AJÁNDÉK – Deák Csillag: ÜVEGSZILÁNKOK

Valamit hoznak a hullámok, elmerül, majd meg-megcsillan, mintha üvegpalack lenne. De lehet nagyobb hal is. Elfelejtem, hogy félek a nagy hullámoktól, beljebb merészkedek. A következő hullám nagyot lök rajtam, és kezembe csúsztatja. Nem hal.

DEÁK CSILLAG

ÜVEGSZILÁNKOK

Már egy órája aszalom magam. Olyan forró a homok, hogy a fürdőlepedőn is átsüt. Bemennék a tengerbe megmártózni, de most nagyok a hullámok, és nem vagyok jó úszó. Gazsi a fák alatt focizik, csak néha vet egy pillantást felém. Ilyen melegben olvasni sem tudok, hát nézelődöm, főleg a focizókat. Izzadnak, napbarnítottak, és kockahasúak, kivéve Gazsit, ő máshol kockás. 

Még el se telt az első nap és máris unom ezt a telelést. Rábeszéltek, jót tesz nekem a kikapcsolódás, karácsony meleg égővön. Két éve nem voltam sehol. A super last minute út, ha azonnal döntök, alig kerül többe, mint egy hazai welness hét. Beadtam a derekam, Gazsi nagy örömére. Se karácsony, se ajándék, kötöttem ki, ha a szállodában lesz ilyen ünnepség, akkor sem. 

Nincs karácsonyi készülődés, még több időm van nyavalyogni, érezni a hiányt. Hullámokban jön, mint most a víz. Már a lábamat nyaldossa. Semleges simogatás, nem hasonlítható semmihez, és főleg senki érintéséhez. Lüktet a fejem a forróságtól. Mégis bemegyek a vízbe. 

Valamit hoznak a hullámok, elmerül, majd meg-megcsillan, mintha üvegpalack lenne. De lehet nagyobb hal is. Elfelejtem, hogy félek a nagy hullámoktól, beljebb merészkedek. Inkább üvegnek látszik az úszó tárgy, a következő hullám nagyot lök rajtam, és kezembe csúsztatja. Nem hal. Fehér borosüveg, oldala homályos, karcolt, rég hányódhat. Lassan emelem a nap felé, sötét lerakódások vannak benne, egyébként üres. Ép. Mégis minden szilánkját érzem a tenyeremben. Talán napszúrásom van, persze, pont itt érkezik egy palackposta. Nekem. Ez még egy vágynovellában is giccses fordulat lenne. Földrajzi ismereteimet frissítem, az a folyó belefolyik-e ebbe a tengerbe? Nem. Nincs kapcsolat.

Gazsi már mellettem áll, tudja, félek a hullámoktól. Kiveszi kezemből az üveget és szó nélkül visszadobja a tengerbe. Engem meg se kérdez. Szótlanul megyünk ebédelni, piszkálom az ételt. Kihallgattam, este meglepetésparty lesz. Születésnapom van. Ezt nem tudom elsinkófálni. Úgy teszek, mint aki nem tudja, mire készülnek. Az üvegpalack jár a fejemben, a pillanat, amikor a kezembe került, és képes voltam arra gondolni, hogy nekem jött üzenet. Amire egy jó éve várok.  Már mosolyogok, bár inkább röhögnöm kellene, magamon. Elhatározom, nem fogom elrontani a bulit, jó képet vágok hozzá.

A parton gyertyafény és pezsgő. Gazsi diadalmas arccal adja át ajándékát. Cipősdoboz nagyságú. Letépem a színes csomagolópapírt és kinyitom a dobozt. Csillogó türelempalack, benne vitorláshajó. Szép munka. Türelemmunka. Mellette boríték, már sejtem, mi van benne. Egy jegy, az északi hajóúthoz, amit oly régen tervezek. Csak nem egyedül. Széthajtom a kártyát, standard üdvözlőlap, azon Gazsi ingó betűivel, idézet a türelemről. Köszönet helyett felemelem a pezsgőspoharam, könyököm meglöki a dobozt. Az üveg ezer darabba törik. Csak a hajó marad épen, vitorláit meglebbenteni a tengeri szél. Finoman.