Luca széke 3.
Mit loptak el tőle, mikor történt, milyen körülmények között, mekkora kárnak látta akkor, mekkora nyereségnek érezte később. Vigyorog, basszus, milyen jól jártam, hogy ellopták (a nőt, akit később a tolvajtól is elloptak, a tolvaj tolvajától is elloptak, és így tovább, végül aztán nem lopta el senki, mert nem kellett senkinek, hiába a jelentős ágyi szak- és anyagismeret). A dolgok végtelenül cifrák, soha nem olyan egyszerűek, egyértelműek a jelenidőben, mint remélnénk.
Luca széke 3.
dec. 15. szerda
Egy darab a férfiember feladatai közül. Érvényes, hasznos, kötelező.
A mai nap szép délutánján a férfiember 
metszőollóval a kézben, egyedül, hogy végiggondolja védelmezendő értékeit, ne legyen alkalom vitára, kiballag a Nyíresbe. Vág tizenhárom szál görbe nyírvesszőt a fa északi, tizenhármat a déli oldaláról. A helyszínen lenagyolja, a fölösleget a helyszínen hagyja. Hulladékot nem illik Luca-terminusban hazacipelni, sőt.
metszőollóval a kézben, egyedül, hogy végiggondolja védelmezendő értékeit, ne legyen alkalom vitára, kiballag a Nyíresbe. Vág tizenhárom szál görbe nyírvesszőt a fa északi, tizenhármat a déli oldaláról. A helyszínen lenagyolja, a fölösleget a helyszínen hagyja. Hulladékot nem illik Luca-terminusban hazacipelni, sőt.Nézelődik a tájban, a múltban. A nap erre való. Séta, nézelődés, alkalmas fa felkutatása, séta, nézelődés, újra alkalmas fa. A szél lengedez, a száraz levelek csörögnek, búcsúznak az évtől, az ősztől. Végiggondolhatja, ha ragaszkodik hozzá, a veszteségeket, jut idő.
Más napon tilos a veszteségek számbavétele, de a nyírfaseprű napja – Luca szerint – az egyetlen megfelelő nap. Mit loptak el tőle, mikor történt, milyen körülmények között, mekkora kárnak látta akkor, mekkora nyereségnek érezte később. Vigyorog, basszus, milyen jól jártam, hogy ellopták (a nőt, akit később a tolvajtól is elloptak, a tolvaj tolvajától is elloptak, és így tovább, végül aztán nem lopta el senki, mert nem kellett senkinek, hiába a jelentős ágyi szak- és anyagismeret). A dolgok végtelenül cifrák, soha nem olyan egyszerűek, egyértelműek a jelenidőben, mint remélnénk.
Vigyorgás közben a fiatal akácosban egyenes nyélnek valót választ.
Hazaérkezve seprűt készít. Minden nap nézegeti, igazítja. A nyírvesszők száradnak, alakulnak. Szent Karácsony reggelére koronája olyan legyen, mintha a ráncosodó akácnyélből nőnének az ágacskák.
Az éjféli misén szentelést nyer. Lopás elleni varázserőt. Amit a gazda körbeseperget, hozzáragad a tolvaj kezéhez. Hogy mit söpör körül, mi fontos számára, magánügy, de néhányat megőriz a szájhagyomány. A szőlőt halasztott szüret előtt – kötelezően. A sárguló diófát, ha alkonyatkor veres az ég alja, hajnalra szelet ígér az ég – kötelezően.
De – mondjuk – igen komoly segedelem a szolgáló és védő rendőrség számára, ha az autónk, ha nyári lakunk, ha adó- és nyugdíjtízezreink a tolvaj kezéhez ragadnak. Válóperes ügyvédünk is olcsóbb, kevesebb forduló vár ránk, ha a gaz csábító odaragad az asszony hasára, s ezt látja a bíró. Bár hozzáteendő, a nők, csitritől a matrónáig, pontosan ismerik a tevékenység varázserejét. Ha körbe akarnánk söprögetni őket, nyomban odavágnak valami súlyosat és keményet. Ezt nevezik asszonyi ellenbűbájnak. Úgyhogy csak finoman, körültekintően.Előzők:
