KATONA JÓZSEF: BÁNK BÁN
És aki száz meg százezert rabol,
Bírája lészen annak, akit a
Szűkség rossznőt rabolni kényszerített.
KATONA JÓZSEF
A nem róla elnevezett Katonateleptől mintegy hat kilométerre délre fekvő Kecskeméten született, ott is halt meg. Életéről ennél kevesebbet tudunk. Pályázott az Erdélyi Múzeumhoz és Széppataki Rózához, de egyiket sem nyerte el. Igaz, Erdélyben az új színház nem nyílt meg, Széppataki Róza viszont igen (mégpedig Déry úr számára), de ez a különbség olyan kicsi, hogy nyugodtan mondhatni katonadolognak akár.
Az is Katona-dolog, hogy főműve sikerét is már csak halála után érte meg. Ebben közrejátszott a rettegett cenzúra is, amely eredetileg a mű előadását nem, csak kiadását engedélyezte. Katonát is utolérte ezzel a rettenetes magyar átok: nekünk mindig csak kiadásaink vannak.
A mű ettől függetlenül ma is rendkívül időszerű.
Története röviden annyi, hogy a merániak (idegen) maffiája, kihasználva a magyar futtatók főnökének távollétét, átveszi a hatalmat az örömlányok fölött, és fokozatosan kiszorítja a piacról a régi striciket. Hősünk a békés versengés híve, egyezkedni próbál, bár a profik próbálják bepalizni, de ő Laborc és Tiborc közül az utóbbit választja, és így megmenekül. De végül az összecsapás csúcsán mégis megöli az új madámot, ám aztán be kell látnia, hogy a régi sem volt jobb.
A következőkben a dráma eredeti, cenzúrázatlan változatából idézünk egy rövid részletet.
BÁNK BÁN
(részlet)
Tiborc:
Ő csorda módra tartja gyűlevész
Kurváit! éppenséggel mintha minden
Bajszára egy szőrözőt kívánna, sok
Meránit, olykor azt hinné az ember,
Hogy tán a bordélyba viszik, úgy körül
Van véve utcanőktől, s mi egy
Aggszűzt alig tudunk heten fogadni.
Ő táncmulatságokat ád szüntelen,
Úgy, mintha mindég nagy lakodalma
Vagy keresztelője volna: és nekünk
Szívünk dobog, ha egy csélcsap leány az
Utcán előnkbe bukkanik, mivelhogy
Egy jobb (k)aszás mindjárt eszünkbe jut.
A jó merániak a legszebb nőkön
Ficánkolódnak – tegnap egy vörös,
Ma szőke, holnap egy kopasz: – nekünk
Feleség- és anyósainknak kell befogni
Száját, szólni ha még kivánkozunk.
Ők zabálnak, tekernek szüntelen,
Úgy mintha mindenik tagocska bennek
Egy bájdoronggal volna áldva: nékünk
Kéményeinkről elpusztulnak a
Gólyák, mivel csőrükben a babát
Nem győzik tartani. Szép hölgyeinkből
Vadászni bordélyházt csinálnak, a-
Hová nekünk belépni sem szabad.
S ha beteg feleség, vagy egy szegény
Kamasz gyerek megkívánván, lehúzunk
Egy rossz kurvafiat, tüstént kikötnek,
És aki száz meg százezert rabol,
Bírája lészen annak, akit a
Szűkség rossznőt rabolni kényszerített.
Bánk:
Hogy úgy van!
Bárdos József
