KIRÁLYCSELEK – Orosz István játszmái
Az első szó a „fehtür”, könnyű felismerni, hogy itt a fehér és a türkiz szavak eleje összegződött. Képzeletünkben a kékeszöld szín világos árnyalata, tejesre hígult pasztelles tónusa jelenik meg.
KIRÁLYCSELEK
OROSZ ISTVÁN JÁTSZMÁI
versben, képben, hangban, színben, időben
Királycsel
1. ELFOGADOTT KIRÁLYCSEL,1
2. BÁRKI LÉGY, A SÖTÉT NYER,
3. EZ A HALÁL PARTIJA,2
4. ELLENFÉL A MASINA,3
5. EMLÉKEZZ A TÖRÖKRE 4
6. ODAÁTRÓL ÖRÖKRE,
7. KEVESEBB, MINT EGY OLDAL 5
8. SZEDVE BODONI BOLDDAL .6
1. A királycsel akkor válik elfogadottá (gambit du roi accepté), ha az f4 mezőn felkínált gyalogot a sötét leüti (exf4). A játék kevésbé bátor változata az „elhárított királycsel” (gambit du roi refusé): pl.: 2.fn4 d5…
2. A klasszikus metafora szerint az élet egy sakkparti. (pl: Bergman Hetedik pecsét című filmjében Antonius Block a Halállal sakkozik, s a játszma tétje a kereszteslovag élete.)
3. Utalás Kempelen Farkas sakkautomatájára: a szabadkőműves polihisztor 1769-ben állítólag Mária Terézia szórakoztatására készítette a sakkozó gépet, működésének titka máig ismeretlen. Az automata előszeretettel választotta a „királycsel” nevű megnyitást, amelyet Johann Baptist Allgaierre, a kor ismert sakkozója is gyakran használt, ezért sokan azt gondolták, hogy ő volt elbújtatva a masinában.
4. Kempelen sakk automatájának látható része egy sakkasztal mellett pipázgató török basából állt, aki valami belső mechanika segítségével tologatta a tábla figuráit.
5. Az 1.e4 e5 2.f4 exf4 3.Hf3 g5, stb. kezdetű játszma leírása, illetve ez a vers a hozzá tartozó lábjegyzetekkel együtt is kevesebb, mint egy oldal.
6. Giovanni Battista Bodoni olasz nyomdász és betűmetsző volt, ő alkotta meg a híres Bodoni betűtípust. (A „bold” a betű vastagított változata.) Kempelen és Bodoni kortársak voltak, mindketten a Vízöntő jegyében születtek, 1734-ben, illetve 1740-ben. *
Orosz István: Sakk (2010)
Színkeverés
ezüst, bíbor, kobalt, fekete,
cián umbra, ibolya, kadmium,
vörös, azúr, bordó, szeladon,
indigó, barna, olív, cinóber,
viola, sárga, kármin, sziéna,
skarlát, ekrü, narancs, rubin,
okker, türkiz, lila, szépia,
fehér, opál, ultramarin, arany
fehtür, ultraszé, naszela, etelya,
borán, indker, opli, arbin,
cinium, baltra, üstvö, laok,
ekkér, skarigó, cibí, rösez,
umbko, kadmóber, ruany, laál,
naramarin, piancs, kizsár, kervio,
barrü, minbor, gaív, úrkár,
dófek, donszié, olaz, ibona
32 ismert szín neve szerepel az első strófában és 32 ismeretlen színé a másodikban. Ha a színkeverés, vagyis az új szín létrehozásának technikáját meg szeretnénk fejteni, érdemes megvizsgálni, hogy mely szín melyikkel keverve jelenik meg a vers második felében. Az első szó a „fehtür”, könnyű felismerni, hogy itt a fehér és a türkiz szavak eleje összegződött. Képzeletünkben a kékeszöld szín világos árnyalata, tejesre hígult pasztelles tónusa jelenik meg. A következő az „ultraszé”. Ha végigböngésszük a „valódi” színeket, akkor rájövünk, hogy csak az ultramarin és a szépia egyesüléséről lehet szó. Előbbi sok festő kedvenc kékje, a középkori Mária öltözékek tónusától egészen Yves Klein emblematikus színéig, az IKB-ig (International Klein’s Blue) terjed a skála, utóbbi pedig a tintahalak vörösesbarna váladékából származó színnév, amelyről a korai fotográfiák hangulatára is asszociálhatunk. A két festék keveredése izgalmas, sötéten fortyogó mély tónust eredményezne. Az eddig megtalált négy szín az első strófa nyolcadik és hetedik sorában jelent meg, és némi szabályosságot vélhettünk felfedezni abban, ahogyan egymást követték. A nyolcsoros versszak mindegyik sorában négy szó van, ezek azonban két részből állnak (ez-üst, bí-bor, ko-balt, stb.) vagyis a sorok is nyolc elemre bonthatók. A versszakok így nyolcszor nyolc, vagyis 64 részből állnak, éppen úgy, akár a sakktábla. A sakkozásnál szokásos jelölési rendszert használva, a vízszintes mezőket A-tól H-ig, a függőlegeseket 1-től 8-ig nevezvén el, a következő ábrát kapjuk.
Minthogy a keverési szabályt kigondolásánál az vezérelt, hogy mind a hatvannégy részlet szerepet kapjon, de mind csak egyetlen egyszer jelenjék meg, ráadásul eléggé szeszélyes, és ebből következően kellően artisztikus legyen az útvonal, amelynek mentén a színfoltok egymásra lelnek, ezért kézenfekvő volt a 64 mezős sakktábla bejárásának azt a módját választani, ahogy egy L alakzatban lépegető huszár járná be a táblát. Ha pontosan követjük a vers második strófáját, és a következő ábrába berajzoljuk a „színek útját”, akkor nyilvánvaló lesz, hogy „lóugrásban” halad a vers, természetesen úgy, hogy a lovacska minden mezőre csak egyszer lép.
a1 – c2 – e1 – g2 – h4 – g6 – h8 – f7 – d8 – b7 – a5 – b3 – c1 – e2 – g1 – h3 – g5 – h7 – f8 – d7 – b8 – a6 – b4 – a2 – c3 – b1 – a3 – b5 – a7 – c8 – b6 – a8 – c7 – e8 – g7 – h5 – g3 – h1 – f2 – d1 – e3 – f1 – h2 – f3 – d2 – c4 – b2 – a4 – c5 – d3 – f4 – e6 – d4 – f5 – d6 – e4 – f6 – g8 – h6 – g4 – e5 – c6 – e7 – d5.
Orosz István: Az idő látképei (animáció)
*Sajnos betűkészletünkből a Bodoni hiányzik, így hát T. Olvasóinknak be kell érniük a reá cseppet sem hasonlító Verdanával.
