...Tollai csapkodnak, szíve dübörgő
     motor,
Mintha túl késő lenne, túl késő
Didereg az éterben
Dala egyre vadabbul és vadabbul kavarog
És az örvénylő napban
A pacsirta lassan elpárolog...
Acsai Roland fordítása

 

 

 

Ted Hughes

PACSIRTÁK

(Acsai Roland fordítása)

I

A pacsirta felreppen 
Mint a nyugtalan föld
Figyelmeztetése –

Hordómellű a magassághoz,
Akár egy indián a magas Andokban,

Szalonagár fej, szakállas, mint egy nyílhegy,

De izmokkal
Ólmozott
Hogy megbirkózzon
A föld
Középpontjával.

És ólmozott
Holtsúlyul
A lélegzet rakéta-viharaiban.

Ólmozott,
Mint egy lövedék,
Mely kiszorítja
Középpontjából az életet.

 
II

Kíméletlenebb bagolynál, sasnál

Tornyos madár, bóbitás fejében
Egyetlen parancs, El ne pusztulj

Csak emelkedj

Emelkedj

Dalolj

Engedelmes, miként egy holt lény a halálnak.

III

Azt hiszem, csak tátott szájjal zihálsz, hagyod
Hogy a levegő ki-be járjon gégéd résein
                                                                                 Ó pacsirta

Egyként énekelsz kifelé és befelé
Mint az óceán kavics-őrlő hullámtörése
                                                                          Ó pacsirta

Ó dal, így is, úgy is érthetetlen –
Öröm! Segítség! Öröm! Segítség!
                                                                         Ó pacsirta

IV

Megpihensz, magasan, jojózni kezdesz
Az ereszkedés után

De tovább dalolsz

Csak egy másodpernyi pihenőt engedélyezel magadnak

Zuhansz egy keveset

Aztán megint fel-fel és fel

Mint egy egér, amit lehúz vízzel telt bundája,
És hol felbukkan, hol lebukik a kút falánál

Siránkozol, majd emelkedsz kicsit –

De a nap rád sem hederít
És a föld középpontja mosolyog.

V

Látva a pacsirta munkáját a felhők közelében
Megdermed bennem a tétlenség
Olyan kínlódva kúszik-mászik
Mint egy rémálomban
Felfelé a semmibe

Tollai csapkodnak, szíve dübörgő
     motor,
Mintha túl késő lenne, túl késő
Didereg az éterben
Dala egyre vadabbul és vadabbul kavarog
És az örvénylő napban
A pacsirta lassan elpárolog
Egészen addig, amíg pókháló-szemem be nem hunyom
                                    és hallásom visszaszáll a földre

Miután az ég üres ásítás lett
Szárnyak nélküli, és a föld gyűrött göröngy.

Csak a nap folytatja némán és örökkön
A pacsirta dalát.  

VI

Ezen a sivár vasárnap reggelen
Az ég kész őrültekháza
A pacsirták őrjöngő hangicsálásával,

Sikítoznak, félrebeszélnek, átkozódnak

Látom őket hátratört nyakkal
Kiszakadni készülő szárnnyal – odafenn

Mint lebegő áldozatok,
Miket a kegyetlen föld mutat be

Az őrült föld misszionáriusai.

VII

Akár a felcsapó lángok
Miket egy örömtűz lövell magasra
Karmaikban himbálják, amin élnek

 
A pacsirták elhordják nyelveik az utolsó atomig
Csépeli, csépelik, az utolsó szikráig, az elviselhetetlenségig –
Nem csoda, ha megkönnyebbülés, enyhítő szellő
Amikor elegük lesz, ha kiégtek

És a nap üresre szívta őket
És a föld feltartja hüvelykujját, „Rendben”

Lazítanak, dallamot váltva sodródnak,

Ereszkednek és emelkednek, amíg el nem hiszik, hogy szabad
Aztán egyszer csak zuhanni kezdenek

Talán az egész agónia ezért volt

Ezért a lebucskázó holt zuhanásért

Éles és hosszú, pengeként hajló sikításokkal,

De mielőtt földbe csapódnának

Kitárják szárnyuk, és siklórepülésbe kezdenek a fű fölött, aztán ismét fel
Hogy megüljenek egy fal tetején, bóbitát meresztve,

Súlytalanul,
Kifizetve,
Éberen,

Makulátlan lelkiismerettel.

VIII

Vérrel gúzsba kötve,
Chuchulain lehajtott fejjel figyel,
Oszlopához szíjazva (mert meghalni állva kíván)
Fülében a holló távoli kiáltása
Ahogy közelebb vezeti a közeli pacsirtát
Sötét dalával

 
„Így egy hitvány halandó is, ki gyarlóbb, és céltalanabb
     mint tenmagad
 Fejed veszi
Hallásodat
És életutad megszakítja.”
 

(A vers Ted Hughes 1967-es Wodwo című kötetéből származik)

Ted Hughes (Mytholmroyd, 1930. augusztus 17. — Devonshire, 1998. október 28.), született Edward James Hughes, angol költő és meseíró, a huszadik század második felének kiemelkedő jelentőségű irodalmi alakja, Sylvia Plath férje, Pilinszky János egyik fordítója.

Acsai Roland, a vers fordítója így vall magáról: "Az ELTE BTK-n diplomáztam. A Szépírók Társaságának, a József Attila Körnek és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének vagyok tagja. 2006-ban Zelk Zoltán-díjat kaptam. Eddig négy verseskötetem jelet meg, a legutóbbi az idei könyvhétre, Két ég Satujában címmel. A közelmúltban ösztöndíjak segítségével hosszabb időt töltöttünk képzőművész feleségemmel, Acsai Varga Verával Finnországban. Mindkettőnk számára meghatározó élmény volt. Finnország vándorünnep. 2008-ban megszületett kislányunk, Zsófia. Jelenleg egy gyerekversköteten dolgozom."

Kapcsolódó: Gömöri György: Ted Hughes magyarjai