„Debrecen a múzsám! Ki kell mondani!”

A Szkholion és a KULTer.hu bemutatkozása mellett Borbély Szilárd és Térey János jelenléte is színesítette a X. Debreceni Költészeti Fesztivált. Többek között a költészet 21. századi lehetőségeiről, a meghívottak köteteiről és a debreceniségről beszélgettek.

„Debrecen a múzsám! Ki kell mondani!”

Idén tizedik alkalommal rendezték meg a Debreceni Költészeti Fesztivált április 12-én és 13-án. A program illeszkedett az eddigi hagyományhoz, amelynek célja „lehetőséget teremteni arra, hogy a kortárs debreceni költők munkásságának megismerése mellett a korábbi évszázadok kiemelkedő versíróira is méltó módon emlékezhessen a közönség” – olvasható a programfüzet bevezetőjében. Ennek keretében nyithatta a rendezvényt a száz éve született költő, Kiss Tamás (az Alföld folyóirat névadója) emléktáblájának avatása, a verseiből megrendezett szavalóverseny és a „…legyen itthon kegyelmed” címet viselő irodalmi est. Itt mutatkozhatott be Debrecen mai alkotó fiatalsága: a Szkholion és a KULTer.hu szerkesztősége, a LÉK Irodalmi Kör és a DEIK (Debreceni Egyetemi Irodalmi Kör). A fiatalok mellett a középnemzedék írói, Borbély Szilárd és Térey János beszélgettek egymással. Természetesen nem csak a debreceniek kaptak szerepet, verseket hozott a városba Kollár Árpád, Nemes Z. Márió és Kele Fodor Ákos is.

A vers vajon mi?

Az első nap záró programjaként a Kölcsey Központban szép számmal összegyűlt közönség előtt a KULTer.hu főszerkesztőjével és szerkesztőivel (Áfra János, Barna Péter, Dunai Tamás, Herczeg Ákos, Papp Sándor és Vass Norbert) beszélgetett Ureczky Eszter fiatal kritikus a kulturális portál feladatvállalásáról, szerepéről, valamint a kortárs költészettel kapcsolatos álláspontjáról. Az est legfőbb kérdése a jelen költészetének megközelítése, közvetíthetősége volt, különös tekintettel azokra az új utakra, médiumokra, melyek szélesebb kör számára is hozzáférhetővé teszik. Erre irányuló kísérletként Kele Fodor Ákos néhány művét és számos képregény-részletet kivetítőn is láthattuk. Szó volt zene és szöveg összehangolásáról, rap és poézis viszonyáról is a „slam poetry” (villámköltészet), illetve a versek könnyűzenei feldolgozásának tükrében.

Áfra János, Herczeg Ákos, Ureczky Eszter és Barna Péter

A megszólalások, reflexiók összességükben úgy ítélték meg, hogy a fenti átalakulási folyamatok feloldhatják az elit és populáris líra kettősségét. A beszélgetés záró passzusaként elhangzott, hogy a vers ima, kiút, szabadság, intim együttlét, gondolkodásmód váltás, élvezet, megsemmisülés.

Az esemény szalonhangulatának teljességét a Forgotten Dreams (Szőr Zoltán kevert stílusú elektronikus zenei projektje) és a Fjord in the Orange Juice Sky (Kiss Boglárka és Dmitry Rekun audiovizuális formációja) teremtette meg, majd átadta a helyét az „avant-elektropopnak”.

FISZ-molltól az öreg sztárokig

A második napot az Egyetemi irodalmi önképzőkörök délutánja nyitotta, ahol a LÉK Irodalmi Kör és a DEIK fiatal tagjai avatták be a közönséget műhelytitkaikba és olvastak föl saját alkotásaikból.

Majd a „Café Littéraire” sorozat keretében FISZ-moll délutánra került sor. Kollár Árpád Sziveri- és Faludy-díjas költővel, műfordítóval, az Fiatal Írók Szövetségének elnökével, a Szegedi Tudományegyetem oktatójával Korpa Tamás beszélgetett, a költő 2010-ben megjelent Nem Szarajevóban című könyvéről.

Kollár Árpád és Korpa Tamás és a "Plant More Poets"

A kötet szerzője elmondta, hogy elemi erővel vonzzák a városok és az idegen helyek birtokbavételének lehetőségei, illetve maga a város mint test, különösen ha valamiféle hiány(osság)ról van szó. Szarajevóval kapcsolatban kettős érzelmei vannak: tizenhárom éves koráig Jugoszláviában élt, ugyanakkor ez a város történelmileg igencsak terhelt, sokáig félt is visszamenni oda. Szarajevó a könyv terén belül összemosódni látszik Szabadkával – a könyvben illusztrációként megjelenő épületszeletek és térképrészletek szabadkai és palicsfürdői helyszíneket jelenítenek meg. Szarajevóról Kollár úgy vall, hogy mint tér abszolút beszippantja az embert, itt katasztrófaturistákként meg kell adnunk magunkat. A városnak meglátása szerint hihetetlen életenergiája és „szexualitása” van. Szabadkán pedig azzal kellett szembesülnie az évek múlásával, hogy Kosztolányi városa többszörösen pusztuló közeg, a kultúrája, tere, nyelve folyamatosan alakul.

A Szarajevó–Szabadka motívum megvilágítása után Kollár Árpádot FISZ-beli munkájáról és személyes alkotópályájának lehetséges új irányairól kérdezte Korpa Tamás. Kollár elmondta, FISZ-elnökként célja minél több izgalmas programot szervezni, a jövő pedig még számára is rejtély, egyelőre nem kötetkompozícióban, hanem versekben gondolkodik, bár a következő kötet egyharmada már elkészült.

A nap harmadik eseménye a Szkholion művészeti- és szakfolyóirat felolvasással egybekötött lapbemutatója volt Herczeg Ákos moderálásával. Habár a Szkholion szerkesztősége (Dr. Bényei Péter felelős szerkesztő, Áfra János, Balajthy Ágnes, Korpa Tamás szerkesztők és Barna Péter, Jován Katalin olvasószerkesztők) a szigligeti JAK-táborban és Budapesten is több alkalommal mutatta már be a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi karának folyóiratát, Debrecenben csak most debütáltak.

Nemes Z. Márió, Kele Fodor Ákos és a Szkholion szerkesztői

A lap enigmatikus neve annyit jelent, hogy ’kommentár’. Így szerkesztőként az a célkitűzésünk, hogy minden lapszám az élő és eleven kultúra legváltozatosabb szegmenseihez illesszen egy-egy széljegyzetet” – olvasható a folyóirat honlapján.

A Szkholion fontos hely a magyar folyóirat-­struktúrában, hiszen nem csak a tehetséges egyetemi- és PhD-hallgatók számára nyújt publikálási lehetőséget, de a kortárs magyar szépirodalom elismert szerzői is gyakran tisztelik meg szövegeikkel, például Kukorelly Endre, Borbély Szilárd, Tóth Krisztina, Lanczkor Gábor, Nemes Z. Márió, Pollágh Péter, Krusovszky Dénes, Szöllősi Mátyás, Kele Fodor Ákos. A folyóirat szerkezetileg négy rovatra oszlik: Kórterem, Mű-tét, Nagyvizit, Boncasztal – ezek jellemzően nincsenek fölosztva a szerkesztők között, bár a szépirodalmi részt Korpa Tamás válogatja, a vizualitásért pedig Áfra János a felelős. A lap külseje jelentősen átalakult a mostani szerkesztőgárdának köszönhetően: minden lapszámot egy kortárs képzőművész alkotásai tesznek vizuálisan is esztétikai élménnyé.

A lapbemutató második szakaszában Nemes Z. Márió költővel, kritikussal és Kele Fodor Ákos költővel, a Prizma folyóirat szerkesztőjével beszélgetett Herczeg Ákos. Nemes Z. Márió szerint a kortárs magyar lírának négy gócpontja, poétikai tényezője van, ezek a személyesség, a képiség, médiumok és a test. Ezek nem csak tematikai jelenségek, hanem a lírai én újraszituálásának eszközei is – az én olyan elemi fundamentumokat keres, amelyekben újraépítheti önmagát. Ezek a tényezők képesek körülrajzolni a megszólaló én kontúrjait.

Kele Fodor Ákos hozzátette, hogy a kortársak versei sokszor „ficamosak”, „kancsalok”, szétszedik a testet, nem a szokványos felfogást közvetítik. Szerinte képverseihez legjobb a „kettős látás” kialakítása, bár ha valójában választania kellene, inkább szövegeknek tekintené azokat.

Borbély Szilárd, Térey János és Lapis József

A Szkholion fiatal szerkesztőgárdája után az „öreg sztároké” volt a főszerep: a JAK Old Stars-esten Borbély Szilárd és Térey János Babérkoszorús költőkkel Lapis József beszélgetett. Első kérdése a pályakezdésre irányult. Borbély Szilárd kiemelte az egyetemet, mert számára a versírás abszolút beleilleszkedett abba, amivel az alma mater épületében irodalomtörténészként foglalkozott, alkotói körként pedig a Sárvári Írótábort. Térey sokáig építészmérnök akart lenni, vonzódása a művészettörténethez, a térszerkezetekhez ma is megmaradt (gondolhatunk A valóságos Varsó; a Drezda februárban és a Protokoll című köteteire). Lapis ezután Teremtés vagy sem című, idén megjelent, komoly visszhangot kiváltó esszékötetéről kérdezte Téreyt, aki elmondta, hogy nem teoretikus tanulmányokkal, hanem szubjektív portrékkal kapcsolódik az esszéírás hagyományához.

Az utolsó kérdés a két szerző Debrecenhez fűződő viszonyára vonatkozott. Ez Borbély Szilárd esetében elsősorban Debrecen irodalmi múltjához és annak kutatásához kapcsolódik, Téreynél válaszként elég a  Jeremiás, avagy az Isten hidege című drámára vagy az Ultra című kötet  A. B. F. R. A. ciklusára gondolnunk. Térey még (ironikusan) hozzátette: „Debrecen a múzsám! Ki kell mondani!”

A X. Debreceni Költészeti Fesztiválra idén először került sor a Debreceni Egyetem Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének, a Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének, a Fiatal Írók Szövetségének és a József Attila Körnek a közös rendezésében.

Jován Katalin – Porczió Veronika