KISFALUDY SÁNDOR: EGY HÍMFI DALAI
Főbb erényed lesz a hűség,
Mikor lángod csillapúl,
Erre gerjeszt őszi hűs ég,
Mi meredt volt, most lapúl, -
EGY HÍMFI DALAIBÓL
1999.
Te szép, ki csak hüvelyeddel
Gondolsz öröm árjában,
Öszvesunnyadt kebeleddel
Szomorogsz majd híjában,-
Leányszívek elébb asznak,
Hervasztó az ősz szele,
Érzeményi a tavasznak
Lelankadnak ővele.
Egek! gerjeszt kény gyönyörje,
Indúlatim elgyötörve,
Mert ha jő a fagyos tél,
Szívünk már nem tavaszt él.
2000.
Érzeményim feszelegnek
Leplével viaskodván,
Gyöngyhavára kebelének
Tűz-csókjaim forrasztvám,
Rezge apró, csáb kacsója,
Melly-csillaga ragyogó;
Szerelemnek hűs kancsója,
Apadatlan bugyogó,
Andal édes mozdúlása
Lelkem égbe fordúlása, -
Feszűlt keblünk öszveér,
Üdvezítőn forr a vér.
2001.
Főbb erényed lesz a hűség,
Mikor lángod csillapúl,
Erre gerjeszt őszi hűs ég,
Mi meredt volt, most lapúl, -
Fogyatkozván a keménység
A leányhad megnevet,
Sírba vinne jó reménység,
Öreglegény lett neved,-
A szerelmet, házastársit
Hát becsűld, még hogyha ásít
Néha-néha asszonyod,
Mikor kényre unszolod.
Bárdos József
