Márciusi „laza fiak” – tavaszköszöntés Apokrif módon
HELYSZÍNI
Március közepén hagyományosan a Roham Bárban találkozhattunk az Apokrif-szerzőkkel a lap tavasznyitó felolvasóestjén. A versek között Hó Márton zenéjére lazítottunk.
Márciusi „laza fiak”
– tavaszköszöntés Apokrif módon
Március 15-e közelsége, melyre az Apokrif-est címe is utalt, óhatatlanul a forradalom felé fordította figyelmünket, és vártunk is, ha nem is hazafias verseket, de legalább közéletieket. A várakozás az est elején beteljesülni látszott, de a téma később elveszett a költők soraiban. Ha meg is jelent egy-egy sor, gondolat erejéig a közéletiség, összességében nem jellemezte az estet: a hazafiak helyett inkább „laza fiak” felolvasását élvezhettük.
A jó hangulatú eseményen az ismerősek mellett két új arcot láthattunk, akiknek művei most először jelennek meg az Apokrif hasábjain. Az újonc Bíró Krisztián nyitotta az estet verseivel, és a tizennyolc éves kurityáni fiú zsengéi megadták a rendezvény hangulatát. A versek hallatán úgy éreztük, mintha kicsit sokat akarna markolni a költő, néhol túl közhelyesen keresve az önkifejezést. Például: „Az élet igazságtalan, ez az egyetlen igazság, amit én tudok”; de természetesen voltak ennél erősebb sorok és gondolatok is, mint: „nem őriz titkot egy bedobott ablak”.
Krisztiánt Kerber Balázs váltotta a színpadon, a tapasztalt apokrifos jellegzetesen töredékes versei már nagyobb hatást értek el a hallgatóságban. Mintha a világ tényleg odébb csúszott volna egy pillanatra, hogy a fiatal költő szavaival éljünk. Újabb versei remekül írták le többek közt az Erzsébet híd jelentőségét, vagy jelenítették meg a tömegközlekedés nyomasztó hangulatát Budapesten.
A versek után Hó Marci (akit a Hó Márton és a Jégkorszakból ismerhet a hallgatóság) saját dalai szolgáltak kellemes pihenővel. Az egyszerű dalok egy szál gitárral kísérve az egész közönség szívébe belopták magukat, többen sajnálták is, hogy az est végén nem hallhattunk még több számot az énekestől. A szünet után újabb két szerző lépett a színpadra. Először Szabó Márton István, a másik „új fiú” verseit hallgathattuk meg. Egyedi gondolatok, tökéletes ritmusérzék, magukkal ragadó versek győztek meg a szerző tehetségéről. Palágyi László művei, ha itt-ott közhelyeket verselt is meg, kizökkentették a hallgatóságot a napi fásultságból. Az est lezárására Palágyi személye a legjobb választásnak bizonyult. Összességében élvezetes esttel szolgáltak az Apokrif szerzői, de a próza hiánya nemegyszer próbára tette a közönség figyelmét.
"Apokrif"
Fotók: Radics Dorottya
További képek a helyszínről:
