Szilágyi P. Katalin: Zabszerda
Ám mindez megváltozni látszott, midőn Babett kisasszonyt udvariasan elősegítette a bokorból, mámorosan megmerítkezve annak finom mályvacukor illatában, és beleveszve vad fekete szemeibe. De amitől végképp józan eszét érezte elveszíteni, az a duzzadt ajkak fölötti érzéki fekete pihék, s az azokon fénylő izzadság apró harmata volt. Tóth Tihamér a világ összes gyémántját odaadta volna, csak lecsókolhassa a sós csöppeket, és tisztán érezte, ő most halálosan beleszeretett Sonntag Babett kisasszonyba.
Szilágyi P. Katalin
Zabszerda
A szerelem gyötrelmeiről oly sokan írtak már, költők és írók is vegyest, gondolta Tóth Tihamér, ki maga is művészlélek volt, lévén első hegedűse a Nagyváradi Színház filharmonikusainak.
De milyen más leírni és érezni e gyötrelmeket. A hidegrázós gyönyörűséget, mikor eszünkbe jut a kedves. Mit eszünkbe jut, ki sem megy onnan, mert ébredés után az első sóhaj hozzá száll, az álom méz íze még a szájban, enyhén elkeveredve a Kodelkáné kifőzdéjében elfogyasztott kis fröccs zamatával meg a fokhagyma ízével, mert kicsit sok került a vacsorára elfogyasztott fasírozottba, de nem baj, mert az álmok szárnyalását nem zavarják az ízek. Annál inkább a vekker, mely a legforróbb képzelgések útvesztőjéből rángatta ki hősünket. Ő éppen virágzó mezőn kergetőzött szerelme csábító tárgyával. Oh, ez a szemérmetlen Sonntag Babett, pont a míderétől próbált megszabadulni s már kibuggyanni készültek ingerlő idomai a csipkék halmaiból, midőn megszólalt a józan vekker.
Tóth Tihamér dobogó szívvel riadt fel, mint minden reggel, mióta Szádeckiék házi bálján megpillantotta ideálját.
Sonntag úr, az ideál nagyra becsült papája, különc hírében állt Váradon. Mániákusan szeretett whistezni, éjjel-nappal verte a blattot, másfelől ki nem állhatta a társaságot. De még a szagukat sem, ahogy szokta volt hangoztatni. Mert a legelső társaságban mozogtak már csak a lányuk, Babett miatt is. A kisasszony fekete szépsége, hej, de sok szívet tört már össze, mert természetes bája mellett legjobb partinak számított. Ugyanis Sonntag úr a kártya mellett még egy szenvedélynek hódolt, szeretett gyűjteni. Míg más gyufa címkéket vagy régi zsoltáros könyveket, addig ő ingatlanokat gyűjtögetett kellő vehemenciával. Volt is pár bérháza szerte a városban, de a legszebben, a pávadíszes kapuval őrizettben ő maga lakott a családjával.
De sokat álldogált itt a hársak alatt szegény Tóth Tihamér, lesve Babett kisasszony klöpli függönyös ablakait, mióta a szíve lángra lobbant azon az estén, mikor Szádeckiék házi bálján egymásba botlottak. És ezt itt most tessék szó szerint értelmezni, mert igenis így történt. Babett kisasszony fiatalos szeleburdiságában nekirohant a kert jázminbokrai mellett kerti székeket cipelő Tóth Tihamérnak, kit aztán a kisasszony a szó szoros értelmében levert a lábáról. Egyenesen bezuhantak a jázmin bokrok közé, így volt, nincs mit tagadni, majd mire kissé ziláltan ugyan, de elővergődtek, hót szerelmes volt mindkettő. Dacára annak, hogy Tóth Tihamér nem volt mondén alak, sőt inkább amolyan színházi habitüé, szerencséje a hölgyekkel sosem volt igazán. Hol egy kokott táncos bokáiba szerelmesedett belé, máskor egy más által boldogított majd elhagyott menyasszonyba botlott. Lássuk be, nem volt direkt amorózó típus.
