Zsidó Ferenc: Laska-történetek
Egy fárasztó, lélektelen nap petyhüdt estéjén Laska Lajos úgy érezte, elege lett párjából, helyzetéből, egyáltalán: mindenből és mindenkiből. Ezt csak egyféleképpen lehet orvosolni, döntötte el magában: bujdosással. Mégpedig azonnali bujdosással. Szóval, Laska elhatározta, hogy hagy csapot-papot, asszonyt, munkát, s agyő. Igen ám, de előtte illik röviden tájékoztatni – bár a feleséget – a miértekről. Laska előkeresett egy fehér papírlapot, s nekifogott. Sorolta sérelmeit, bántalmait, megaláztatásait, problémáit: ezernyi volt belőlük.
Zsidó Ferenc:
Laska Lajos történetei
Laska Lajos bujdosna
Egy fárasztó, lélektelen nap petyhüdt estéjén Laska Lajos úgy érezte, elege lett párjából, helyzetéből, egyáltalán: mindenből és mindenkiből. Ezt csak egyféleképpen lehet orvosolni, döntötte el magában: bujdosással. Mégpedig azonnali bujdosással.
Szóval, Laska elhatározta, hogy hagy csapot-papot, asszonyt, munkát, s agyő. Igen ám, de előtte illik röviden tájékoztatni – bár a feleséget – a miértekről. Laska előkeresett egy fehér papírlapot, s nekifogott. Sorolta sérelmeit, bántalmait, megaláztatásait, problémáit: ezernyi volt belőlük. A meg nem értettség, kisemmizettség, elárultság panasza lett írássá tollán. Nemsokára betelt a lap, és neki még mindig rengeteg elsírnivalója volt, hát egy másik után kezdett kajtatni. Szekrényben, fiókokban, könyvek közt keresgélt: több írópapírt nem talált. Csak valami megsárgult vonalas lapokat, rég elfeledett iskoláztatásainak néma emlékeit. Csak nem írok ilyen lapra?, töprengett Laska tétován. Nem, az képtelenség. Csak nem bujdosok el félbehagyott magyarázattal? Nem, az is képtelenség.
Hajlani kezdett arra, hogy várja meg a másnapot, vásároljon írópapírt, fejezze be búcsúlevelét, és majd akkor. Ettől megnyugodott. Átment a hálószobába, mintha mi se történt volna, levetkőzött, s befeküdt a felesége mellé. Az asszony közölte vele, a kedvencét, töltelékes káposztát főzött másnapra.
Laska Lajos megvidámodva gondolta, milyen jó, hogy kifogyott az írópapír: ha nem, még befejezi a levelet, elbujdosik, s elszalasztja a finom ebédet.
Laska Lajos, a kultúrember
Hm, ez igen! Micsoda ívek, idomok! Micsoda szem! És az a csipő! Vágyálmok megtestesítője! Észveszejtő az a kis kövérség a derék tájékán! Lágy, formás hát, az oldalbordák még véletlenül sem látszanak. (Szenvedélyszomorító – gondolta Laska –, ha egy nő csupa csont). És a combjai! Laska Lajos látni vélte, ahogy megrezzennek a finom kis hurkák rajta. Köldöke izgató, mély gödröcske, mellette lefelé irányuló árkocskák. Karján a hús bő és kemény, szinte fehér. Feneke, ó, igen! Nincsenek szavak! Laska Lajos érezte, hogy gyomra összeszorul, torka kiszárad, szeme pedig lángolni kezd. Pedig szeméremdombját, mely maga volt a kéj, csak ez után vette szemügyre. Telt és puha, a szőrök is jól kirajzolódtak rajta – Laska alig tudta megállni, hogy meg ne tapintsa.
És újra meg újra körbejárta a szobrot, egyre izgatottabban, és nem volt képes elhagyni a múzeumot.
