Ugrás a tartalomra

Gyermek vagyok idegen világban – GELLU NAUM versei Balázs Imre József fordításában

 

ments meg gyermek vagyok melletted minden
élettapasztalatommal együtt ments meg nézd itt járok
mezítláb a melled hegyvidékein

Naum a kései román szürrealista költészet alighanem legjelentősebb alkotója. (Balázs Imre József)

 

 

 

GYERMEK VAGYOK IDEGEN VILÁGBAN

GELLU NAUM VERSEI

BALÁZS IMRE JÓZSEF FORDÍTÁSÁBAN

 

 

 

 

 

 

Naum a kései román szürrealista költészet alighanem legjelentősebb alkotója. 1915-ben született Bukarestben, és filozófia szakos egyetemi hallgató volt ugyanitt, 1933 és 1937 között. 1938 és 1939 között Párizsban tanul, ugyancsak filozófiát – itt személyes kapcsolatba kerül a párizsi szürrealisták André Breton vezette csoportjával. 1944-ig három saját verseskönyvet jelentet meg. 1941-ben Gherasim Luca, D. Trost, Virgil Teodorescu és Paul Păun társaságában létrehozza a bukaresti szürrealisták csoportosulását, kiáltványokat, közös szövegeket is megjelentetnek románul és franciául. A kommunista hatalomátvétel után Naum sokáig fordításokból él (Diderot, Dumas, Victor Hugo, Stendhal, Kafka, Nerval, Gracq, Beckett műveit fordítja többek között, orosz és jugoszláviai írók munkái mellett). 1968-ban jelenik meg újabb jelentős könyve, az Athanor. Pályájának fontos állomása a Zenobia című regény 1985-ös megjelenése, amely újra nemzetközi sikereket hoz számára. (Németül, franciául, angolul és görögül is olvasható.) Megérdemelt írói elismerésben igazából 1990 után van része, számos romániai és külföldi díj kitüntetettje. 2001-ben hunyt el. (Balázs Imre József)

Forrás és korábbi fordítások

 

 

 

 

 

 

 

 

A rojtos ruha
(Rochia cu franjuri)

Szép volt nagyon és ruhája rojtos volt (egyenes bevágással)
láttam magam a pupillájában amint a legmegfelelőbb mozdulatokat végzem
nedves világ volt mit is mondjak ments meg mondtam neki
    mindenkinek joga van hozzá hogy megmentsék
ez teljesen személyes ügy Ő közben dohányzott egy hosszú
    és elegáns cigarettát szívott
lassan mozgunk ebben az általános szerelemben ments meg mondtam neki
    (pillanatnyi hangulat volt csupán) gyermek vagyok aki imád téged és
    ez természetes itt fekszem a melleden és gyermek vagyok
    iskolába kéne mennem táskámban törékeny makettekkel és jaj
    egy gyermek vagyok csupán itt a rojtos ruhád közelében
    lehet hogy megütsz eltalálsz a cigarettáddal ebben a nedves
    és idegen világban

szép volt nagyon abban a mámoros pillanatban

alig bírt megszólalni zokogott csak ments meg engem
    (pillanatnyi hangulat volt csupán) nem helyes
    hogy rojtokat viseljek olvashatnánk mondjuk egy könyvet együtt
    vagy elmehetnénk moziba csak ments meg engem sokkal kisebb
    vagyok mint amekkorának gondolsz meg sem szültelek még

miket beszélsz mondtam húzd fel a harisnyádat sötétedik s nedves minden

miket beszélsz ments meg gyermek vagyok melletted minden
    élettapasztalatommal együtt ments meg nézd itt járok
    mezítláb a melled hegyvidékein

miket beszélsz mondta nekem jogom van hozzá mert ezerszer kisebb vagyok
    s meg sem szültelek még a rojtos ruhám volt rajtam egy keleti
    villanydíványon míg körülöttem színes papírlapok libegtek narancssárgák
    kékek ibolyaszínűek

egyike volt azoknak a pillanatoknak tudják
valami fontos dolog történt nagyon messze innen
    és mi voltunk a szerfölött hasznos visszhangjai

 

 

Egy és más
(Câte ceva)

A lépcsőről ahol álltam mindenféle lényeges dolgokat mutogattam
    amelyeket nem sokra tartok amúgy
egy berenisz jött éppen lefelé az irataim kérte
egy homályos anya volt vagy hogy is mondjam inkább lelkesült
s úgy enyésztem el a barikádján mint egy hűvös vízzuhatag
vékony ruhát viselt svájcisapkát tudott egy-két dolgot
    gyanús valóságainkról
egyszer rég az erdőben beszéltem vele
csöndes húgom miket dolgoztál te ott a mezőn
    abban az étkezdében
ott láttalak először s csak a felhők takartak el téged
így beszéltem hozzá eleinte félelem tört rám uralkodnom kellett
    magamon hogy nyugodt maradjak
gyere szerelmeskedjünk mi ketten itt van ez a korhadt pad
    hát helyezkedjünk el
nagyon kérlek jöjj velem így kibontott vörös hajaddal
hozd magaddal az érett korok hiúságát
van ott egy hely ahol lehetne
teljes biztonsággal érzem ott rejtőzik valami a földben egész közel
így beszéltem hozzá hidd el (így mondtam volna neki) ott tényleg
    lehetőség volna arra
ott a kilengési zónánk furcsa játékterében
valaki ágakat cipelt magával s hallatszott hogy zizeg az árnyéka

és mentünk együtt a ködben ő táplált s védő viaszburokba vont engem

 

 

Homing

Kötelességemnek érzem rámutatni hogy az ifjú hölgy
    ki akkoriban terhes volt
méhében egy földet hordozott olyat mint a mienk szárazföldekkel
    és óceánokkal
esténként a városba ment szórakozni elüldögélt egy asztalnál
    és kis semmiségeket fogyasztott
beszélgetett erről-arról barátaival míg én egyszer szárazföldjén tévelyegve
    szólongatni kezdtem őt
túlzottan magányos voltam akkor ő rögtön látta ahogy odaért
    hogy megvágtam magam egy nádszál végével
felszíni seb csupán mint annyi más a tornacipőm pedig
    bemocskolódott a mocsárban várj hadd mossam meg
    megmosom majd én amikor visszaérünk elindultunk
    jobbra-balra csapkodtam egy vesszővel
    a méhek ellen védekeztünk amíg beértünk a városba
lábujjhegyen jártam a koszos tornacipőben gondoltam
    rögtön megmosom ahogy vízhez jutok
autóbuszra ültünk s aztán barátainkkal üldögéltünk
    az asztal mellett s tiszteltük őt módfelett
lenyűgözött bennünket a domborodó has
zavartan mocorogtunk suttogva beszéltünk csak
    próbáltunk mosolyogni
késő volt már mikor felálltunk és hazaindultunk
méhében egy földet hordozott olyat mint a mienk
    mezőkkel és gleccserekkel s hidakkal
és én az erős férfi ott aludtam el azon a földön

Balázs Imre József fordításai a Descrierea turnului (A torony leírása) című kötet anyagából (1975)

 

 

 

 

 

 

 

Gellu Naum verset mond (román nyelvű)

 

 

 

 

 

 

Orbirea voluntară/Voluntary blindness – Marian Baciu portréfilmje Gellu Naumról (részlet, angol felirattal)

 

Kritikusai szerint Gellu Naum a szürrealizmus legkiemelkedőbb romániai képviselője, mind versben, mind prózában. Többször is javasolták Nobel-díjra. Egyetlen regényét, a Zenobiát a legszebb román szerelmes regénynek tartják. Bukarestben és Párizsban végez filozófiai tanulmányokat. A harmincas évek végén csatlakozik az avantgţrdhoz, André Breton baráti köréhez tartozik. 1940-ben hazatér Romániába, az Antonescu-féle fasiszta rezsim idején szürrealista törekvéseit titkolnia kell. A háború után egy ideig felszabadul mint alkotó, de nem sokáig: a szocialista dogmatizmus nem hagyja kibontakozni. Fordít, gyermekkönyveket ír. Később Comana nevű hegyi üdülőhelyre vonul vissza, itt is hal meg. Tulajdonképpen halála után derült ki, mekkora formátumú alkotót vesztett a román kultúra. Verseit, színdarabjait, regényét most kezdik igazán megismerni.
Forrás: http://irodalom.elender.hu/roman/naum.htm


Az oldal illusztrációi: Ligia Naum rajza férjéről, Gellu Naumról (lead); Gellu Naum fotóportréja, valamint rajza Ligiáról és Pasteur című ceruzarajza (csík); Ligia Naum A rejtőzködő nő című grafikája és Gellu Naum fiatalkori fotója (fent)

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.