AJÁNDÉK - Kertész Jenő: ZSORZS BÁCSI KÉSE
Zsorzs bácsi öt évvel ezelőtt egy rugós kést ígért neki, amit biztosan el is hozott. Valószínűleg Szentestén adja majd át, amikor is a bőröndjei tartalmát mindenestül szétosztja. Elvégre mindennek meg kell adni a módját.
KERTÉSZ JENŐ
ZSORZS BÁCSI KÉSE
Ádám két napja érkezett. Lézengett az Advent finisében, miközben gyermekkori westernvágyainak roncsain próbálta újraépíteni a szétálmodott jövőt. Újvilág. Most úgy érzi, nehezen fogja feldolgozni a kiábrándulást, ami az eszménykép porba hullása miatt tört rá.
Az Erie-tó metsző hideget okád a városra.
Jó volna megtalálni a szétszóródott rokonokat. Jó lenne rátalálni Zsorzs bácsira. Holnap Szenteste. Egy lebujban keres menedéket és dzsintonikot rendel. Azt mondják, hogy egy pár éve ez még a hánkik* kocsmája volt. Biztos igaz, mert egy kopott kossuth-címeres zászlót lát a falon, O.J.Simpson, orange juice reklámok mellett, és régi, légyszaros csoportképen az Aranycsapatot. De a környéket már ellepték az afro-amerikaiak. Egy öreg zongorista raycharlszosan soult énekel. Senki sem hallgatja, csak Ádám. A pultos latin amerikai és készséges. – Néhány hunky megszokásból még bejár ide, mister – vonogatja Ádám érdeklődésére a vállát. – És nem kevés a George köztük.
Javában tombolt a diktatúra, mindenki lapult, amikor a hegyvidéki kisvárosban fölröppent a, hír: Zsorzs bácsi Karácsonyra hazajön. A család ujjongott: egy USA-útlevéllel újból fel lehet tölteni hiánycikkekkel az üres éléskamrát, nem beszélve a coca colás és a sörös dobozokból készített asztali ceruzatartókról, az utólag szelepelt öngyújtókról és egyéb kacatokról. A szomszédok irigykedtek, a besúgók tartalék tollbetéteket vásároltak.
A rokonság már tudta, hogy Gyuri számos bőrönddel érkezik majd, és egy válltáskával fordul vissza. Őt éve is így volt. Akkor is mindennap bepiált és nagy nyilvánosság előtt egy dolláros bankókkal gyújtott szivarra.
Távozása után az apját be is idézték, és arról faggatták, hogy a ”züllött kapitalista” fia a szivargyújtáshoz hány száz lejest égetett el.
Az öreg nem ijedt meg az árnyékától.
– Az összes lejt, amit kötelezően felváltattak vele, már az első nap nekünk adta – jelentette ki. – Amivel rágyújtott, azok dollárok voltak!
Illetékesék csak hümmögtek és nem tudták, a családnak higgyenek-e, vagy a besúgóknak.
Gyuri, alias Zsorzs, leszart mindent és mindenkit. Éjjel-nappal vizitált, s mondhatni, egy percet sem volt száraz a torka. Az Ausztriában bérelt Opel Kadettet unokaöccsére, a húsz éves Ádámra bízta, akinek friss jogosítvány lapult a zsebében – noha éppenséggel már a benzin szagától is rosszul volt. Ezért titokban el is tervezte, csak akkor fogja használni a kocsit, ha nagyon muszáj.
Máskülönben Zsorzs bácsi öt évvel ezelőtt egy rugós kést ígért neki, amit biztosan el is hozott. Valószínűleg Szentestén adja majd át, amikor is a bőröndjei tartalmát mindenestül szétosztja. Elvégre mindennek meg kell adni a módját. Ő meg cserébe addig is elszenvedi a vezetés gyötrelmeit.
Az ajándékosztás nagy pillanatában a várva várt rugós kés nem volt sehol. A bácsi egy újabb dollárral újabb szivarra gyújtott és kijelentette: Ádám ajándéka az, hogy vezethette az Opelt.
Tíz esztendő múlva itt ül, valahol George közelében. Holnap Szenteste. Harminc évesen üres és kiábrándult. Éppen arra gondol, hogy talán vissza kéne mennie a húsz dolláros, ócska szállására. S hogy akár magának is megvehetné azt a rohadt rúgós kést.
Világítós bélelt kabátban hómunkás érkezik. A pultossal cseveg.
– Egész éjjel havazni fog – mondja.
Zacskóból cigit sodor. Amikor gyufával meggyújtja, Ádám felismeri. Zsorzs bácsi.
