A menny hálója hatalmas, közei tágasak
(Ladik Katalin)

Semmit sem ér az új, ha
elveti, hogy élhet rejtve is.
(Vasadi Péter)

 

 

 

HEGYEK SELYEMBŐL

 

  

 

 

 

 

 

 

 

LADIK KATALIN

 

A megvilágosodás ösvénye

A tus és ecset törvénye
Kozmosz
Meny – ten
Nap – hi
Hold – tsuki
Csillag – hoshi
Közép – chu
az elemek
Tűz – hi
Láng – hono
Világosság – nikko
Hamu – hai
Forrás – izumi
Folyó – kawa
Tenger – umi
Eső – ume
Levegő – cgu
Lélegzet – iki
Szél – kaze
Repülés – tobu
Föld – isuchi
Kő – ishi
Hegy – yama
Fa – ki
Ösvény – dö
Szellemtől szellemhez – ishin denshin
Semmi – mu
Megvilágosodás – satori
Soto-zen
A távol-kelet aranypora
A menny hálója hatalmas, közei tágasak
Az emlékezés rózsakertje
Élőlények
Teknősbéka – kame
Ló – uma
Asszony – onná
Férfi – otoko
Ember – nin
Zen

 

 

A megvilágosodás hamuja

a menny hálója hatalmas, közei tágasak
szellemtől szellemhez – ishin denshin
az emlékezés rózsakertje
élőlények
teknősbéka – kame
ló – uma
asszony – onná
férfi – otoko
ember – nin
az elemek
tűz – hi
láng – hono
világosság – nikko
hamu – hai
forrás – izumi
folyó – kawa
tenger – umi
eső – ume
levegő – cgu
lélegzet – iki
szél – kaze
repülés – tobu
föld – isuchi
kő – ishi
hegy – yama
fa – ki
ösvény – dö
megvilágosodás – satori
semmi – mu
zen

 

 

A megvilágosodás éneke

 

1.

ember - énekel - bennem - táncol - álom - tűz - angyal - szárny - arc - csillag - csont - egyedül - éjszaka - bűn - élet - nő - nyerít - gyönyör - hús - gyermek - lepke - illat - tükör - pillanat - sikoly - nem - sárga - ló - fájdalom - sziget - téridő - magány - sötét - tudás - isten - cipő - fájó - árnyék - ablak - lát - kút - vödör - zuhogás - tud - lét - idő - húr - fény - kör – só

 

2.

ablak-álom-angyal-arc-árnyék-bűn-cipő-ég-egy-egyedül-éjszaka-énekel-fehér-fekete-fény-föld-gyermek-gyönyör-hajnal-halál-hang-hó-hold-hullám-húr-hús-idő-illat-isten-kő-kör-kút-lát-leander-lélegzet-ló-magány-nem-nyerít-nő-sárga-sikoly-só-sötét-szárny-szék-táncol-tudás-tükör-tűz-víz-vödör

 

3.

Ösvény/dö - Közép/chu - Tűz/hi - Hamu/hai - Forrás/izumi - Folyó/kawa - Eső/ume - Levegő/cgu - Lélegzet/iki - Repülés/tobu - Kő/ishi - Fa/ki - Ló/uma - Asszony/onná - Férfi/otoko - Ember/nin - Semmi/mu

Zen

 

 

 

 

 

 

 

VASADI PÉTER

 

Filozófia

I.

Csak ne fönségesen.
Inkább mindenki ellen,
de azt, ami következik.
Itt vagy, de ott leszel.
A filozófia, a pirkadatba
ojtott alkonyat, egyszer-
csak rád ereszkedik.
Ezentúl minden össze-
vetve benned, de ő
gondolja el. Amiről
azt hiszed, tiéd, csupán
visszhangzó vérkeringés.
Tudatfoszlány. Organikus
zajok. Lassan záporozik
intuitív esőd. És már
a bőröd, csontod is
gondolkodik. Tengerpart-
némaság. De bent túl vagy
énekelve. A körkörös csönd
szögletesedik. Hegyek
selyemből. Káprázatos
matematika. A legszebb
hangú rézlemez szent:
visszarezegtet igazságokat.
Minek mormolni tegnapit?
Helyet csinál az újnak,
mintegy előre lök az
Emlékezet. Nem ábránd
ez, Kapu. És nem tudom,
hogyan, Folyó is. Van-
nak patakjai: egy nyári
zengés, mit csak te hallasz,
s hideg télben éji suttogás.
Minden fölmerülhet; te nem.
Az elemek helyükre vissza-
ugranak. De lent, űrödben
alul, s surlódás préselte
eszme-morzsalék-halom
nőni kezd, dombosodik,
és mint a tölgy, gyökeret,
ki-kidudorodó csápokat
ereszt. Ez jövő-sejtés.
Ilyen szerényen, érthetetlen’,
kerülve érvet, neheztelést,
gáncsot, áttörve falat uralkodik.
…Minek a visszagondolás?
S ami mögöttünk állt, most
átömöl. Mikor előttünk
ismét rajza van,már Kapu.
Mégis lelappad, s elsimul:
ami igaz, folyóvá kényszerít.
Hogy az emlékező élő folyó
legyen, mindig újra föl kell
állnia. Pára, folyó, kapu
vagyunk. Átmehetnek rajtunk.
Vagy mint egy gyémánt markoló-
gép, háta mögé nyúl az újító
Emlékezet, létezést tép ki
a múltból, s létként jövőbe
helyezi… A lét szilárd.
Lezökken. De megfoghatatlan.
… Minek a visszagondolás?

 

II.

A filozófia arany-parányai
torlódva, titkos rendezésben
égbolttá szétsuhognak.
Mi az, hogy új? Hogy régies?
Imént mi összerándult,
varrótűtől a világprogramig,
megvolt az ősidőben, s várt,
mint fölszentelt merénylő
a szívben, s mérhetetlen
türelmet elraktározott,
tudván, hogy teremtő
kedvet, lázat, eszmét
megőrzünk és cselekszünk.
Igen, az eszme tiszta tett.
Szellemben sincs halál.
Aztán az új szétsurranás.
Majd ismét összeránt.
Aranydomb, arany-röpködés
kozmosza. Az állandóság
nem a státuszukban van.
Ott soha. Ritmikus pazarló
a Mozdulatlan, s özönlik is.
… Minek a visszagondolás?
Magasban mély, mélyben
magas. Kinyílik, reteszre
zár, havaz, kőtömör, ragyog.
Szellemi forgatag van.
Egymást szülik az új egészek.
Az Emlékezet nem visszagondolás.
Előre sem. Időt s Időtlent
hömpölyögtet rajtunk át.
Folyton kinövi definicióit.
Hogy szent lehessen mindhárom
Szakasz, egyetlen Folytonosság.
„Nem dolgotok ismernetek…”,
valóban nem; ma, má-ja, idője
van mindegyikünknek.
Amely száguldva ünnepel.

 

III.

Igaz idők nem cáfolódnak.
Gyökérközelben titkuk.
Semmit sem ér az új, ha
elveti, hogy élhet rejtve is.
Semmit sem ér a régi, ha nem
hiszi, új volta Kezdetekben.
„Ne féljetek!”: gondolkodjatok.
A Látásmód üdvötök fele.
Rekeszd ki; meg se rezzen.
Elcsábítva kitárja szárnyait.
… Minek a visszagondolás?
Az újító Emlékezet téged
gondoljon vissza. Titeket.
De semmiféle listát nem
lobogtat. Elégeti, ha kell.
Mégis a Könyvben lesz nevük.
A gondolat, a tetszhalott,
csöndben, földjében nyugszik.
Ha itt az ébredés, fölül.
Szólítgatója Isten. Megannyi
végleges halál, s föltámadás.
A törpeség szűköl, utánoz:
szólíttatik-e? Joggal szorong.
Itt már-már démoni a szó:
örök… Légy résen, Emlékezet.

 

 

Epilóg

Kívül csattan templom-
falon, mint egy ezüstös
bomba, a dicsőség.
Parancsra elsötétül.

Számot kell adnunk,
miért nem mindennek,
mindenkinek, mindenfelé
hirdettük: a Világosság

hit, értelem, filozófia,
mi megmarad sötétben is.
Benne végleg megszülettünk.
Vigasság, ismeret, megérkezés,

agyunkkal kipontozott csillagkép
terül világméretű Utcabálra.
Ne csontsoványak, kockáztatók,
Idő-fosztogatta kicsinyek

remegjenek, hanem a cicomás,
mindentudó, rikácsos hájasok,
akik magukra kentek mást,
másét, másokat, javaikat.

Lopótök szívvel, üres bödön
fejjel majd mit kezdenek?
A  Földhöz hű megverteké lesz
a nap, a Part, a Kamra.

Imádjatok s filozofáljatok.

 

 

A verseket Sebestyén Ágnes festményeinek részleteivel illusztráltuk