Duna és Tisza és Mura, Maros, Dráva,

Törjön gonoszoknak hétszer lába szára,

Ki a Tisza vizét itta, annak már a

Szíve mindörökre itt marad bezárva.

 

Valedicit patriae, midőn külországi munka vállalására kényszerült volna

 

1.

Ó, én édes hazám, te jó Magyarország,

Ki elfordítottad gyermekidről orcád,

El- s megváltoztattad élés-levés forszát,

Levitézlő skóla, immár Isten hozzád!

 

2.

Orvosok, mérnökök, magyarnak tüköre

Kiknek ez világban szerte van süköre,

Csak honn szűkölődik becsüléstök köre,

Istennek ajánlva légyetek örökre.

 

3.

Asszonyok, kik engem nem jól szerettetek,

Hozzám háládatlan, más férjhez mentetek,

Lestrapált külsővel is rettentettetek,

Áldassatok mégis, bár nem érdemlitek.

 

4.

Az Isten áldjon meg, ékes magyar Kháosz,

Kinek sötét árnya rám naponta frászt hoz,

Hol gazság világol, tengeren mint phárosz,

Hol kemény őrülség magától jár házhoz.

 

5.

Hol sok nép munkátlan csak lógatja karját,

Dologban fél pénzért véredet akarják,

Bankok is bűnöket te nyakadba varrják,

Utolsó garasod adóba csikarják.

 

6.

Hol másnap tudod meg, tegnap mi volt szabály,

De fejed vétetik, ha megszegted, akár,

Sok jó vitéz tetted csak irigyre talál,

Kik mivel ártsanak, fejükben csak az áll.

 

7.

Itt keserű dühvel, mit mosollyal másutt,

Még a szomor bánat vagy nyomor is más ott,

Hol jó reménységgel jövendődet várod,

Kilátásod nincsen, itt hogy enyhül károd.

 

8.

Ez világból mostan ki kelletik mennem,

Idegen földeken megélhetést vennem,

Idegen nyelveken szólásomat tennem,

Kenyeremet keser könnyekkel kell ennem.

 

9.

Ha én is elmegyek, orvosod jön honnan?

Beteg lelked gondját ki viselné jobban?

Nagy idegenségben aki már ott honn van

Gyermekidnek szíve azért érted dobban.

 

10.

Duna és Tisza és Mura, Maros, Dráva,

Törjön gonoszoknak hétszer lába szára,

Ki a Tisza vizét itta, annak már a

Szíve mindörökre itt marad bezárva.

 

Bárdos József