Véres és groteszk Csodaország

KRITX

Bencsik Orsolya Akció van! című kötete egy rendhagyó családtörténetbe nyújt bepillantást, ahol a nagyapa-nyúl és szitakötő-nagymama mellett megjelenik a délszláv háború is – méghozzá humorral és számos feszültségkeltő elemmel. 

Véres és groteszk Csodaország

Bencsik Orsolya első, Kékítőt old az én vizében című, novellákat, verseket, kisprózákat és e-maileket tartalmazó kötetében (Újvidék, Forum, 2009) már előkerült a család témája, az Akció van! rövidprózái azonban főként e köré szerveződnek. A fülszövegben megszólaló Nyúlszív őrmester stílusvarietéjében előrevetíti a kötet főbb vezérfonalait: a termékét eladni igyekvő piaci árus felidézi a falusi lét atmoszféráját, majd a porondmester invitál minket groteszk cirkusza sztárvendégének, B.O.-nak az előadására. Végül megjelenik a katona, aki őszintén ajánlja a kötetet társainak, a későbbi szövegek háborús témáira utalva.

Bencsik Orsolya (Fotó: Aaron Blumm)

A kötet egyik szervezőelve az állandó feszültség, mely több szinten is megjelenik. Megtalálható a címben (Akció van!), az elbeszélő gyakran változó helyzetében, az általa összekapcsolt világok egymásmellettiségében: falu és város, szerb és magyar, idős és fiatal, női és férfi identitás közt. Rögtön a kötetborítón szereplő alak, illetve a kötet illusztrációi gyermekrajzoknak tűnnek, ám az arcok kidolgozottsága, beszédessége összeegyeztethetetlen ezzel. Egyszerre van bennük jelen a mesekönyv-illusztrációk sematikussága és az érintett témák kézzelfogható realizmusa, és ez a kettősség a szövegekre is jellemző.

Párhuzamba állítható ezzel az elbeszélő karaktere, mert bár egyes szám első személyben szólal meg, megnyilatkozása mégis nélkülözi az intimitást, kívülállóként beszél, újra és újra gyermetegen rácsodálkozva a körülötte lévő dolgokra. Az, ahogyan ez a hang a szürreális és gyakran megrázó helyzetekről beszámol, egyrészt elidegeníti az olvasót a narrátortól, hiszen ki tudna szimpatizálni vagy azonosulni egy ilyen megbízhatatlan és kiszámíthatatlan elbeszélővel? Ugyanakkor azonban a kötet másik jelentős motívumának vázát képezi: a humort. Mert az egyszerre megbízhatatlan hang és az elmeséltek és az elmesélés módja közti ellentétből eredő abszurditás inkább vált ki az olvasóból nevetést, mint borzongást – még olyan témák esetében is, mint betegség, halál, háború. Az egyik legérzékletesebb példa erre a második ciklusban sűrűn felbukkanó nagyapa és a köré szőtt történetek. A ciklusnyitó „Otthon, nálunk” című szövegben megfigyelhető az a szenvtelen, tárgyilagos mód, ahogy a behatárolhatatlan korú elbeszélő leírja a családtag betegségét:

„A cukortól üszkösödött el a lába, ezt mondták anyámék, meg azt is, hogy a sok fekvéstől kidörzsölte bőrét a lepedő, a hipózott paplan, hogy végül az egész teste egyetlenegy élő sebbé vált. Büdös volt a szobában, nem lehetett megmaradni. Rossz volt puszit nyomni az arcára, majd elhánytam magam a szagtól, ő meg csak nézett, a feje akkora volt, mint egy madáré, eltűnt a nagypárnában, alatta kispárnák, a mama rakta alá, hogy magasabban legyen, kiláthasson az ablakon, átellenben éppen a temetőre.”

Továbbolvasva megtudhatjuk, hogy a család „beindította a faluturizmust”, cirkuszi látványosságként mutogatva a szenvedő beteget. Néhány novellával később (Disznók) ez még egyszer megfogalmazódik, egy kis kiegészítéssel:

„Anyámnak van egy olyan rossz szokása, hogy szinte minden magyar nyelvű újságot megvesz. Régebben folyóiratokat is, még a kilencvenes évek inflációjakor is, bár igaz, kevesebb volt akkor a folyóirat. Amikor a mama úgy döntött, hogy nem válik meg a tatától, hogy mi mutogatjuk, anyám arra gondolt, az ólakhoz, melyekben már évek óta nem neveltek a nagyapámék disznót, fel kellene állítani kis standokat. A standokra pedig kihordani a közel 30 év alatt összegyűlt anyagot. […] A faluturizmus kiépítésében az én családomnak volt a legnagyobb szerepe, erre azért egy kicsit büszke vagyok, és ha jobban belegondolok, valójában a vajdasági magyar könyv-, folyóirat-és napilap-kiadás külföldi terjesztésében is a markáns részt mi vállaltuk be.”

