Ajándék - BALÁZS ISTVÁN: Karácsonyi utó pia

A fiú majd kiugrott a bőréből. Most jön a meglepetés! Mostantól lesz más minden! A nagybácsi azonban nem ajándékot húzott elő… Hanem egy plakátot.

BALÁZS ISTVÁN

KARÁCSONYI UTÓ PIA

Óriási robajjal futott be a nemzetközi gyors. Csikorgó kerekei szikrát vertek, hatalmas kéménye gőzsárkányt eregetett. Grandiózus, magával ragadó látvány.
    Ám a peronon összegyűlő tömeget mégsem ez izgatta. Az annál inkább, kit-mit hozott magával. Fürkészték a zúzmarás ablakokat, hátha felbukkan egy rég nem látott ismerős.

A sokaságban ott pislákolt Varga Lacika is. Elnyűtt zakójában, kopottas gatyában várta a hőst. Nemrég kapott levelet az érkezéséről: egy veres kofferes úr lesz az ő bácsija. Nagyon fel volt dobva. Megmenekült, gondolta. Az egyetlen élő rokon, és nem is akármilyen.
    – Biztosan hoz ajándékot is, ha egyszer megígérte – mondogatta magában. – Sóspuskát meg usankát.
    Gyurgyó bácsi jó húsz éve indult neki a világnak és azóta sok izgalmas kalandban volt része. Míg éltek Lacika szülei, ők is mindig róla meséltek:
    – Kifinomult úriember, igazi dalia.

A fiú reménnyel telve rohant egyik kocsitól a másikig. A nagy sietségben még el is esett, s mikor feltápászkodott, egyszerre ott állt előtte a hős.
    Széles peremű, zsíros karimájú kalapban, fekete posztókabátban, a veres kofferral. Dohányfüstös, káposzta szagú böffentéssel jelezte, hogy bemennek a restibe inni valamit.
    Lacika el volt ájulva. Még soha nem mehetett be a restibe. Mindig elkergették onnan; és most a bácsikájával beülnek a legjobb helyre, a kályha mellé.
    Az öreg intett a csaposnak és berendelt egy dupla Lánchidat.  Lacikának kért egy pohár vizet.
    Az ital megérkezett. Gyurgyó kortyolt egyet és belekezdett:
    – Oroszországban új világrend van születőben, hallottál már róla? – Lacika nem erre számított, de próbált úgy tenni, mintha figyelne.
   – Egy csodálatos világot építhetünk, ha mind összefogunk. Nem lesznek különbségek. – Lacika hiába próbált figyelni nagybátyjára, egyre jobban úrrá lett rajta az izgalom. Nem tudott másra gondolni, csak a közös karácsonyra és az ajándékokra.
    A bácsi – nagy slukkolások kíséretében – hosszú perceken át folytatta még az előadást a rendszerről, az ideáról, a csodáról. Lenin elvtárs halhatatlanságáról és a pajtásokkal együtt elkövetett bátor tettekről. Egészen addig, mígnem egyszer csak kifogyott a szuszból. Lehúzta utolsó felesét és szigorúan nézett Lacikára.
    – Ugye, belépsz te is az új világrendbe!? – Szegény rongyos gyerek. Csak azon járt az esze...
    – Ugye, belépsz te is az új világrendbe!? – Lacika feleszmélt és szorgalmasan helyeselni kezdett:
    – Úgy lesz, Gyurgyó bácsi! Úgy lesz!
    Az öreg kiszórt némi aprót az asztalra, majd komótos mozdulattal a veres bőröndért nyúlt. A fiú majd kiugrott a bőréből. Most jön a meglepetés! Mostantól lesz más minden!
    A nagybácsi azonban nem ajándékot húzott elő… Hanem egy plakátot, rajta egy sziklaállú munkással. Letette az asztalra. Azután felállt és elindult a kijárat felé.
    – Hová mész, Gyurgyó bácsi? – kiáltott fel a fiú értetlenül.
    – Indulok tovább, másokkal is kell találkoznom. Holnap megy vissza a vonatom.
    – És mi lesz velem? És mi lesz az ajándékkal?!
    – Veled? – cuppantott. – Majd felkarol a rendszer, ha látja, hogy segítesz neki. Ajándékot meg minek? Karácsonyra már semmi szükség.

Azzal kifordult az ivóból és eltűnt örökre.

Lacika csak ült, összeroskadva. Se család, se sóspuska, se karácsony. Csak a bácsi plakátja és néhány csepp konyak a stampedlik alján. Szájához emelte az egyiket, és remélte, hogy kicsit ülhet még a jó meleg kályha mellett.