Slam School Poetry 3.

Árvai Kristóf (Zánka)

Szemle Slamre

Megteremtem, érlelem,
Fölvetek pár ötletet.
E trekk tör, törtetek,
Magamér' MEG ÉRTETEK.

HA MEGÉRTETEK, fogok egy üres lapot...

Kivégezlek, mint egy csuprot Micimackó
Mer' attraktor a füzetem a tollamnak
Kellemetlen ez, mint nagy monynak a kicsi
Zacskó, de kik velem tartanak jól laknak

HA MEGÉRTETEK - nem miattam...

Eleve az elme a kezem eleme
M.o-n megvan minden, mi a melóhoz kell
Ásó, kapa, nagy harag - sokra nem tartanak
A végén, ha a lélek nem kap léket a léér'

HA MEGÉRTETEK, Rep Etához szólok
(Ez egyben rap e tájhoz)

Mit ér a nő, ha kikér mindent magának,
de nem hű? - Fő menü: ha a nő nemű nem mű
Érted mindent megteszek, a Tiszán átszelek,
s miközben kompon állok, komponálok
HA MEGÉRTETEK, Egyetem!

Slam a bánatomra oldószer - Oldozz el!
Nem vagyok rest, rám egy írós est inkább vall
Pesten, respekt! Frissítek egy pálinkával
Az egyetemen lefőtt - Efott után F5

HA MEGÉRTETEK, egy dolgot veletek megértetek

Mondom, ha a feladatra megértetek
Csak beszélnem kell, ily nemes közönségnek
Ti tükre vagytok mit én ádok, tetszik-e,
vagy átok, ha az, azon én átlátok
Ahogyan a tényeken, HA MEGÉRTETEK

Minden blúzban bláz, mitől a pláza bula bekészül,
vagy az irka-firka cifra, mitől a Tabula Rasa bekékül

És most a kritikához szólok- HA MEGÉRTETEK

A klán a sziklán áll és te oda is jössz,
vagy szimplán nem tudsz olvasni a soraim közt
Itt hét szorongó sor üt nagyon 2 sorompó közt,
amit lebetűzgethetsz szűk lapon

HA MEGÉRTETEK, maradjunk is itt

Celeb-kelepce: beadják, hogy mi a jó,
Te elhiszed és falnak rohansz fejvesztve,
A sajnálatodért nem sajnálod a lét
Erre vagy kifejlesztve...
Megteremtem, érlelem,
Fölvetek pár ötletet.
E trekk tör, törtetek,
Magamér' MEG ÉRTETEK.

Bárány Bence (Győr)

Kedves Naplóm!

Ma megszülettem és meg is haltam, de ez a mi fajtánknál így szokott lenni.
Meg is lepődtem, hogy mennyi és mennyi
Másik társam jött velem egy napon világara.
Kinyitottam szemem, s tudtam nem hiába
Vártam, hogy kiengedjen a hüvely, mi eddig védett.
Sosem felejtem el az elém táruló képet.
Szomorú fekete felhők, s a távolban összeért az ég, és a föld széle.
Előttem száraz takarmánynövény féle
Szabályosan hullámzott, engedve a szélnek,
S hideg eső hirdette közelét a télnek.
Társaimmal egy vonalban, egymás mellett szálltunk.
Velünk szemben, szintén sorban háttal állt a párunk.
Az enyém magas, barna hajú, testén végig hegek,
Közeledtem felé, már láttam, hogy remeg.
Egy koszos, sovány ember, de bennem nem lehetnek érzelmek.
Így ellentmondást nem tűrve tettem, mire képeztek.
Már centis távolságból tekintettem a túszra.
A tarkóján át hatoltam be a meleg húsba.
Egy lelassult kép, ahogy átszakítom a testét,
Majd végignézem mint spriccel a vörös festék.
Beteríti a földet ő meg összeesik holtan.
Én abban a pillanatban olyan boldog voltam,
Mert nem kell többé, hogy más parancsára fusson,
S én voltam ki segített, hogy a pokolból a mennybe jusson.
A vér esővel keverve ott csordogál hígan,
Hol ők nyugszanak boldogan, jelöletlen sírban.
Így emlékszik rájuk a kis község széle,
A huszonkét zsidóra, kikre rátalált a béke.

Pusk A. Golyó
1944. november 4. Abda

Barmos Pál (Kecskemét)

Monoton - Az Életről

Ez egy átértékelő költemény, de mivel én még ezt nem rég kezdtem,
az elmúlás az idő, mik ebben a „szép" versben mondják el helyettem, mindazt, mit eddig nem tettem,
de most ebben a pár percben ez által tért nyertem, s ezt, mit eddig még nem mertem, mivel csak szálltam csendesen,
mint az eldobott cigarettából a füst végig az ereszen,
keresve az utat, a célt, a fényt,
mivel itt mindenki tudja hogy a „lét a tét".
mindenki csak magával törődik a fájdalmakat okozod s elszenveded, valaki mástól, az időtől, betegségtől vagy az égtől,
félsz az újtól, ezért rettegsz, s félsz hogy új esély már nem lesz, félsz a sorstól a végtől,
s mivel szerinted rajtad kívül mindenki más, ezért őket megveted,
nem hogy inkább összetennéd a két kezed, letérdelnél, s megköszönnéd ezt a szemernyi életet,
mert hidd el: ez nem sok, hisz talán érted is eljön egyszer majd az örökkévalóság,
te is tudod: nagy fények angyalok, de előtte halál szenvedés meg egy két apróság
igen... ez a pár apróság.....van aki szerint ez jelenti az életet:
anyagi javak, barátok, alkohol, bulik meg egyebek... de tényleg ennyire felszínesek lennénk mi emberek?
hisz a túloldalon talán ott vár ránk az „igazi szeretet", maga a szeretet, vagy nem?? nincs is túloldal?? akkor mond meg, én miért szenvedjek?
még az elején vagyok, még minden gond nélkül dönthetek,
hisz az enyém, s én lelkiismeret-furdalás nélkül dobnám el ezt az életet
de csak gondold át ne siess, lehet hogy mégis megéri??
már mennyi ember volt előttünk, s mennyi fogja még ezt, ugyanígy megérni,
lehet hogy nem kell félni? csupán remélni, tenni, magad elé nézni, figyelni,
s mérlegelni , hogy jobbra, vagy balra menni vajon megéri?!? vagy más irányba kell lépni,
s azt az álmot követni, mely meg volt benned régen, de én is csak bevallani féltem,
féltem, hogy csalódhatok a jelenben, féltem, hogy eddig rossz volt mit tettem,
s talán csak elfogyott az ötletem , azok az ötletek, amivel eddigi életem jobbá tehetem,
de ne siess te se, ha átgondolod,.. lehet hogy mégis megéri még élni,
hisz az életem, s a te életed is: egy perc, mely elszáll egy pillanat alatt,
egy pillanat, mely alatt leomlanak a falak,
egy év, mely átélve csupán egy perc,
egy perc, mely alatt egy világot megismersz,
egy világ, melyben az élet, mit élni alig mersz,
egy élet, mely pislogsz s már el is telt,
és a végén ha már ott vagy, hogy eljön a perced,
mikor újra magad elé vetíted az életed,
hogy hogyan élted, s hogy mi volt a tetted,
azt, hogy akkor majd mit súg a lelked,
s ha majd a halál eljön egy évnek érzed a percet,
ám e perc alatt újra éled a múltad s a jelened,
s ezek után megnyugodva hagyod el a tested...

csak ennyi az egész, s közte megannyi lehetőség, hisz te is tudod hogy „porból lettél s porrá leszel",
de hogy a két végpont között mit teszel, ezt már csak te döntöd el...

A további videók itt tekinthetők meg!

Hamarosan folytatjuk!