Irodalmi Jelen

Sohár Pál: Váratlan versek

2011. július. 28. - 14:45

Köszöntjük

a 75 éves

Sohár Pált,

költőt, írót, műfordítót!

CSEND ÉS ZAJ

Csend görnyedezik Zaj elõtt,
nincs menekülés,
megalkuvás viszket,
de meg lehet vakarni a lelket is,
hacsak nem Zaj éppen odacsap.

Csend hajlong de nem a földig,
Zaj cipõje ott dörög,
Te vagy Csend? nyiss ablakot, ajtót,
Zaj benyúl s a kocka álla megharap,
a szeme a falhoz szegez,
Csend csak csendes legyen itt,
csak Zaj zajonghat,
mert Zajé a szoba és
a koponya kápolnája is;

a világ képernyõje
Zaj kezében van,
egy felfordult ernyõ
ami esõt zuhog a csendre,
Csend legyen boldog azzal
hogy ne legyen,
fogságban kínozva ha kell;

Zaj maga is Csend apja
és Zaj jóváhagyása nélkül
nem élhet Csend.

Szeles szeszély

Te iránytalan szél
nem érdekel már hogy honnan jössz
vagy hova mégy
csak menj már tovább akárhová legyen az dél
kelet vagy észak csak menj
és ne lökdöss itt engem
a sivító hangoddal
véresre fent körmeiddel vágd le a fülem ha kell
vagy akármi más testrészemet
már nem érdekel semmi
már nincs egy porcikám ami az enyém
mert Te cibálod
vagdosod szét zokogva hörögve
menj már tovább
akár örökre nem érdekel
iránytalan szeszélyeiddel
már az álmaimon is átfutsz
letéped álomvirágaimat
s kisöpröd az utcára
meg sötét bokrok alá
hogy ne lássa senki
Te iránytalan irgalmatlan szél Te
nem hagysz lenni
menj már tovább
talán vár valahol egy pucér puszta rét
messze tõlem
menj kavard és egyed annak porát

A semmi történelmi szerepe

“Nem találtam semmit belül,”
mondta a tarajos sisakos római generális
kilépve a Szentélybõl.

“Dicsõség az Istennek,” mondta a koldus
aki ott ült a Templom lépcsõin.
“Idõben tette magát láthatatlanná az Isten.”

“De biztonsági okokból,” folytatta
a generális a Templomra visszanézve,
“mégis jobb lenne leégetni.”

“Igenis, uram,” mondta a Fõpap,
“hagyjuk csak hogy tűz tisztítsa meg
a megszentségtelenített falakat.”

“Inkább állítsunk fel egy szobrot a Császárnak
a Szentélyben,” mondta a koldus.
“Ezek a Templomlépcsõk otthon nekem…”

Pillantás vissza JFK fele

mi van ha túl langyos
mi van ha beton
mi van ha sehol sincs a szem elõtt
na és melyik elágazást
mi van ha

nem ott de
tudod mire gondolok

mi van ha a pilóta vak
vak mint az isten ki nem látja a földet
mi történik ott és mi nem
mi van nyolc után
kék de rõt düh idegekkel futtatott
és nem ott hanem itt
nem akkor hanem most

mi van ha hallasz engem
mi van ha süket az egy fõnév
mi van ha én létezek
nyolc utáni kék
mi van ha nincs nyolc
nincsenek órák
mi van ha az ismeretlen
csak játszik velem
és velünk

Egy rövid tanfolyam a szabadságról

ha akarsz öt ujjat a kezeden
szabad vagy ötöt hordani

ha akarsz négy ujjat a kezeden
szabad vagy egyet lefejszézni

ha akarsz hat ujjat a kezeden
szabad vagy eggyel többet hozzáképzelni

szabadság annyit jelent mint megtölteni a formát
természet adott és megismerni a lélek határait

szabadság az egy ötujjas gyakorlat de elõször
kell hagyni hogy az élet megtanítson számolni

Az utolsó szél és az utolsó ember a földön

miután végül is az utolsó ember felfalja
    az utolsó elõttit
kiszédeleg a sivatagba
és a városban minden mozgás kihal
leállnak a sugárutak és az utcák
a lámpák kialszanak és soha többé nem ébrednek fel
a villamosok belesüllyednek az aszfaltba
parkolt autók járdaszéli kövekké válnak
az ablakokat és ajtókat benövik a téglák
    mint sebeket a bõr
fű fog nõni a háztetõkön mint a szõr a macskán
a csendbõl kinõ egy ezüstfa ami majd egy levegõs
    és csilingelõ baldachint képez maga fölött
        ami lehet hogy ott sincs
de az is lehet hogy a szél végre meg tud állni
    és átgondolni az egész dolgot
mert szelek jóval azelõtt megállnak
    mielõtt felfalják az utolsó szelet

Jelek jegyében

mit csinál a mondat végén a pont
és mit erõszakoskodik a szó-hosszú avagy
szótagnyi mondat végén a felkiáltójel
és mit akar a kérdõjel itt elérni
amit már nem lehet
amit csak egyszer lehetett
fakanállal a lábosból
grenadier marschot enni
a menekülttáborból elmenekülni
és úgy tenni hogy a ló és a kocsi között
nem történt semmi,
semmi de semmi,
és ezért kell a mondat végére pontot tenni
és a sor végére menni
aztán tovább is a lap aljára
ahol nem vár semmi
ahol nem bánt senki
ahol nem fáj már a szekérrõl leszállni
a fakanalat is le lehet tenni pont