Rimóczi László: Halálpontos egypercesek
– Tudja, kedves barátom, – kezdte a lakber, – a nyakszirt és a fejbiccentő izom között van egy pont, amire ha ujjal nyomást gyakorolunk, az emberi test zsinórját vesztett marionett bábuként csuklik össze. Kikapcsol, mint egy számítógép, örökre elhallgat, mint egy betemetett kút. Ezt hívják halálpontnak.
– Ez durva! – hüledezett Dani, lencséjét törölgetve.
– Úgy ám! Az biztos is! Szóval, most felteszek Önnek egy utolsó kérdést. Amennyiben helyesen válaszol rá, meghagyom az életét, és szabadon távozhat, Isten áldásával.
Rimóczi László: Halálpontos egypercesek
Életveszélyes fogadás
A Jellemes otthonok, elmés kertek lakásmagazin fotósa, Trója Dániel, még nem sejtette, hogy a Spanyol rakotta okozza a halálát. Egy bűvésznek, vagy egy bohó gyermeknek se lapulhat annyi kincs hűséges oldaltáskájában, mint neki. Lencsék, zsinórok, elemtöltők, pendrive-ok garmada. Arcán azon emberek mosolyával kopogtatott be a Frangepán utca 46 rusztikus tölgyfa ajtaján, akik nem is sejtik, hogy pillanatokon belül kampó lesz nekik.
Kisvártatva Filé Gáspár homoszexuális lakberendező pattant elé, lila ingben, barna bőrnyakkendővel.
– Halló, halló, szép fotós! Jöjjön, hercegem, és kapja le ezeket a szépséges kiegészítőket, mert holnap árverezik őket. Egy halott pilóta hagyatéka.
Gábor belépett és elővette masináját. Babrált rajta, megmérte a fényt, majd munkához látott.
– Tudja, hogy nevezik ezt? – mutatott egy gömbölyded fatárgyra a kandalló mellett Gáspár.
– Nem én – válaszolta köntörfalazás nélkül Dani.
– Kínai zsakett. És azt ott?
– Mit tudom én! Csak lefotózom és húzok is sörözni! – kezdte türelmét veszteni Danink.
– Art deco lampion. Na, és az ott, ni?
– Fingom sincs.
– Intarziás tabernákulum. Hát, az ott, az indiai csicsi mellett?
– ?
– Jáde füstölőtartó a XVII. századból. No, és ez itt a dohányzó asztalon?
– Ezt ismerem! – vágta ki diadalmasan D. – Erzsébet-kori szoszié, ilyen van az anyámnak is. Savanyúcukrot meg aprót tart benne.
– Bingó! Kezd belejönni!
Dániel nagyon büszke volt magára, pedig ez volt élete utolsó öröme.
– Tudja, kedves barátom, – kezdte a lakber – a nyakszirt és a fejbiccentő izom között van egy pont, amire ha ujjal nyomást gyakorolunk, az emberi test zsinórját vesztett marionett bábuként csuklik össze. Kikapcsol, mint egy számítógép, örökre elhallgat, mint egy betemetett kút. Ezt hívják halálpontnak.
– Ez durva! – hüledezett Dani, lencséjét törölgetve.
– Úgy ám! Az biztos is! Szóval, most felteszek Önnek egy utolsó kérdést. Amennyiben helyesen válaszol rá, meghagyom az életét, és szabadon távozhat, Isten áldásával.
– Nem veszek részt élethazárdírban! – tiltakozott fotós Dani.
– Nincs más választása. Nos, vagy tippel, vagy minden esélyétől megfosztva, már nyomom is a halálpontját.
– Jó-jó! Jöhet a kérdés.
– Tehát: minek nevezzük ezt? – mutatott hosszú, görbe ujjával egy kis szantálfa újságtartónak látszó tárgyra, mely nem lehetet nagyobb egy fekvő uszkárnál.
– Hm…svéd cikória – mondta nevetve Dani, még mindig abban a hitben, hogy az egész cirkusz csak amolyan háborodott buzimóka.
– Nem. Megközelítőleg sem. Spanyol rakotta. Sajnálom, vesztett.
Mielőtt Dániel egy lépést tehetett volna, vagy egyáltalán kifújhatta volna a tüdejében öntudatlanul megszorult levegőt, a buzi elé pattant, és megnyomta a halálpontját. Dani rongybabaként omlott össze, és azelőtt elszállt belőle az élet mielőtt padlót ért volna.
A lakber csávó meg kiment a konyhába és dúdolva összecsapott magának egy neszkávét.
Szólok a fogyasztóvédelemnek!
A kínai kaja olyan, mint a szex: bárhol megkaphatod, de csak kevesen csinálják jól. Primkó Judit archeológus-és sanzonénekes kiéhezve lépett a Boldogságos Kínai nevezetű körúti étterembe. A buta arcú lánynak fogalma sem volt arról, hogy a kínai horoszkóp szerint ő Kecske, és ha a Disznó évében lottózik, lehet, hogy nyer is. Azt sem tudta, hogy a terhességet úgy is meg lehet állapítani, hogy egy kifejlett varangyos békát állítunk a vemhes nő elé, ami ha az illető felé ugrál, beigazolódik az eredményes fogantatás, illetve ha elüget tőle, akkor az ellenkezője érvényes. Azt sem tudta, hogyha télvíz idején mohával vagy kockacukorral álmodunk, akkor bő szerencse vár ránk, ám, ha macskaszőrrel, vagy mozgólépcsővel, akkor nem szabad ingatlant vásárolni abban az évben.
Judit a pult elé állt, és megszólította a mögötte poroszkáló kínai nőt.
– Kérek egy szecsuáni csirkét sültrizzsel, és külön tányéron zöldséges tofut.
A szorgos kínai belemerítette kanalát az előtte álló üvegpult belsejében illatozó fémedényekbe, és néhány pillanat múlva már a plexitartón állt a teli tányér. Egy falat Kína.
Judit a táskájába túrt, abban a hitben, hogy a tárcája ott van, nem pedig egy gödörben a munkahelyén. Az egyre kétségbeesettebben keresett tárca egy frissen feltárt területen hever Vecsésen, egy olyan bucka szomszédságában, mely egy tökéletes épségben megmaradt, felbecsülhetetlen bronzszobrot rejt, amit sosem fognak feltárni, ugyanis holnap pénzhiány miatt, és Judit váratlan halálhíre okán felfüggesztik a további ásatásokat.
Némi keresgélés után a bankkártyája akadt a kezébe. A kínai nőhöz fordult, aki gyanakodva méregette. Az ilyenek ösztönösen megérzik, ha nem jön össze a biznisz.
– Kártyával tudok fizetni?
– Szájnosz ném, mert még nincen beszerelve gép. Jovoheten jon szákember, és beteszi nekem.
Judit éhesen meredt az előtte álló tányérra, majd a szigorú arcú kínaira.
– Akkor ezt most nem ehetem meg?
– Eszt ném, vizont ván finom Afrikai szomorúhal. Ingyen. Ínyenc csemege. Maga szereti. Európa szereti.
– …a f*szomnak kell a szomorúhala! Én ezt akarom. Szecsuánist! Szólok a fogyasztóvédelemnek, hogy nem lehet kártyával fizetni egy ekkora étkezdében!
A kínai nő nem akarta a fogyasztóvédelmet, átnyúlt a pult fölött és kissé megnyomta Judit halálpontját.
Ni hao!
Nem szerette a Duran Duran-t
Erős szél kerekedett. Simon Le Bon-nak, a Duran Duran fronténekesének szaténbőr fejfedőjét felkapta a kerge légáram és berepítette özv. Szalma Margó közgazdász vattacukor árusító standjába. A cifra popsisak épp egy light Fantán és egy olcsó szerelmes regényen landolt, mikor a csapzott énekes odaért és belihegett a hölgynek.
– Hello, ez a bolondos budapesti szél elvitte a kalapomat. Ott van, ni, látja? Ideadná?
Az asszony felemelte fátyolos tekintetét, szembenézett az énekessel, majd se szó, se beszéd, megnyomta Simon halálpontját.
Nem szerette a Duran Duran-t.
Her name is Rio and she dances on the sand.
Just like that river twisting through a dusty land.
And when she shines she really shows you all she can
Oh Rio Rio dance across the Rio Grande.
Valamiért rühellte Lajost
A Malév 247-es járatán Kóla Lajos kapitány azon töprengett, hogy ki kéne cserélni otthon a termosztátot, mielőtt eladja a lakást. Felesége 10 év házasság után döbbent rá, hogy leszbikus és lelépett. Az asszony remek ügyvédet szerzett, hogy mindenéből kiforgassa a kapitányt. Lajos megrögzött szerencsejátékos és alkalmi drogos volt, amiről a mellette ülő Bikfic Géza navigátor mit sem sejtett. Hatalmas adósságot halmozott fel, élete romokban, ráadásul Géza sem adja vissza a Duran Duran CD-jét, amit fél éve kölcsönkért. Lajos nem akarta mondani neki, hogy most már igazán átmásolhatta volna magának, ha annyira tetszik neki, mert akkor spúrnak tűnne kollégája szemében, és ezután már csak foghegyről dobná neki a magassági adatokat, időjárás jelentést és pozíciót. A beszállásnál Lajos szomorúan konstatálta, hogy miféle népek a mai utasai. Hisztis, üvöltöző, büdös, elkényeztetett, szófogadatlan kölykök, s*ggfej üzletemberek, cipóarcú svéd turisták, sznob angolok.
Cukorka Sonja légiutaskísérő benyitott a fülkébe és lecsapta neki a kávét a térképek tetejére. A csaj valamiért rühellte Lajost. Vagy az arcvize nem volt kóser neki, vagy a létezésben betöltött szerepe.
Éppen elérték a tízezer méteres utazómagasságot, mikor Géza kiment hugyozni, és Lajos megnyomta a saját halálpontját.
A sárkány utolsó röpte
Sorja Gábor tüdőasszisztens sűrűn lélegzett. Szinte minden nap tetemes mennyiségű levegőt fogyasztott be és dolgozott fel. Most gyermeteg vágy hajtotta, hogy összerakjon egy papírsárkányt. Rég megboldogult apja csodás sárkányokat tudott eszkábálni: varázslatos ügyességgel terelték a szelet, lovagolták a tündéreket, mintha sosem akarnának földet érni többé. Színes szalagok lobogtak rajtuk, sztanilos felületükön megcsillant a Napkirály.
Gábor minden pénzét odaadta volna, ha még egyszer átélhetné azt a nyarat, amikor apja behívta dolgozószobájába:
– Add ide a sárkányt a hajóládából. Holnap feleresztem, fel a bolyos felhők fölé, olyan magasra, hogy nem is látszik majd!
Gábor azóta se látott, fogott, szagolt olyan mestersárkányt, mint amit az apja csinált. A most barkácsolt halovány utánzata az eredeti apafélének. Rongyos, szakadt volt, és a ragasztó mindegyik szélén túlcsordult.
A Margitszigeten állt, kezében a sárkánnyal. Déli szélirány, erős harapásra van kilátás!
Gábor nekifutott, szaladt, szaladt, majd felengedte a sárkányát.
Hóbortos szanitécek, kellemesen benyomott, bohó deszantosok lesték próbálkozását a közeli kocsmából. Szemtanúi voltak annak, ahogy a sárkány egy perc repülés után belekamikázézik a vízbe, majd Gábor zokogásának, és annak, ahogy a nyakához kap, és elterül a porban.
Még egy sör rendel!
