Nyugat? Ma?

A Nyugat folyóirat újraélesztésének gondolata nem véletlenül maradt meg pusztán gondolati szinten az elmúlt évtizedekben; a Nyugat mint folyóirat és korszakos – több korszakos – szellemi irányzat reprodukálása nemcsak hogy anakronisztikus, de lehetetlen próbálkozás is volna. A Klapka György alapította Nyugat Ma folyóirat nem sokat teketóriázott a nevet körüllengő hagyománytisztelet e problémájával. – Tudósítás a Hadik kávéházbeli bemutatóról

Nyugat? Ma?

   Az újonnan indult lap sajtóbemutatóján a megoldhatatlan kihívásokat előrevetítő címadás problémája fel sem vetődött, holott elvileg elsőrendű kérdés lenne, de valójában felesleges lett volna feszegetni azt, ami nyilvánvaló: a hangsúlyozottan független tulajdonosok szeretnék eladni ezt a lapot, és mint egyfajta vállalkozás, remélt sikerének szerves része a címadás.

   Nemkülönben a helyszínválasztás: a Nyugat Ma című folyóirat első számának bemutatóját az újonnan megnyílt Hadik kávéházban rendezték, s mint a szerkesztők elmondták, itt is szeretnék majd tartani eljövendő szerkesztőségi üléseiket is. (A szerkesztőség impresszum szerinti címe egyébként a Klapka üzletház.) A Hadik hosszas kerületi huzavona után nyerte el jelenlegi állapotát, nemrég még átmeneti bábállapotban a romkocsma-dizájn és a klasszikus újjávarázsoltság között kereste identitását, a falról akkor még egy zsiguliban ülő Ady–Léda páros graffitije nézett le a cipőbolt helyét kereső betévedőre. A falfreskó most már egy klasszikus Nyugat-béli szerkesztőségi pillanatképet örökít meg, a lépcsőfeljárónál álló pianinó fölött a közeli Karinthy Színház műsora függ, a csillár kellemesen szórt fényében a galéria és a földszinti asztalok körüli duruzsolás immár sokkal megnyugtatóbban idézi fel a békebeli hangulatot. A hely összességében tehát meggyőző nyitánya a környék kulturális negyeddé alakulását megcélzó kísérleteknek. A Nyugat Ma debütáló lapszámának elkészítésében érintett személyeken kívül nem sokan vettünk részt e délelőtti premieren, inkább csak csekélyebb újságírói érdeklődés mutatkozott, a szakmából – folyóiratszerkesztők, írók, költők, kritikusok – nem láttunk kollégákat, ami persze nem jelenti azt, hogy ne vennék kézbe kíváncsian az első számot.

   A tulajdonos Klapka György elmondta, hogy aranykereskedőként a tárgyalások során nem sok lehetősége adódik kibontakoznia irodalomrajongóként, sem egykori színművészeti főiskolásként, vagy volt színháztulajdonosként, lapalapítóként viszont itt végre kiélheti irodalomszeretetét. A jobbján ülő, szintén üzletember kollégája, Konyári János borászattal foglalkozik, ő már nem is magyarázta egy mondatnál hosszabban bor és költészet nyilvánvaló kapcsolatát, csak sok sikert kívánt az alkotóknak. A főszerkesztő Szabó Zoltán Attila is egészen rövidre fogta mondanivalóját, azt is leginkább általánosságok szintjén: a hagyományok felelevenítése, méltó folytatása, egy modern Nyugat megteremtése az elsődleges céljuk. Kihangsúlyozta, hogy alternatívát kívánnak teremteni a mai látszatművészetek, az ürességnek – de hogy pontosan itt milyen irányzatokra vagy alkotásokra is gondolt, az nem derült ki. E három alapítón kívül Pusztay Réka Adrienn, a lap művészeti vezetője köszöntötte a közönséget, illetve az ezúttal költőként és egyben az alkotógárda tagjaként jelen lévő Kálloy Molnár Péter, aki az egész műsort celebrálta. Elsőként mindjárt elmondta, mennyire örül, hogy immár nem cipőboltba jött ide, hanem a Hadikba, majd felolvasott néhány verset a folyóiratban megjelentekből.

   A lap szerzőinek névsora igen tarka, nehéz lenne kitapintani homogén szempontrendszert az összeállításban, a szerzők között több újságíró található. Ismert, kevésbé vagy egyáltalán nem ismert művésznevek ugyanúgy felbukkannak, de az egészében professzionálisan szervezett sajtótájékoztató részeként mindenki megkapta a szerzőgárda névsorát és a rövid életrajzokat, továbbá a főszerkesztővel készített interjúnak álcázott marketinganyagot. A legelismertebb alkotók Csukás István, Lackfi János, Pozsgai Zsolt, Tamás Menyhért és Zalán Tibor, találkozhat az olvasó továbbá azokkal is, akik inkább az irodalom határterületein lettek népszerűek: az említett Kálloy Molnár Péter, Palya Bea vagy Szarka Tamás, a Ghymes együttes frontembere nevével. Két álneves szerzőt is magáénak tudhat a Nyugat Ma: ha olvasóinknak esetleg kezébe kerül a lap első száma, várjuk a tippeket, hogy ki lehet Schwalm Zoltán költő, illetve a tárcaíró Zambrotta – e titkok nem derültek ki a bemutatón.

   A verseken kívül olvasható a lapban többek között Csukás István nyitó írása az Ágacska című színdarab születéséről, a főszerkesztő cikke Hetényi Károlyról, Pozsgai Zsolt hommage-a Szakácsi Sándorról vagy Váczy András tárcája a szerencsejátékokról. Legdicsérendőbb vonása a színes, 23 oldalnyi – tehát karcsú –, szellősen tipografált lapnak a vizuális világa: a dizájn igen jó érzékkel találta el egy populárisabb magazin és egy művészeti/irodalmi lap arculata közötti egyensúlyt.

   Ezzel együtt az első benyomás leginkább a Klapka üzletház borítóhirdetései közé tűzött csinos tartalom érzetét kelti az emberben. Kérdés, hogy a Nyugat Ma innentől kezdve egy irodalommal fűszerezett hirdetési újság felé veszi az irányt, vagy egy hirdetésekkel fűszerezett amúgy markáns, egyéni hangú, valóban mecénási küldetést betöltő irodalomalakító tényezővé válik. Vederemo, talán ezt mondaná Babits, lássuk meg, ne jósoljunk…

Laik Eszter

Fotók: Szőcs Tekla