DARWIN BUFFET – Kurdy Fehér János verse és novellája

Nagy hó volt a bölcsek utcájában, ezért óvatosan hajtott a jégkrémárus, aki titkon remélte, hogy a bölcsek, legalább ők, vesznek a nyárról megmaradt árúból, mert tudják, milyen fontos év végén pénzhez jutni.

DARWIN BUFFET

KURDY FEHÉR JÁNOS ÍRÁSAI PRÓZÁBAN ÉS VERSBEN

CSILLAG SZÜLETIK

Ültek a bölcsek. Kint egy fa éppen hajladozott. A laptop körül hallgattak. Jó lett volna, ha már valamelyiküknek valami eszébe jut. De csak nézték a világhálót, sok új hír volt, de mégis mindegyikben volt valami nem-új. Végre megszólalt az egyik, aki egyébként indiánfőnök volt, ezért tolldíszt viselt. Azt mondta a társainak, személy szerint egy kikötői rakodómunkásnak, és a vékony, elegáns banki termékfejlesztőnek, hogy kettő-ezer-tizenegy, hangsúlyozta, nem egy rossz év volt. A rakodómunkás elmosolyodott, a banki termékfejlesztő szemüvegén pedig megvillant a globális virtualitás fénye. Ejha, gondolta a fa, a dolgozószoba ablaka előtt, aki a kiömlő sárga fénytől, nem mástól, hajladozott. Ejha!
Az utcán egy jégkrémes kocsi haladt, jellegzetes dudaszóval. A sofőr ölében egy kis sün pihent, és elégedetten ropogtatott egy mogyorót. A sün mellett volt még egy üres joghurtos doboz, egy tizenhármas csillagkulcs, valamint egy összegyűrt papírzsebkendő. Nagy hó volt a bölcsek utcájában, ezért óvatosan hajtott a jégkrémárus, aki titkon remélte, hogy a bölcsek, legalább ők, vesznek a nyárról megmaradt áruból, mert tudják, milyen fontos év végén pénzhez jutni. Már az utca elején felforrósodott az ötlettől, szinte izzott belülről, bár az is eszébe jutott, és ettől kicsit lehűtötte magát, hogy nem kéne átvágni a bölcseket, pont őket, nem. Kifújta az orrát a zsebkendőbe még egyszer, és beletömte az üres dobozba.
Erik, a rakodómunkás-bölcs kedvenc sirálya, a belvárosa felé szállt. Eszébe jutott, hogy minden évben, amikor a legnagyobb hideg megérkezik, tesz egy kört a city magas épületei, és a körben lévő, fákkal szegélyezett villanegyed felett. Erik szerette a kémények meleg leheletét, ami úgy támasztotta meg szárnyait, mint a porszívóból hátul kizúduló levegő. Erre emberkorából emlékezett, egész pontosan, amikor szülei engedték még, hogy a porszívó hátsó részének dőlve szundikáljon. Aztán már nem engedték, mert az akkori Erik mama féltette fiát a por káros hatásaitól. Erik nagyszerű sirály volt, hatalmas, erős, és valahogy mégis tudott magányos is lenni, ezért is szállt olyan helyekre, amikre a többiek soha nem merészkedtek volna, egész pontosan eszükbe sem jutott.
A joghurtos doboz szénszálai között megmozdult egy elemi részecske. Valahogy lazábban állt az atomi rácsban, és amint kicsit megcsúszott a kocsi, most ő is kimozdult erre a nagyon távoli lökésre. A fa is észlelt valamit hajladozás közben. A hat méter hetvenöt centin lévő gyökércsúcs pedig felriadt téli álmából és gyorsan kortyolt egyet a hűs talajvízből. Az indiánfőnök-bölcs elmosolyodott, gurított egyet az egérrel, ejha, mondta erre válaszul a jégrémárus, és újra egyenesbe hozta a nehéz Fiat furgont a csúszós úttesten. Irány haza, erre az évre befejeztük, motyogta.
A sün albérlői is fészkelődni kezdtek, amitől a főbérlő mindig ideges lett kicsit, ugyanis ki nem állhatta, ha a bolhái beindultak. A mogyoró kiesett a fogai közül, ő utánakapott, de elvétette, sőt metszőfogai beleakadtak a joghurtos dobozba. Az elemi részecske így a mogyorómaradékok közé vegyült, egész meleg helyre, ami nem volt ellenére. Erik olyan magasan szállt már, hogy úgy érezte, még soha nem tapasztalt messzeségben van, kiröppen az általa ismert világból. Csak emelkedett és zuhant egyszerre, ami jó is volt, meg kicsit félelmetes, de nem volt megállás, és visszafordulni sem volt kedve.
Új barátokra tettünk szert az idén, szólt a termékfejlesztő, aki híres volt meggondolt és kerek mondatairól. A rakodómunkás egyetértése jeléül bólogatott, igazi munkásbólogatással, ami olyan régi, mint maga az evolúció. Ezzel a bólogatással egyébként mind bölcsnek érezték magukat a bölcsek. Bólogattak a világháló előtt. A kékes fény elmerült a szoba sárga lámpafényében, egy tengerszem a magas hegycsúcsok között. A fának nagyot tetszett ez a benti fejbillegetés. Egyrészt szép volt, amint a főnök tolldísze szinte szállni kezdett, másrészt joggal érezhette úgy, hogy a hajladozásával megelőzte a bölcseket a mindenféle okoskodások kínos kibeszélésétől. Hadd pihenjenek, nekik sem egyszerű, vélte a dolgozószoba ablaka előtt a fa.
A papírzsebkendő egész vidáman volt. Ő már jól tudta, nincs megállás, nincs pihenés, hacsak nem lesz az, amikor a hulladékfeldolgozóból egy nyomdába kerül, onnan a raktárba, majd a postára. Előre élvezte, amint egy kéz ráírja, hogy boldog és kellemes, de még nem tartott itt, így nem zavartatta magát felesleges érzésekkel, hanem csak szállt és szállt Erikkel együtt, fenn a magasban. Most már a tizenhármas csillagkulcsnak is dolga akadt.

