Optimizmus a dzsumbujban

Vathy Zsuzsa Columbo autója című könyve egy huszonéves romafiút választ hőséül, szociográfiába hajló, felnőtt mesél, ír, és tükröt tart előítéleteinknek.

Optimizmus a dzsumbujban

Rokonszenves csibészt tett meg hőséül Vathy Zsuzsa a Columbo autója című, kisregényként, novellafüzérként egyaránt olvasható könyvében. Danó Roland húszesztendős roma fiatalember, képzelete gyermekien nyitott, ő maga kétségkívül tehetséges, de inkább álmodozó, mint szorgalmas, párját ritkító önbizalmát talán csupán a szerencséjébe vetetett hite múlja felül. Töretlen önbecsülésű, a problémákról tudomást nem vevő, örök gyermek, aki valójában nem hajlandó felnőni, ám képzelgéseiben felnőttnek, méghozzá sikeres felnőttnek látja magát.

Vathy Zsuzsa

Láthatóan optimista és vidám könyvet tervezett Vathy Zsuzsa írni, és ennek megvalósításában igazi segítőtársra lelt garabonciás hősében. Roland számára ugyanis nem léteznek akadályok, számára minden nap jó valamire, vagy ha mégsem, akkor tesz róla, hogy jó legyen, lelkiismeret-furdalás nélkül ellóg az iskolából, nem esik kétségbe, amikor milliós nyereményű vetélkedőn kibukik, mert nem tudja, milyen gyártmányú Columbo felügyelő autója. Akkor sem, amikor barátnője szülei eltiltják tőle a lányukat, mert túlságosan beképzeltnek tartják. Hároméves korától olvas, remek memóriával percek alatt tanul meg verseket, műkedvelő színész, rajzban osztályelső, több hangszeren muzsikál, istenadta tehetség, ráadásul határozottan jóképű – eleve színésznek teremtette a természet. Tizenhat évesen már van jogosítványa, érettségit szerzett és hamarosan szakképesítése is lesz, ez már elegendő, hogy elinduljon Németországba, ahol néhány év alatt megvalósíthatja álmát, megteremtheti jólétét. Csakhogy Roland sem az egyikért, sem a másikért nem igazán tesz, meggyőződése, hogy szerencséjének csillaga soha nem huny ki feje fölött. Ugyanakkor a rulettezésben is megmutatkozó mázlija nem csábítja „gépezésre”.

Képkocka Fliegauf Benedek Csak a szél című filmjéből

Valóban vidám és optimista élettörténetet mondat el Rolanddal a mű zárófejezetéig voltaképpen rejtőzködő, többes szám első személyű elbeszélője, akinek jelenlétét az olvasó abból érzékeli, hogy a hős mondatai mellett annak gondolatait is megismeri.

Az eddig elmondottakat hatásosan ellenpontozza az a társadalmi környezet, amelybe Vathy Zsuzsa elhelyezte hősét. Roland egy szorgalmas roma családban él szüleivel és három lánytestvérével, Budapesten, a Kén utcában, az Illatos út és a Gubacsi út közti „dzsumbujban”, hatan az egyszobás lakásban. A famíliában becsülete van a munkának, akárcsak a tanulásnak, Roland önérzetes, ingyen nem dolgozik, amikor jó bérért és ellátásért uborkaszedésre invitálják, hajlik rá, végül azonban nem derül ki, elfogadja-e az ajánlatot és elmegy-e dolgozni.

Az önelbeszélő Roland és barátja, Zsolt fényes jövőt terveznek, könnyedén túlteszik magukat az előttük felbukkanó akadályokon, saját elvárásaikhoz idomítva ugyan, de erkölcsi érzékenységgel vitatják meg a világ dolgait, ártalmatlan vagányok, akik sziporkáznak a jópofa ötletektől. A Kén utca pedig a nevéhez híven lepra egy hely, megismerésének (bemutatásának) szándéka Rolandból előhívja a kérdező riportert, aki Kincsi bácsit, az Illatos út legrégebbi lakóját faggatja a múlt felől az egykori marhavágóhíd helyén épült Lurdy Házban kólázgatva. Bármilyen szerepkörben, elbeszélői pozícióban is találja magát Roland, fölötte minduntalan jelen van a történet egészét belátó elbeszélő, aki kompozícióba rendezi a beszélő nézőpontjából befogott horizontot.

Képkocka Fliegauf Benedek Csak a szél című filmjéből

Vathy Zsuzsa meseként bontja ki a történetet: hőse az ábrázolt életút során akadályokba ütközik, próbatételeken esik át, tapasztalja a gáncsoskodások következményeit, de pozitív felismerésekkel gazdagodik általuk, a megpróbáltatások tudatosítják benne, hogy talán „sokkal, de sokkal több lehetőség is van a világban, mint amennyit tájékozatlanságunkkal, felületes ismereteinkkel elképzelünk”. Ezek a felismerések, minként a történet során elhangzó mese-szüzsék is, a pozitív gondolkodás irányába terelik a hőst. Amikor az elbeszélő végül elengedi Rolandot, csupán annyit tudunk későbbi sorsa felől, hogy attól a perctől már valóban egyedül ő lehet saját szerencséjének kovácsa.

Végül még csak annyit, hogy amit eddig hősteremtésről, társadalmi környezetbe helyezésről elmondhattunk, az írói gyakorlatban fordítva játszódott le. Vathy Zsuzsa írt egy remek riportsorozatot az időközben megszűnt Nagyítás hetilapba a „dzsumbujban” működő alapfokú művészképző iskoláról, ott találkozott Rolanddal, akivel interjúkat készített, „utasa” volt autójában, járt a szüleinél. Mindebből eredően riportregény, dokumentumpróza is születhetett volna az élményből. Mégis inkább mese lett belőle, vidám és optimista, néhol azért karcosan keserű, s mint a mesék általában, tanulságos: tükröt tart az olvasó előítéletei elé.

Vathy Zsuzsa: Columbo autója. Helikon Kiadó. Bp., 2011, 105 oldal, 1990 Ft

FEKETE J. József