Érthetőbben. Ugye, vannak mémek, húrelméletek. Vannak telepatikus beszélgetések és földönkívüliek is. A maják szerint az emberiségnek már nincs sok hátra a és elvileg a demokrácia a legmegfelelőbb rendszer a ma emberének. Legalábbis, utóbbit Marika néni állítja. Pontosabban, úgy fogalmazott: a kommunizmusnál, minden csak jobb lehet. Ő a ’90-es évek végén volt olyan idős, mint most én. Hinnem kéne neki?

Jelige: Tünde a Napba nézett

Tünde a Napba nézett

(Intézeti Gondolatok)

Nem tudom, hogy miért rajzoltam ezt. Nem terveztem meg, mit akarok alkotni. Szóltak, hogy rajzoljak és én kezembe vettem a filcet… Cerkát, pennát, plajbászt, irkát…
Szóval, csak kirajzoltam magamból a történteket. Talán most állt össze bennem egy-két dolog.
Elmondom, látszik a szemeden, hogy érdekel.
Ne menj el! Kezdem…
Tünde a Napba nézett, de nem látott semmi különlegeset. Később az út szélén kezdett el lébecolni, poroszkálni… Vicces szavak… Csámpáz, korzóz, sasszéz… Lébecol, poroszkál…
Szemét egyre csak dörzsölgette. Pont úgy, mint akinek belefújt valamit a szél, szellő, légáramlat. Ja, a légáramlat az, ami a földdel páthuzamosan zúg az emberek szemébe. Így csak kiszárítja, de ha van benne valami porszemcse vagy rovar, esetleg egy focilabda, az akár kellemetlen is lehet.
Nos, sokáig figyeltem, még elhaladt a horizonton és végig a szemét piszkálta. Nem tudom miért.
Másnap, mikor megint találkoztunk, Tündén kék színű nyári ruhácska, sárga papucska és egy fekete, kereklencséjű napszemüveg volt. A szemüt leszámítva, a szokásos öltözetében tündökölt előttem. Igazán aranyos volt.
Mindig a frissen álmodott vízióival kezdi. Még köszönni is sokszor elfelejt. Véletlenül sem keveredhet el álomfogó koponyájában az aktuális mesefoszlány. A történeteihez, mindig rengeteg reményt fűz. Azt hiszi, hogy belelát a jövőbe. A víziók segítségével pedig, megfejtheti élete alakulását.
Többnyire érdekesek a történetei és eszmefuttatásai, de nem szeretem, mikor túlzásokba esik. Ilyenkor az általam biztosnak ítélt alapelvek ellenkezőjéről próbál meggyőzni. Ez néha bosszantó: ha el is fogadnám, hogy lehet benne valami (felfedezhető benne némi racionalitás), de egészében, semmiképp sem élek, élhetünk ilyen „sejtések” szerint. Egy folyamatként végigrohan az emberen és ennyi. Nem több.
Érthetőbben. Ugye, vannak mémek, húrelméletek. Vannak telepatikus beszélgetések és földönkívüliek is. A maják szerint az emberiségnek már nincs sok hátra a és elvileg a demokrácia a legmegfelelőbb rendszer a ma emberének. Legalábbis, utóbbit Marika néni állítja. Pontosabban, úgy fogalmazott: a kommunizmusnál, minden csak jobb lehet. Ő a ’90-es évek végén volt olyan idős, mint most én. Hinnem kéne neki?
Magamat egy józanul gondolkodó, egyszerű suhancnak tartom. Szükségem van a valóságra, a jelenre. Amíg ezek a dolgok nem bizonyítottak, addig nem tudom tényként kezelni őket. Képtelen vagyok igazán hinni bennük.
Persze, nincs szükségem arra, hogy egy 8 fülű takonyhalmaz szolgáljon ki a kocsmában és azt üvöltse: GVAAAR, GVAAAR… Sőt, ahhoz sem, hogy eljöjjön az a nap, mikor a antizsusarafellerizmus utópiája után futni, bizonyítottan menőbb lesz, mint egy közvetetten közvetett - … bla… bla… - módon folytatott népirányítás után. Antizsusarafellerizmus. Nem tudom mi lehet az. Most találtam ki, de jól hangzik. Antizsusarafellerizmus. Anti, Zsú, Sára, Fe… Hagyjuk…
Nem. Csak érted, valami általánosan elfogadott bizonyíték kell.
Mondjuk, úgy azt sem lehet kézpénznek venni, hogy, ami általában elfogadott az igaz. Illetve, ha úgy vesszük, vannak kisebb államok. Annak vannak politikusai, meg tudósai és van médiája. Ezt így összesítve nevezzük most Mariannának.
Marianna képes a gyomrában élő lakói véleményét terelgetni. Meg vannak az eszközei. Érted miről beszélek? Persze, hogy érted.
Tehát, ennek a „független” államnak, Mariannának is van egy főnöke vagy valami olyasmi, ami beszippanthatja és akaratával, befolyásával irányíthatja.
Nem lehet viszont itt megállni. Akkor ezeket befolyásos „főnököket vagy valami olyasmiket”, államszövetségeket is irányíthatják valamik, valakik.
Nehéz erről beszélni. Nem is akarok, suhanc vagyok. Nyári szünet van és már így is többet gondolkodom unalmamban, mint ilyen idősen kellene.
Szumma szummárum, úgy gondolom, hogy mindenben elindulhatunk így. Előfordulhat, hogy Tündinek is igaza van egyes dolgokban. Ám, lehet-e normális élete neki, ha mindenben meglátja a rosszat, az összeesküvést és magyarázatokkal kommentálja, mondjuk a balesetét is?
Apropó baleset.
Folytatom, most jön a lényeg!
Szóval Tündi jött és fekete szemüveg volt rajta, kérdeztem:
- Miért van rajtad pápaszem?
- Kaptam.
- Születésnapod van vagy mi a fene? Jobbat is választhattál volna, nem hiszem, hogy ez a divat…
- Nem ajándékba, beteg lettem…
- Beteg?
- Beteg. Tegnap azt játszottam, hogy a Napot csodálom. Kerestem a buta tekintetét és a görbe orrát, amilyennek álmomban láttam. Volt neki, tényleg. Nem találtam meg, mondtam is. Viszont olyan sokáig kerestem, hogy reggelre nem tudtam kinyitni a szemem. Nagyon égett. Marika néni elvitt az orvosiba és azt mondták, hogy imádkozzak a látásomért.
- Meg fogsz vakulni?
- Lehet, de már ki is találtam, hogy miért van ez.
És elkezdte. Pont azt, amiről beszéltem. Nem normális ez a lány, illetve Rád bízom a döntést.
Rendes, 16 éves lány sír, zokog, depressziós lesz ilyen hírek hallatán. Tündike nem. Mosolygott és elmagyarázta. Ezt figyeld!
Három variáció létezhet, amiért ez történt.
Az első: a szabadkőművesek intézték így, figyelmeztetésből. Második: meg kell vakulnia a tisztábban látás érdekében, mint a legendák bölcseinek. Harmadik számára megnyugtató magyarázat: így mindig álmodhat, pontosabban így mindig olyan lesz, mintha álmodna…
Ahogy látod a képen, Tündit nagyon szeretem. Iszonyatosan csípem és csípnék a fenekébe is. Kerek feneke van, viszont kétségtelen, meg van lágyulva az agya. Nem baj. A nyár úgy is ilyen. Ostoba, mihaszna napok, mihasznább napok után.
Semmi sem történik. Az ember szenved a kánikulában, de ideges akkor is, ha rossz idő van. Nem csinál semmit, még akkor sem, ha csinál is. A legrosszabb pedig az, amikor a többiek elkezdenek sajnálkozni, hogy mindjárt vége a szünetnek, és kezdődik a suli.
Én várom már. Addig is próbálom ezt a vak lányt boldogítani. Bízom benne, szeptemberig ő is boldoggá tesz engem.
    Nos, talán, így lehet magyarázata a rajzomnak. Tudom, hogy csak pár vonal, de nézd meg jobban! Én most jöttem rá és nem is biztos, hogy rossz. Talán ez én vagyok: itt ni és fagylalt van a kezemben. Ez pedig szerintem Tündi, neki is van egy fagylalt a kezében. A háttér fekete, mert Tündi is így lát. Igaz, hogy csak egy fekete filcem volt, de talán megtalálom a magyarázatát, hogy Tündi miért örül a vakságnak, és miért szeret álmodni. Érted?
Ha mindig „csukva” a szeme, azt láthat, amit szeretne. Ami boldoggá teszi őt.
Na, jó. Megszólalt a csengő, kész az ebéd. Megyek is enni… Kajálni, zabálni, burkolni, vagy egyszerűen csak, tömni a majmot!
Szervusz!