Emil Kadirić, a kötet illusztrátorának egyik képe

A traumatikus élményt, a családtag végtagjának üszkösödését a narrátor humorosan meséli el, s később kiegészíti az anyai hóbort abszurditásával, miközben a háttérben gazdasági hanyatlás és háborús állapotok uralkodnak. A kötet mottója ez  lehetne: „A rosszat csak nevetve lehet kibírni”. Egész atmoszférájára jellemző ez a hozzáállás – a szerző jó érzékkel emeli ki és tematizálja a kulturális és egyéni emlékezet azon darabjait, melyek ilyen módon kicsavarhatóak, széles olvasóközönséget szólítva meg. A műfaj pedig, melynek sajátosságait ehhez felhasználja, csatlakozva egy újjáélesztett hagyományhoz, a mese.

A kötetben folyamatosan vissza-visszatérnek a mesevilág elemei, ám a legintenzívebben talán a „Nyúlszív, szitakötőnyelv” című kisprózában. A szöveg nagyapa-nyúl és szitakötő-nagymama történetén keresztül meséli el a délszláv háború társadalmi következményeit. Bevezetése akár egy mesekönyvé:

„A nagyapának sok köze volt a macskákhoz, mégis ez a történet most a nyulakról szól. Pontosabban egyről. Nagyapa-nyúlról. Arról, hogyan vette feleségül szitakötő-nagymamát. Történik mindez úgy negyven évvel ezelőtt, ez, ha jól számolom, a negyvenes évek közepe.”

A kötetben előre haladva fokozatosan fakul a „véres nyelv”, és mint minden valamire való fabulából, innen sem hiányozhat a tanulság:

„Hogy a kíváncsiság a legveszélyesebb dolog a világon, ez a történet valódi üzenete! NE MERJ! NE KÉRDEZZ! NE NÉZZ!”

A mese világához kapcsolódó elem a cirkusz is, melyet a beteg nagyapa körül alakítanak ki, úgy mutogatva őt, mint egy torzszülöttet, vagy a szőke hajú lány csavargásai – az egész emlékeztet Alíz történetére, aki eltévedt Csodaországban. Ez a Csodaország pedig a Vajdaság, amely hol magyar, hol szerb, de leginkább egyik sem és mindkettő.

A kötet központi témája a falusi lét és a család, majd később néhány szöveg erejéig a város. Ezeket kívánja „szétírni” a szerző, ahogyan azt a kötetet népszerűsítő videóban elmondja. Ám nem követ szigorú kronológiát vagy tematikus sorrendet. Úgy tűnik, mintha egy családi fotóalbumot lapozgatnánk, és a mellettünk ülő ember mesélné a képek háttértörténeteit.

Emil Kadirić, a kötet illusztrátorának alkotása

A kötet egyik cikluszáró novellája, Az úton megidézi Jack Kerouac kultikus regényét, mely az USA-t keresztülutazó fiatalok kalandjait meséli el, utána pedig a Road movie apával című szövegegyüttes következik. A kötetben halványan kirajzolódik egy fejlődéstörténet-szerű folyamat: a gyermekkori emlékek, a serdülőkor beköszönte az első menstruációval, a Magyarországra költözés. Olyan szubjektív kilométerkövek ezek, melyek köré Bencsik Orsolya kiválóan megszövi egy generáció hálóját, akár a szerbiai magyar fiatalság hangját, akár a vidékről városba költözőkét, akár a háború traumájának feldolgozásával küzdő emberét halljuk ki belőle. Ám ha az olvasó egyiket sem érzi magáénak, akkor is gazdagodott egy izgalmas, morbid-bűbájos mesekönyv élményével.

Bencsik Orsolya: Akció van! Fórum–JAK–Prae.hu. 2012.

Legjobb internetes ár: 1600 forint

Bódi Betti