Irodalmi Jelen

A MŰVÉSZET? - MAGA AZ EMBER - L. Menyhért László utolsó írása

2010. december. 16. - 11:15

Életének ötvenhetedik évében elhunyt L. Menyhért László. Tragikus hirtelenséggel. Súlyos szenvedés után. Nem tudom, hogyan. Nem tudom, miért. Nem tudom, mit mondjak, mit tegyek. Ebben a rovatban januártól indult volna a (...) című kisesszé-sorozata a kortárs művészet irányzatairól, alkotóiról, a kor szellemi áramlataival és a társművészetekkel kitapintható öszefüggéseiről. A bevezető elkészült, a folytatás elmarad. (M.E.)

"JÖHET AZ ELEJE!" - "KÜLDÖM..."

Szófoszlányok LML emlékére

-----Original Message-----
From: Mányoki Endre
Sent: Monday, October 18, 2010 10:24 AM
To: L. Menyhért László
Subject: Küldöd?

Lacibácsi!!!
Jöhet az eleje!

Hát nem tudom, de küldöm. L.M.L.

Nagy Imre
Az üzenet sürgősként lett elküldve.
Küldve:     2010. december 15. 11:37
Címzett:
Mányoki Endre
Mellékletek:
Laci meghalt.

Életének ötvenhetedik évében elhunyt L. Menyhért László. Tragikus hirtelenséggel. Súlyos szenvedés után. Nem tudom, hogyan. Nem tudom, miért. Nem tudom, mit mondjak, mit tegyek.
Ebben a rovatban januártól indult volna a (...) című kisesszé-sorozata a kortárs művészet irányzatairól, alkotóiról, a kor szellemi áramlataival és a társművészetekkel kitapintható öszefüggéseiről. A bevezető elkészült, a folytatás elmarad.
Nem egy művészettörténészt veszítettünk. Nem is egy rangot adó szerzőt. "Ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb" - írta John Donne. "Minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól." Mi lettünk kevesebbek. Értünk szól a harang. (M.E.)

L. MENYHÉRT LÁSZLÓ

A MŰVÉSZET? – MAGA AZ EMBER*

Ül a hajléktalan az innsbrucki dóm első padjában. Jó-jó, osztrák hajléktalan, hátizsákja és alig viseltes cipője north face márkájú, de mégiscsak hajléktalan.
A csodálatos gótikus katedrális belseje inkább barokk, méghozzá abból a fajtából, ahol az arany az valóban arany és a gránit sem imitáció. Turistahad folyja körül az unterstandslost, csattognak a fényképezőgépek, persze nem őt fotózzák, hanem a mérhetetlen gazdagságot, melyet az innsbrucki szorgos kereskedőnép összehordott, kelet és nyugat, észak és dél metszéspontjában, évszázadok alatt. A bejáratnál esküvői násznép pezsgőzik, elegánsan, csak úgy az utcán, azzal a magabiztossággal, amellyel mi, ha százszor élünk is, soha nem fogunk rendelkezni. A hajléktalan azonban csendesen ül, szemét a pazar arany-márvány főoltár közepére szegezi. Ott látható ugyanis Lucas Cranach Madonnája, mely szerénységével és egyben zsenialitásával érdekes ellenpontját adja a pazar pompának.

Immár több mint évtizede a szemináriumon az első kérdés mindig ez: mi a művészet? A látszólag könnyű kérdést rögtön tovább bontjuk, művészeti ágak, műfajok, stílus, elemző módszerek témáira, de a fő kérdés megválaszolatlan marad. Erőltetésemre, mindenki előhozza a szellemesnek vélt, vagy a valahol hallott-olvasott sztereotípiákat, de sehogy sem jutunk tovább. A diskurzus vége mindig az, hogy a művészet az az emberi produktum, aminek az égvilágon semmi haszna nincs. (Tekintsünk el attól, hogy művészek váltak már sztárrá, milliárdossá és a műtárgypiac is köszöni, jól elvan.) A művész ugyanis mindig úgy fog bele a mű elkészítésébe, hogy nem gondol a következményekre, arra, hogy tetszik-e majd a műve, elfogadják-e, netán a sárba tiporják. Ha nem így tesz, akkor az - kevés kivételtől eltekintve - nem művészet. Gondoljunk csak a sokat idézett Van Gogh-ra, aki talán ha egy festményét adta el egész életében.

Legutóbb aztán eljutottunk a “legjobb meghatározáshoz”, Marxot és Engelst mintegy a talpáról a feje tetejére állítva: vagyis, hogy az embert nem a munka, hanem a művészet tette emberré.

A most induló kis rovat, mely a (…) címet viseli, természetesen nem fogja meghatározni a művészet fogalmát, legföljebb adalékokat nyújthat hozzá. Többnyire kortárs művészekről-művészetről lesz szó, a lehető legtágabban értelmezve a ‘kortárs’ fogalmát: a legfiatalabbaktól a közelmúltban elhunytakig.

De fontosabb talán, hogy miről nem lesz szó. Nem lesz szó sztárokról - vagy ha igen, nem azért, mert sztárokká emelte őket a változékony művészeti szcéna. Nem lesz szó kiállításmegnyitókról, ahol néhány politikus bambán szokott kinézni a fejéből, s körülötte bokáznak a kékharisnyák és a zsúrfiúk.

Törekszünk azonban arra, hogy az adott művet, műveket vagy az alkotót elhelyezzük a kortárs művészet nemzetközi fogalomrendszerében. Ez ellen persze a művészek a legutolsó leheletükig tiltakoznak, de Nagy Ildikó professzorasszonnyal valljuk, hogy a magyar művészet sohasem kerül be a nemzetközi publikációs rendszerbe, ha megjelölésükre nem a nemzetközileg elfogadott fogalomrendszert használjuk. (Egy példa: a nemzetközi művészeti közéletben semmit sem jelent az IPARTERV, annál inkább a hard edge – vagy éppen a hiperrealizmus, a colorfield painting, a pop art…)

S hogy mi a művészet? Talán az, hogy ül a hajléktalan az innsbrucki dóm első padjában és szemét a főoltáron lévő Lucas Cranach Madonnára szegezi.

"Senki sem különálló sziget; minden ember
a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja;
ha egy göröngyöt mos el a tenger,
Európa lesz kevesebb, éppúgy , mintha egy
hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát,
vagy a te birtokod; minden halállal én leszek
kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel;
ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang:
érted szól." (John Donne)

L. MENYHÉRT László, művészettörténész
Sátoraljaújhely, 1954. augusztus 10. 1973-1977: Bessenyei György Tanárképző Főiskola, rajz-földrajz szak; 1983-1988: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, művészettörténet szak. 1980-1987 között a Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága munkatársa. 1987-1991 között a Fiatal Képzőművészek Stúdiója művészeti vezetője, majd 1991-től 1993-ig a Dekoratőr és Kirakatrendező Iskola igazgatóhelyettese. 1993 óta a Bessenyei György Tanárképző Főiskola adjunktusa. 1993-tól a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (MAOE) elnökségi tagja, illetve 1999-től alelnöke és a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége (MKISZ) társelnöke. Fő kutatási területe a kortárs képzőművészet, az 1980-as évek közepe óta zenés performance-ok rendezője és résztvevője. Mintegy 100 cikk, tanulmány, katalógus-előszó szerzője, katalógusok szerkesztője. Kiállításokat rendez, tv-műsorokat szerkeszt és előadásokat tart különböző kurzusokon és oktatási intézményekben.
1998-tól haláláig a Magyar Képzőművészeti Egyetem adjunktusa. Volt.

Arvö Pärt: Agnus Dei

*Önkényes címadás, ME