Ám mindez megváltozni látszott, midőn Babett kisasszonyt udvariasan elősegítette a bokorból, mámorosan megmerítkezve annak finom mályvacukor illatában, és beleveszve vad fekete szemeibe. De amitől végképp józan eszét érezte elveszíteni, az a duzzadt ajkak fölötti érzéki fekete pihék, s az azokon fénylő izzadság apró harmata volt. Tóth Tihamér a világ összes gyémántját odaadta volna, csak lecsókolhassa a sós csöppeket, és tisztán érezte, ő most halálosan beleszeretett Sonntag Babett kisasszonyba.
Másnap Tóth Tihamér elkezdte az ostromot, Krémerék üzletéből küldetett legfinomabb cukkerpakkokat, máskor ibolyából 
kirakott szívformával csengetett a pávás ház kapuján a kifutó fiú. És egy újabb mámoros, áttáncolt éjszaka után Tóth Tihamér úgy érezte, eljött a vallomások legszebbikének ideje, ezért felfogadva Bökri Pistát meg a bandáját, maga is hegedűt ragadott és szerenádot adott imádottja ablaka alatt. Zokogott a hegedű Tóth Tihamér kezében, tüzeltek a májusi csillagok a váradi éjszakában és szállt a dal. Nyisd ki rózsám kapudat, hadd kerüljem váradat. A jól ismert végszót már kórusban bőgte a banda, szita-szita péntek, szerelem csütörtök, zab-szer-da. De lám, nem gyúlt fény sehol, csak a hideg ablakszemek csillogtak közönyösen.
kirakott szívformával csengetett a pávás ház kapuján a kifutó fiú. És egy újabb mámoros, áttáncolt éjszaka után Tóth Tihamér úgy érezte, eljött a vallomások legszebbikének ideje, ezért felfogadva Bökri Pistát meg a bandáját, maga is hegedűt ragadott és szerenádot adott imádottja ablaka alatt. Zokogott a hegedű Tóth Tihamér kezében, tüzeltek a májusi csillagok a váradi éjszakában és szállt a dal. Nyisd ki rózsám kapudat, hadd kerüljem váradat. A jól ismert végszót már kórusban bőgte a banda, szita-szita péntek, szerelem csütörtök, zab-szer-da. De lám, nem gyúlt fény sehol, csak a hideg ablakszemek csillogtak közönyösen. A folytatást már az egész város kacagta. Az történt ugyanis, hogy alig virradt, a Sonntag család sietve felszállt a fiumei gyorsra. Csak a szakácsné maradt otthon vigyázni a házra, meg a kertész, vigyázni a szakácsnéra.
Tóth Tihamér kialvatlanságtól árnyékos szemekkel lézengett szerte a városban, s lelkét csak egyetlen szó égette, miért? Később úgy gondolta, a fájdalom lüktetését jólesően csillapítaná egy snapsz a Kispipában. Míg törzsasztalához tartott, meglepte őt a pincérek mosolygó nyájassága, csak nem kinevetik? Feri úr, főpincéri minőségében, a jól értesültek nyugalmával, arcán a szerelmi csalódásokhoz illő részvét mosollyal lépett hozzá. Szó szót követett, aztán a harmadik snapsz után felhangzott a könnyes kérdés, miért?
Feri úr meglepetten mosolygott, az úr nem tudja? A nóta volt a hibás, a zabszerdás. Sonntag Babett családja sértésnek vette, hogy felemlegette, ha csak egy nóta erejéig is a tiszteletre méltó papa régi foglakozását. Mert szerte a városban mindenki tudta, hogy a tekintélyes bérháztulajdonos lókupecként gazdagodott meg.
De a pávák a kapun tudtak titkot tartani.
Kapcsolódó:
