Sikoly és kakadu
2012. május 19-én este a nyugat-bácskai Doroszlón a Fehér Ferenc irodalmi csoport vendégei voltak a közép-bánsági, muzslai Sziveri János Művészeti Színpad (SZJMSZ) tagjai. Bemutatkoztak és bemutatták az általuk kiadott, Sikoly című irodalmi és művészeti folyóirat legutóbbi, Fekete J. József-számát, és Kovács Jolánkának, a SZJMSZ elnökének Takard ki a kakadut című kötetét, mely a szlovákiai AB-ART Kiadó gondozásában jelent meg tavaly.
Az estet egy emlékezés nyitotta. A doroszlói kötődésű akadémikus írót, Herceg Jánost (Zombor, 1909. május 11. – Zombor, 1995.január 29.) idézték meg a Wilhelm József költő, történelemtanár által tolmácsolt sorok: ,,A térhez kötött idő tölti ki a haza fogalmát élményekkel és emberekkel, családdal, barátokkal, akik velünk együtt a megszokott tájban élnek születésünktől fogva a halálunkig, s azon túl a gyermekeinkkel.” (Herceg János: Összegyűjtött esszék, tanulmányok).
Kovács Jolánka felolvasása és az est további résztvevői
Az 1993-ban alakult Sziveri Színpad működéséről alapítóját, N. Czirok Ferencet hallhattuk. Mesélt a kevésbé köztudott színpadi tevékenységről, Ibsen, Ionesco, Déry Tibor műveinek színreviteléről, a vajdasági esszé- és verspályázatról. Majd bemutatta a 2004-ben Sándor Zoltán elgondolása alapján létrehozott irodalmi és művészeti folyóiratot, a Sikolyt. N. Czirok Ferenc előbb Sziveri János Festék a falon – elmeszelt tél című költeményét olvasta fel. Ő maga két kötetet jegyez, Elodázott versek avagy csendélet kalodával (lírák), és az Elmeszelt (f)esték (prózák) címen.
Az est további részében Kovács Jolánka mutatta be röviden a 2009-es verspályázat egyik díjazottját, egyben a Sziveri Színpad jelenlegi webmesterét, Czirok Attilát, akinek Muzslától Medina címmel jelent meg kötete. Ebből A bor íze és a Vázlat című verseit olvasta fel.
A kötetlen beszélgetés, az irodalmi kérdezz-felelek a legutóbbi, Fekete J. József irodalomkritikusi és szépírói munkásságával foglalkozó Sikoly-szám körül folytatódott. Wilhelm József kérdezte Fekete J.-t, hogy szellemi világpolgárként mi sarkallta ekkora lokálpatriotizmusra. Valamint arról faggatta, hogy a peremről vágyott-e a talán nagyobb elismeréssel kecsegtető központ felé. Fekete J. József válaszában visszautalt Herceg János szellemiségére, fent idézett szavaira. Úgy fogalmazott: ez a régió, ezek az emberek érdekelték, érdeklik ma is, és nem csak írói, hanem – a zombori Berta Ferenc Zsebszínház elnökeként – művelődésszervezői, közösségépítői szempontból is. E gondolatok méltó zárásaként hangzott el Jász Attila Fekete J. Józsefnek köszönetképpen írt, a szóban forgó Sikoly-számban megjelent, A pocsolyatükör című verse.
Ez egyben át is vezette a beszélgetést Kovács Jolánka kötetére. Kónya Kovács Otília újságíró, a Sziveri Színpad munkatársa méltatta az írót, aki 2007 óta publikál prózát (elsősorban a Magyar Szó irodalmi rovatában, a Kilátóban). Műfordítással is foglalkozik, éppen ennek kapcsán ismerkedett meg az AB-ART Kiadó igazgatójával, Balázs F. Attilával, aki felajánlotta a Takard ki a kakadut kiadásának lehetőségét. Miért a kakadu? – fogalmazódott meg a kérdés. Jolánka elmagyarázta, e papagájfajta külvilágra való érzékenysége ragadta meg írói fantáziáját, ezért vált ez vezérfonalává, vagyis vezérmadarává novelláinak. Szövegeiben azonban szerephez jut egyéb madárfajta is. Például Jakab, a galamb, akinek a története a kötet egyik lehetséges középpontját képezi. Akárha a Takard ki a kakadut ,,kalitkába zárt életeinek” (Perger Éva megfogalmazása kritikájában) a szabadságvágya és biztonságkeresése csapódna le benne. Öt ciklusra tagolódik a könyv. Az első, a Ha letakarod az emberi kapcsolatok, egészen konkrétan a házasságok gyakori visszásságai felől közelíti meg az (egy)én vívódásait. A második, a Lepedők mögött a szerzőnő iskolakönyvtárosi munkájának tapasztalataiból táplálkozik, láttatja a bánsági közösség mindenapjait – mindezt egy gyerek, egy magát kalitkában érző anya vagy a félresiklott életű férfi szemszögéből. Harmadik ciklusa az Angyalok, a földöntúli lények fejezete, ebben az angyal, a galamb vagy akár az állatkerti majom szemében tükröződő, szomorú valóság elevenedik meg. A Forrón, alatta elrugaszkodott lírai hangú szövegeket jegyez, olyan címekkel, mint Az ölelés, vagy A távolság. Végül a Ha kitakarod vonja le a konzekvenciákat. A zárásként felolvasott, A bábú című novelláról N. Czirok Ferenc így írt a februári Szőrös Kőben: ,,A novella vége drámai. A bábu leüti a kreatív nőt, alkotását pedig darabokra tépi. A kakadu rikácsol, vijjog, mint valami madár alakjában megsebzett lélek.”
A beszélgetés helyszínét, a Móricz Zsigmond Magyar Művelődési Egyesület színpadát a Szegeden élő, doroszlói kötődésű grafikusnak, Pusztai Virágnak a bácskai költődésű Fehér Ferencről és Herceg Jánosról készült portréi díszítették. A szövegekhez társult a doroszlói vegyes kórus és vendége, a kárpátaljai, técsői énekcsoport fellépése, akiknek tolmácsolásában doroszlói népdalok hangzottak el, valamint a Székely himnusz. Így a doroszlói est a felvidéki, vajdasági és erdélyi kultúrkör bevonásával Kárpát-medenceivé bővült.