MÁSNAP MŰVEK
Milorad Krstičnek

A Másnap Művekben nyomják a melót,
A Moirák, Szofroszinnek, Dikék, Nemesisek,
A sok vendégmunkás görög, és a büfés Proeriszmosz, akiről
Az hírlik, tudja, minek, miként lesz vége.

Ez a legendás gyár termel már 100 millió éve,
Mindig csak úgy, ahogy épp kijön, ahogy épp esik, vagy
Puffan, gondolják sokan, de valójában a névben van
Elrejtve a lényeg.

Egy lépésre jön a másik, mozdulatot mozdulat követ,
A Napra a Hold, az apályra a dagály, az igenre a nem
A válasz, mert a másnap szinte látatlanul áll elő,
Valahogy kibújik a mából, kizuhan a termelésből,

Mert a ma, valójában másnap. Nem lenne 200 sem 100 nélkül,
Az örök másnap a születés biztos forrása, erre példa
7 millió év, mára ténnyé vált 7 milliárdja.
Sűrű szalagokon fut, kering és száguld

Az áru, amit lecsippentünk hétfőn, vagy kedden,
Úgy, ahogy a kedvtelenség a kedv forrása.
Logók galaxisa, és szlogenek magántévé-programjai futnak
Fejből fejbe, megtartva, vagy kiejtve

Épül egy kép, melynek gyökere valahol
Afrikában még valóban gyökér volt, de lábon
Hozták át Európába, de vitték Ázsiába, Amerikába
És valószínű a Viking űrszonda sem kivétel,

Ahol guggol egy új sapiens homonida, és új táplálékot rágcsál
Új nap alatt és új másnapot kezd új logikával. De ő sem kivétel,
Mert a név hatalma, az elnevezés, mint egy vonal a 10 centis
Papírlapon, összeköti B-t a kiinduló A-val.

Nincs tehát baj a világgal, csak antennád szűk fogása fog
Kevesebbet. A jelek zuhatagában csak a másnap dolgozik,
Nem bánja, ha hosszú termékét ma senki sem látja,
Mert a milliomodik másnap, a ma láthatatlan, már valakinek a világ csodája

És nem tud betelni vele, feltölti terét és idejét a régi nyom
Varázsa, mire rájön, az 58 fok egy tájban mérve, épp egy kőről
Nézve a Nap útja, amint az Alpok egyik beszakadt platóján átvezet.
 Vajon hova száguld 58 fokkal egy levált processzor az űrszondától?

Így telik a műszak a gyárban, majd a legendás Darwin Buffet-ben.
Proeriszmosz áll a pult mögött, akitől a többiek,
A Moirák, Szofroszinnek, Dikék, Nemesisek
Egy jó szót is elvárnak, amikor újra tölt az üres pohárba,
És a papírra húz egy jelet, hogy a mait ki, kinek állta.

Az oldalhoz El Kazovszkij és Milorad Krstič (lent) festményeit társítottuk.