Erika utoljára volt irigy
A rántott sügér kiváló csemege. Megéri a bevásárlóközpontban rátolni az öregasszony lábára a kocsit, hogy kifogjon az ember egy-egy csinos példányt. Dr. Kajmán Erika szociológus már reggel szerzett egyet, és elhatározta, hogy egymaga fogyasztja el az egészet. Albérlőtársa Maszlag Györgyné, szül. Keleti Etelka mohó és kapzsi volt. Erika nem kedvelte az asszonyt, akivel három hónapra összezárta a sors. Kezdetben azt hitték, hogy leszbikusok, és voltak és suta próbálkozásaik a műfajban, de Erika már bánta, hogy otthagyta búbánatos maci férjét. Mivel faképénél hagyott ura pilóta volt, elég jól keresett, és bár az asszony tiszta szívből utálta, legalább korlátlanul költekezhetett. Talán visszamegy hozzá…
Györgyné nem kap a finom halamból – gondolta cinkos mosollyal az ajkán Erika, miközben a szép sügért belehengergőzte a tojásba.
Mikor a jól átsült halacska tányérra került, egy pohár ’85-ös Medoc kíséretében kiült az erkélyre. Az első harapással akkora szálkát sikerült a torkába kapnia, hogy öklendezve ugrott talpra. Épp jókor jött haza Györgyné. Villámgyorsan felmérte a helyzetet, mögé lépett és Heimlich-féle műfogásban részesítette a jobb sorsra érdemes társnőjét. A pánikba esett Erika addig-addig vergődött, míg a segítőkész Györgyné véletlenül megnyomta Erika halálpontját, így a nő azonnal kikapcsolt.
Erika életének utolsó képe a Duna felett lebegő, csúf papírsárkány volt.
Györgyné később azt állította a kiérkező mentőknek, hogy Erika biztos attól az alamuszi szálkától patkolt el, amit nem sikerült időben kiszednie.
Az irtózatos robbanás
A dohányzás öl. Ha meghalsz, elveszted életed egy fontos részét. Gomb Rudolf rágyújtott a teniszpálya közepén. A tenisz kiváló sport.
A férfi kétszer megpattintotta a labdát a földön, s ütéshez készülődött. Utálkozva meredt partnerére Jozefin Artúrra. Soha nem értette azokat az embereket, akik úgy lépnek pályára, hogy előzőleg nem vesznek legalább tíz órát, nem választanak megfelelő ütőt és labdát, lóg a cipőfűzőjük, és bemelegítés nélkül kezdenek a játéknak. Az utóbbi igen fontos metódus, ugyanis a hideg izom sokkal sérülékenyebb.
Rudolf szervált. A labda keresztül süvített a pályán, át a háló felett, hogy egy pillanat múlva szálljon is vissza. Így ment ez szakadatlanul két percig, aztán Rudolf részéről becsúszott az első hiba, ugyanis szerva közben átlépte az alapvonalat. Ha lenne most szakbíró foot fault-ot kiáltott volna. Ha ez az első adogatásnál történik, még meg lehet ismételni a szervát, de ha a másodiknál, akkor Artúr kapja a pontot. Rudolf elcsodálkozott magán. Nem szokott ilyen hamar hibázni. Mi a zisten van ma vele??
Nem kellett sokáig keseregnie, ugyanis a következő hiba már Artúré volt, mert egy meggondolatlan szerva során a labda a háló felső részét érintette, átrepült rajta és Rudolf fogadóudvarába érkezett.
Rudolf terpeszállásba helyezkedett és gyakorlott mozdulatokkal jobbra-balra inogva várta a labdát, amikor őrjítő robaj ütötte meg a fülét. A robbanásba a közelben hajladozó napernyők és a klub teraszának üveglamellái is beleremegtek. Valami nagy és súlyos dolog csapódhatott be a környéken. Bomba? Áh, az hangosabb! Meteor? Áh, akkor hallottuk volna a fütyülését, ahogy a levegőt hasítja. Lehet, hogy repülő zuhant le?
Rudolfnak bedugult füle, ütőjét leengedve elkezdte a fejét rázni. Figyelme megszűnt, és ő maga is, amikor az elszabadult labda halálponton találta.
Kapcsolódó: Rimóczi László: Operabál és Pók