Laska Lajos (v)es(z)tét (v)érzi
Laska Lajos érzékkufárokkal üzletelt, az eredmény: érzéketlenség. Üzleti érzék hiányában nehezen boldogul manapság a Lajos. A biznisz egyre bonyolultabb, ő pedig nem képes tovább fejlődni. Így még a folyosóig sem jut el, és az előszoba-játék is elmarad. Praktikát, taktikát kellene változtatni. De a Lajos érzék-technikái láttán a világ csak hümment (figyelem: nem hümmög!). Egy kiútja lenne Lajosunknak: ha lekörözné magát. Akkor érzékcsalódása érzéki lenne, ami elegendő néhány perc boldogsághoz. Ennyivel pedig már megelégedhetik, s aztán nyugodtan kidőlhet a sor(s)ból. A döndülés, a Laska által alkalmazott hangszigetelés miatt (figyelem: taktika!) azonban nem fog hallatszódni.
Laska Lajos és a Nagy Ideológus
Mert az élet egy speciális anagramma, fiam – hallotta Laska a Nagy Ideológus szavait a fülébe zúgni. Elkezdhető hátulról is, visszafelé is, az elejét összevegyíthetjük a közepével…
Na, és a kezdet elkezdhető visszafelé?
Nézd, drága, együgyű tanítványom: ha a tudással kezded, nem kell tanulj, ha a hatalommal kezded, nem kell szolga légy, stb.
Ja, valahogy így: ha az ürítéssel kezdem, nem kell ennem, ha az ejakulációval kezdem, nem kell szeretkeznem, ha a fuldoklással kezdem, nem kell tanulnom úszni, ha a halállal kezdem, nem kell élnem.
Igen, drága jó, bolond fiam, rátapintottál a lényegre.
De ezzel máris megszegtem a szabályt! Nem visszafelé dolgoztam, ahogy illik, nem a lényeggel kezdtem, hanem az arra való rátapintással.
Ekkorra már a Nagy Ideológus sem volt biztos abban, hogy az élet egy speciális anagramma.
Laskát, a jó tanítványt az pedig már nem érdekelte, hogy az anagramma egy speciális élet.
Laska Lajos, a szőnyegszerző
Laska Lajos új tömbházlakásba költözött, melyet – szűkös anyagi helyzete végett – csak félig-meddig sikerült berendeznie. Egyik szobában csak ágy árválkodott, másikban csak szekrény, egy korhadt szék, a szőnyegek hiánya pedig kiáltó volt. Mert az otthonossá teszi a lakást, pihe-puha lágyságával, melegségével. Jobban esik a lépkedés, jobban esik az élet. Szóval, Laska szőnyeghiányban szenvedett. Irigykedve nézegette a száradni, szellőzni kitett hatalmas, bársonyos szőnyegeket a szomszédok erkélyein. Bezzeg, nekik van szőnyegük! Mégpedig milyen szépek, hogy kínáltatják magukat az erkélyen lógva!
Néhány napig csak kínlódott, sóhajtozott vágyakozva, míg végül egy merész ötlete támadt: megfogta egyik szomszéd elkódorgó macskáját, bekötötte szemét, testére egy hámszerkezettel fölerősített egy erős gumikötelet, s eképp fölszerelkezve kiállt a tömbház elé. Az erkélyeken lógó szőnyegek közül kinézte a legszebbet, s határozott mozdulattal feldobta rá a macskát, egyik kezével a gumikötél végét keményen tartotta. Arra számított, a megijedt, bekötött szemű macska veszettül, életét menteni próbálva fog megkapaszkodni a repülés utáni első szilárd valamiben, vagyis a kiszemelt szőnyegben, a testére kötött, megfeszült gumikötél pedig automatikusan visszarántja a macskát, s véle együtt a zsákmányt is, egyenesen a lábai elé. És ravasz ötlete be is vált: a beijedt macska és a gumikötél jó szolgálatot tett neki.
Na, egy szőnyegem már van, hadd legyen még egy!, tüzelte magát a jó Lajos. Csupán egy dologgal nem számolt: mi van, ha a macska föllázad, s nem kapaszkodik meg a szőnyegben...
Laska Lajos potyautas
Havas korareggel, latyak, Laska kimegy az utcára. Harminc centis, kásás hó. Az autók sikolándoznak, alig bírnak elindulni, csúszik a kerék, helyben pörög. Laska óvatosan araszolgat előre, minden izmát megfeszítve azon van, hogy el ne essék. Nemsokára megpillant egy áruszállító kisbuszt, tengelyig hóban, kerekei visítva pörögnek, eredménytelenül: a járgány meg sem mozdul. Sofőrje káromkodik, ahogy kifér, aztán, amikor megpillantja Laskát, odainti, állna már föl a hátsó ütközőre, hogy legyen súly a kocsi hátulján, akkor talán megmozdulna. Laska segítőkész, jóindulatú, eleget tesz a kérésnek. Súlya alatt az autó meg is mozdul, de csak tétován, az ördögnek se akar lendületet venni. Ekkor honnan, honnan nem, előkerül két hóhányó, s nagyot taszít rajta. A kis masina hirtelen nekilendül, kerekei aszfaltot nyalnak, húzni kezdenek, az autó gyorsul, a sofőr egyre veszettebbül nyomja a gázt, Laska pedig, kinek a felgyorsult események közepette nyikkanni sem volt ideje, nemhogy leszökni, kissé elképedve kapaszkodik mind a tíz körmével. Nofene, minő alakulása az dolgoknak! Itt nincs más mit tenni, dönti el végül, át kell adnia magát az utazás élményének. Az arcába vágó téli szél a szabadság illúzióját kelti, s különben is: marhául lehet élvezni egy ilyen helyzetet!
Az első kanyaron túl, miután a centrifugális erő lehajította az autó ütközőjéről, Laska már csak azon töpreng, szabad-e, illik-e vérzések, kéztörés közepette továbbra is marhául élvezni egy ilyen helyzetet.
*******************************
Zsidó Ferenc író, műfordító.
Székelyudvarhelyen született 1976-ban. Diplomáját a Bukaresti Egyetem Idegennyelv Fakultásának magyar–német szakán 
szerezte, ugyanitt a mesterit is elvégezte. A 2002-es tanévtől látogatás nélküli doktori tanulmányokat folytat a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán, néprajzból. 1999–2003 között a székelyudvarhelyi Palló Imre Művészeti Szakközépiskola magyar–német szakos tanára volt, 2003–2004 között a Krónika napilap kolozsvári szerkesztőségében dolgozott. Jelenleg a Polgári Élet felelős szerkesztője és a székelykeresztúri Zeyk Domokos Iskolaközpont magyar szakos tanára. Székelyudvarhelyen Padlás címmel irodalmi klubot vezet, dramaturgként különböző néptánc-együttesekkel működik együtt, táncjátékok létrehozásában. Német nyelvből fordít.
szerezte, ugyanitt a mesterit is elvégezte. A 2002-es tanévtől látogatás nélküli doktori tanulmányokat folytat a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán, néprajzból. 1999–2003 között a székelyudvarhelyi Palló Imre Művészeti Szakközépiskola magyar–német szakos tanára volt, 2003–2004 között a Krónika napilap kolozsvári szerkesztőségében dolgozott. Jelenleg a Polgári Élet felelős szerkesztője és a székelykeresztúri Zeyk Domokos Iskolaközpont magyar szakos tanára. Székelyudvarhelyen Padlás címmel irodalmi klubot vezet, dramaturgként különböző néptánc-együttesekkel működik együtt, táncjátékok létrehozásában. Német nyelvből fordít. Kötetei:
Richard Wagner: Kőomlás Bécsben (fordítás német nyelvből, Pont Kiadó, Budapest), 1999;
Történetiség, sorsok, hiedelmek a Felső-Nyikó mentén (néprajzi tanulmánykötet, Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely), 2000;
Állatkert (Balogh Lászlóval és Penckófer Jánossal közösen a Három díjnyertes kisregény című kiadványban, Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda), 2000;
Szent Anna tavától a Bihari asszonyszigetig (erdélyi magyar mondaválogatás, Erdélyi Gondolat Kiadó, Székelyudvarhely), 2000;
Derék Borsszem vitéz (erdélyi szász népmesék magyarul, Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely), 2002;
Szalmatánc (regény, Mentor Kiadó, Marosvásárhely), 2002;
Rajko Djuric: A roma irodalom (fordítás német nyelvből, Pont Kiadó, Budapest), 2004;
Csigaterpesz (próza, Erdélyi Híradó, Kolozsvár – FISZ, Budapest), 2005.
