Merényi Krisztián: Két novella
Magdi, amit tud, megtesz. Sztrongfild legszívesebben kimenne, attól fél, hogy vért lát. Magdi hangosan nyög, jelzi, hogy jön a következő fájás. Gertrúd arca dühös és kegyetlen lesz.
– Mit hörögsz? Nyomni! Akkor jó volt, mi? Most meg itt sopánkodsz? Ne szuszogj, inkább nyomd, mintha szarnál! Ki tudja, kikkel mentél még el ezen a mamlaszon kívül, itt e! Nem tágul, doktor úr! Ennek vasból van a pinája.
Merényi Krisztián: Két novella
Ebédpornó
A pornófilm nem feküdt neki, finomabb annál. Pedig jó lóvé lett volna. Manökennek állt, de több fotózás után sem fizették ki.
Dénes életében beüt a változás, noha nem egzisztenciálisan. Egy Timea nevű, gyönyörű lány ejti le az utcán papír zsebkendőjét. Dénes odaugrik és felveszi. Timea beszélgetést kezdeményez, s elkéri az égből pottyant lovag telefonszámát, noha jó családból származó teremtés.
Hamarjában megesküsznek. A lány családja elfogadja az ágrólszakadt Rómeót, bár nem afféle albérletben tengődő szépfiút álmodtak angyalkájuknak. Tímea apja benyomja lányát egy tehetős helyre. Dénes teng-leng, hisz kedvese úgyis hozza a vastag pénzt.Szülei sugallatára Tímea a következőt mondja férjének:
– Ideje munkába állnod! Mindegy mit csinálsz, csak hozz haza. Legalább a kávé- és cigarettapénzedet fedezze!
Dénes olvassa a hirdetéseket, finnyás e téren, nemigen akad kedvére való. Mígnem a hasonló cipőben járó szomszéd, Lébec Frigyes munkát nem kap. Frigyes lelkesen magyaráz Dénesnek:
– Még borravaló is van benne!
– Oké, de azt mondd, mit találtál?
– Ételhordó vagyok!
Nem kellett több Dénesnek, jelentkezik. Kellemes külseje, megnyerő modora azonnali felvételhez segíti. Neki nem mondták: majd értesítjük, mint azt a legtöbb esetben.
Az első napok a helyismeret megszerzéséről és a beilleszkedésről szólnak.
Kialakul a munkamenet. Hajnalban néhány cég, majd a korán indulók, végül a nyugdíjasok. Közülük is főleg özvegyasszonyok várják.
Járatába tartozik Pilléné, a volt színésznő. Egyszer még Berlin egyik legnevesebb szállodájában is játszott. Pilléné nevét meghazudtoló telt, apró teremtés. Gazdagon rúzsozza és púderezi magát. Dénes nem érti, mire ez a felhajtás. Aztán esik csak le, hogy miatta, neki tetszeleg Pilléné. Be is hívja kávézni egy esős csütörtöki napon. Dénes elfogadja, hisz a nagyja munkával kész.
Pilléné kezdetben tartózkodó, de amikor férje természetes, fájdalommentes haláláról beszél, hisztérikus sírást színlel. A fiatalember ölébe dobja magát, mondván annyira magányos és szerencsétlen. Dénes zavarában az özvegy vállát veregeti. A lakkszagú hajba majdnem belefullad. Pilléné felbátorodva nyomkodja magát az erős, fiatal testhez. Dénest a ránehezedő súly gúzsba köti. Pilléné biztatásnak véli a passzivitást, búbánatos, könyörgő szemmel nézi a fiút. Dénes fejkapkodva menekül a tekintet elől. Pilléné hörög, mintha önmaga érintése nélkül maszturbálna. Aztán ráüvölt Dénesre:
– Vegyél már észre, te mamlasz! Én, a neves komika leállok egy magadfajta segéddel! Most már bassz meg rendesen, mert régóta kijár nekem!
– De, de… – Dénes hebeg-habog, s valahogy kitolat a lakásból.
Az incidens óta Dénes leteszi az ajtó elé a kosztot és csak azután csenget. Mire Pilléné kijön, már csak a liftből érkező, fojtott köszönést hallja. Ha összefutnak, Pilléné fölényesen, távolságtartó magatartást színlel.
Dénes képtelen felfogni, miért szimpatizálhatnak vele ezek az úri hölgyek. A fiatalabb, női ügyfelek sajnos szendék, nem úgy mint az ötven és nyolcvan közötti – úgyis-mindegy-mi-történik-hisz-hamarosan-elhamvadok – korúak. Ők bezzeg pofátlanul bátrak. Mintha számukra egyetlen fontos esemény történne a nap folyamán, az ebédhordó fiú érkezése.
Zsemlyéné, a furfangos faluról jött asszonyka mindig mást talál ki egészséges paraszteszével. Ura hűtlenségéről mesél Dénesnek. Tavaly hagyták el a boltos asszony miatt. Zsemlyéné ezt nem tűrhette, rajta kuncogott a falu. Férje háta mögött eladta a házat, s gyorsvétellel ezt a belvárosi ingatlant vásárolta magának.
Kiadós készülődés után várja az ételhordó-fiút. Sminkjét rendszeresen változtatja. Éltes kora ellenére fiatalos ruhákat visel. Hamar rájön, hogy Dénest nem lehet holmi kávéinvitációval lakásba cserkészni. Gyanakvó és tapasztalt fiatalemberrel van dolga.
A meztelenfogadás sem válik be. Miután Dénes csenget, kilép félmeztelenül, s felkiált:
– Jaj, maga az, drága fiatalember? A szomszédasszonyt vártam teára. Pillanat, felkapok valamit.
Harmadszor egy hónap alatt. Be kellett fejeznie. Dénes már a kaputelefonban figyelmeztette, hogy menten elszalad, ha csupaszon fogadja.
Már-már úgy tűnt, Zsemlyéné megjavult, ám egyik délben tárva-nyitva az özvegy bejárati ajtaja. Dénes bátortalanul kopog, halkan szólongatja az asszonyt:
– Zsemlyéné! Zsemlyéné!
– Jaj, kedvesem, jöjjön be! Itt vagyok a fürdőszobában, nem tudok kimászni a kádból!
Dénesnek magas fordulatszámon jár az agya: Ha bemegyek, gusztustalan élmény ér. Ha nem, faképnél hagyok egy bajba jutott embert. Mi van, ha tényleg nem tud kimászni? Ha segítek, meg is erőszakolhat.
Mély lélegzet után próbálja ki cibálni. Zsemlyéné fél lába kikerül az alacsony peremű kádból. Réteges rinocéroszbőr és háj mindenütt. Ilyet filmen se látni, most életközelben, ráadásul hozzá is kell érni.
– Jaj de aranyos! Itt fogjon, kérem. Csak erősen…
Dénes a hónaljnál és a karnál tartja. Rezeg kocsonyateste, s kapaszkodást imitálva szexisen a segítő karba mélyeszti kaméleon körmeit. Mérséklődik fújtatása, betakarja magát fürdőköpenyével, és köszönetképp felajánlja:
– Tudom, nem nagy kávés, de ha már itt van, jöjjön, főzök egyet.
Dénes ezúttal sem áll kötélnek.
Otthon rendben alakul minden. A család egész megkedveli a dolgos fiút. Kedvese is megajándékozza a méhében növekvő gyermekkel.
Dénes néhány év elteltével rutinosan kezeli az extrém helyzeteket. Sokféle embert megismer, de főként saját magát. Juthatott volna feljebb. Irodai munkát kínált neki a vezetőség, de nem fogadta el. Marad ebédhordó. Marad szabad, mint a madár.
A következő fájás
Magdi a szülészeti váróban vajúdik. Bazsalikom illatú olajt ken magára. Sztronfild – a férj – kukán görnyed mellette.
Gertrúd, a Szent-Irma renddel kitüntetett szülésznő üdvözli a kint várakozó párt:– Oh! Már itt is van, aranyos Magduska? Csak pihenjen, és amikor épp nincs fájása, bejöhet. Bakamér doktor szabadnapos. Pingviszter Elemér helyettesíti. Ne aggódjon, amilyen fiatal, olyan jó szakember!
Pingviszter behívja Magdit:
– Jöjjön, megvizsgálom. Ha megengedi, nem bocsátkoznék ígéretekbe, de ha szépen tágul, talán megúszhatjuk gátmetszés nélkül.
– Most kicsit jobb… Doktor úr, ezek már két-háromperces fájások!
Az szülészágyra segítik Magdit. Sztrongfidot steril ruhába bújtatják; apás szülés lesz. Magdinak, mintha égő sebbe nyúlnának. Nyugtatja is Pingviszter:
– Ez kellemetlen. Sajnos a fájás alatt kell vizsgálnom! Néhány pillanat és kész.
Gertrúd a feltápászkodó Magdihoz:
– Drágaságom lazítson, üljön erre a labdára. Apuka, segítsen kicsit!
Magdi ráül, de nem lesz jobb. Visszafektetik az ágyra. Gertrúd az orvosi eszközök előkészítése után Magdi verejtékező homlokát hűsíti.
– Kincsem, gyönyörű babája lesz! Ne féljen, nincs semmi baj. A doktor úr káprázatos szakember.
Beront Pingviszter.
– Nos, mi újság? Még egyszer megnézem, és kezdhetjük.Magdi fájdalmasan sóhajtozik, nyöszörög. Afüggöny mögötti helyiségben párhuzamosan szül valaki. Sztronfild álmosan bámul. Nem tud mit kezdeni a helyzettel, önmagával sem. Pingviszter így:
– Hármakat nyomunk, Magdolna, ne engedje vissza, amennyire tudja, bent tartja, és a harmadik után pihen. Ön sokat segíthet, ha a toláskor ellent nyom a tarkónál…
Sztronfild úgy hümmög, mint aki felriadt.
– Kezdjük is. Nagy levegő, most toool! Nyomja! Ez az! Nagyszerű! Minden rendben lesz! Újra mélyen be és tart! Még mindig! Még most is! Nagyot tol! Jó! Így jó lesz. Ha kienged, akkor visszacsúszik! Na, gyerünk, újra! Mint az előbb! Nyomjon!
Magdi, amit tud, megtesz. Sztrongfild legszívesebben kimenne, attól fél, hogy vért lát. Magdi hangosan nyög, jelzi, hogy jön a következő fájás. Gertrúd arca dühös és kegyetlen lesz.
– Mit hörögsz? Nyomni! Akkor jó volt, mi? Most meg itt sopánkodsz? Ne szuszogj, inkább nyomd, mintha szarnál! Ki tudja, kikkel mentél még el ezen a mamlaszon kívül, itt e! Nem tágul, doktor úr! Ennek vasból van a pinája.
– Metszünk! Anyuka, maga akarja egyáltalán ezt a gyereket? Vagy esetleg jövő áprilisig szülni akar? Gertrúd, folytassák szépen! Megnézem a farfekvésest!
A felbátorodó Gertrúd elszántan:– Hogy a rák vinne el a magzatoddal együtt! Kiszarod, vagy megdöglesz! Csak nyöszörögsz és beszarsz itt nekem!
Magdolna a fájdalomtól előrébb hajol, tolások közben társa már nem segít neki. Sztrongfild inkább sms-t ír. Meg se hallja a szitkozódó szülésznőt, aki már könyökig Magdiban. Visszatér Pingviszter.
– Hogy az a jó. Na, gyerünk! Még egyet, aztán meglesz a fej, de rendesen, mert nem fogok kérvényt benyújtani, hogy méltóztassék már végre megszülni, nagyságos asszonyom! Kettőkor teniszmeccsem van.
Magdi nyom és nyom és nyom. Kint van! Sztrongfildra úgy kell rászólni, hogy fényképezzen. Magdi mellére helyezik a csöppséget, Pinviszter gratulál a szülőknek:
– Hölgyem, ön egy hős! Gyönyörű a gyermek! Gertrúd, maga meg mit pityereg?
– De, doktor úr, ilyen szép gyermek, és ennyire könnyű szülés. Maga egy szent! Mintha a Kisistent szülte volna meg. Még a neve is Magdolna!
****************************
Kapcsolódó:
