nincs szállás. A Hármaskönyv fogadóban elhűlve magyarázták a telefonba, hogy nekik csak a nevük fogadó, ott nem lehet ám aludni, ez egy étterem. Volt valamelyik faluban egy egyházi szállás is, de a plébános külföldön volt, úgyhogy ez a beszélgetés a telefonszámla miatt alakult izgalmasan. A hely gondnokaként megjelölt bácsinak viszont fogalma sem volt róla, hogy miről beszélek, úgyhogy nem adott szobát. Romhányban tehát nem alszunk, akkor nincs más hátra, Ősagárdra kell menni.
Probléma egy szál se! Nem is értem, hogyan sikerült két ilyen embert szereznem útitársnak (Réka és Máté jöttek velem továbbra is). Egy szavuk sem volt ellene, hogy innen még tizenkilenc kilométert kell megtenni mára a tervezett tizenkettő helyett; ha egyszer ott van szállás, akkor menjünk oda. Mire kiértünk a faluból, már el is rendeztem, hogy új úticél Ősagárd. Ezáltal pedig előreszaladunk fél napot.

Előzők: Kéktúra