TÓTH ÁRPÁD: ESTI MAGÁNYOS

 Magam ülök a másik oldalon,

Lila rádió nyakkendőm, dugom,

Míg én, egy fa, rágcsálok egy dalon,

Füledbe, ki angyal vagy, nőm, hugom.

ESTI MAGÁNYOS  

Magam ülök a másik oldalon,

Lila rádió nyakkendőm, dugom,

Míg én, egy fa, rágcsálok egy dalon,

Füledbe, ki angyal vagy, nőm, hugom.

Oly álmos lettem közben, hogy szemem

Csak fogpiszkáló tartja nyitva már,

Titokban odanyúlok, s elveszem,

Miközben béke csöndje trombitál.

Most nézlek bús, lehunyt pillákon át,

S nem látok semmit. Jaj, sötét talány:

Mért nem ragyog smaragd, rubin, achát?

Vagy mégse vagy? Vagy szellem vagy csupán?

Vagy megvakultam volna? Vagy az est

Fekete fénye fed előlem el?

A rádiómat hallgatom, s a test

Röpül, az éter mint hullám emel.

És most kitágul fülcimpám, figyel,

Szimatolja a csípőd vonalát,

Míg transzba esve vérzem, égi jel,

Mi lerobog, és lassan vonul át

Egy érzés rajtam, mely, mint hó, kemény:

Hogy mért nem égek én is, mint a kő,

Egy szőkeségért, amelyik szegény

Olyan kopasz, hogy az már széditő. 

Bárdos József