Irodalmi Jelen

Tengernyi nő, tengernyi mondat

2013. március. 10. - 21:24

HELYSZÍNI

A Szépírók Társasága a nőnap apropóján felolvasást rendezett: a Nyitott Műhely „maratoni” estjének szereplői csakis nők voltak. Élménybeszámoló a helyszínről, Hegedűs János fotóival.

Tengernyi nő, tengernyi mondat

Tudnak ezek a lányok, akárhogy is – morfondírozik az ember a felolvasásokat hallgatva a Műhely családiasan zsúfolt kis tereiben, ahol a hangulat a régi-jó beszélgetős házibulikra emlékeztet: érdeklődők jönnek és mennek, úgy óránként kicserélődik a közönség, hiszen már délután öt óra óta tart a műsor. És még az illatok is a lakásbulik konyháját juttatják az ember eszébe: Finta Laci, a házigazda lefőzhetetlen a gulyásleves-készítésben. Aki megéhezik az irodalmi piknik közben, a külső szobában leülve kikanalazhatja a tányérját – a Műhelyben tunkolni is szabad, sőt kár kihagyni: itt a legfinomabb a friss kenyér.

A Műhelybe mindig érdemes belesni, esténként zajlik az élet

Késő estig tartanak a felolvasások, már-már felélednek az éjszakai állatkert neszei, hogy utaljunk itt a nőírók antológiájának címére, a sorozat első kötetére, amelynek szerzői szép számmal képviseltetik magukat a felolvasáson. De még annál is sokkal többen szerepelnek, alig felsorolható. Szinte mindenki jelen van, aki a mai magyar irodalomhoz nőként hozzá tartozik. Vannak, persze, hiányzók, de velük is teljessé téve a névsort megnyugtató a konklúzió: az irodalom hímsovinisztáinak leáldozott. Ki vonja itt kétségbe, hogy a nőké is a pálya? Ugyanakkor kevés férfikollégát látni a közönségben, tisztelet a kivételnek – például Csordás Gábornak, Szkárosi Endrének, Garaczi Lászlónak (akinek felesége, Nagy Ildikó Noémi is felolvas), Angyal Gyulának és Hegedűs Jánosnak, aki a kitartásáért kapott kollegiális gratulációt csak így fogadta: „Ennyi nő között? Persze, hogy maradok!”

Csordás Gábor nem alszik – átszellemülten hallgatja a műsort

És maradtak kitartóan sokan mások is. Kaptak érte cserébe jobbnál jobb szövegeket, novellát, regényrészletet, esszét, verset, gondolatok szabad asszociációját. Volt, aki nem saját szöveget olvasott fel, például Szabó Magdától, de volt, aki „ajándékba” kapott felolvasnivalót, mint Karádi Éva Bán Zsófia novelláját. E szatirikus leckeszöveg arra tanított, hogyan meneküljünk meg cunami esetén – avagy saját életünk ránk omló kudarchegyétől. Láng Júlia Neurózisa hasonlóan fanyar humorral kezdte ki egy hívatlan vendég kellemetlenkedéseit. Majd Mesterházi Mónika versekkel folytatta a prózák sorát: a Hidegtől már-már fázni kezdtünk, ahogy „a szélvihar benyitott a fűtetlen szobába, / és nyitva hagyta maga mögött az ajtót.”

Karádi Éva

De bőven adódott ok a felmelegedésre. Volt szenvedély, éteri szerelem, és húsok vad küzdelme is. Menyhért Anna Erdős René bőrébe bújik készülő regényében: a felolvasott részletben az írónő épp szembesül a lapokban a hírrel, hogy Bródy Sándor mellbe lőtte magát. A nagy nőcsábász azonban életben maradt, René azonnal oda akar utazni, és látni akarja, míg lázas álmok kínozzák a hajdan őt gyötrő sármos férfiról. Molnár Krisztina Rita a Szubróza című elbeszélésben egy csavargólányból formál Szent Erzsébet-alakmást egy szerelmes éjszaka után a „holdfényhajú” fiúval. Forgács Zsuzsa Bruria hőse a szülők testi szerelmével nem tud és nem akar szembenézni: örök gyerekként tolja el magától a múlt előtolakvó történeteit. „Az ember gyereke nem akar tudni a szeretőkről, és a ragacsos, vacak kis történetekről” – szólt az Örvényben maradj mindig mozdulatlanul egyik sora.

Nagy Ildikó Noémi (balra) és Molnár Krisztina Rita

Nagy Ildikó Noémi maguknak a szülőknek a harcát ábrázolta egy véget nem érő utazás során, ahol megmenthetnék a házasságukat, de az asszony csak hajszolja az egzotikus országok látnivalóin át a megpihenni vágyó férfit. „Így nem jutott el apám Baliból Bangkokba” – szólt az este egyik legjobb mondata, és nem volt menekvés a házasoknak. Ahogy a múzsáknak sincs: Valachi Anna hányatott múzsasorsokat mutatott be röviden az alkalomra készült írásában. Petőfi Júliájának, Csinszkának, Kozmucza Flórának és Gyömrői Editnek nagy árat kellett fizetnie a halhatatlanságért: a publikum nem bocsátotta meg nekik vélt vétkeiket. „Nem muszáj múzsának lenni, ha nem lehet” – összegez Valachi Anna, és rájövünk: mennyivel jobb nem egy nagyság árnyékában, hanem „alanyi jogon” íróvá válni, ahogy ezek a nők itt a mikrofonhoz ülve bizonyságot adnak tehetségükről.

Valachi Anna

Ladik Katalin felolvasására nem lehet nem figyelni: előadásában nem a rutin, hanem a folytonos megújulás kelt figyelmet. Most is új. Friss kötete zen-ciklusából mond néhányat. Zen és zene. Tömörség és hangok játéka. A Könnyek, például, így szól: „Jaj. Jaj. Jaj”. Vagy a Tavasz: „Egyik mellbimbóm a számban, másik a szádban.” Üveg: „Lépj árnyékomra. Lépj halálomra.”

Ladik Katalin

Van olyan is, aki nyers, mint a véres hús. Szinte csordulni látjuk a vért. Nagy Gabriella az Ölnit olvassa fel. „A mozdulatot, amikor vág a kés, amikor bedöf a nyakba, nem tudta felfogni.” Aztán az anya kísértő emléke, amellyel kíméletlenül le kell számolni. Szabó T. Anna ezúttal prózát hoz, „ez az én változatom Gabi Ölniére”, mondja, és felolvassa a Holdat. Talán ez a legátütőbb az addig elhangzott művek közül. Pattanásig feszülten telített mondatokból bomlik ki a történet a testét szégyellő, haját leborotváló várandós lányról, a tizenkét évvel fiatalabb szeretőről, és egy magzat vérének elfolyásáról. „Valentin semmit nem vesz észre, csak a testemet” – így a lírai novella más-más formában visszatérő sora.

Szabó T. Anna

Sebestyén Rita és Csobánka Zsuzsa szelídebb vizekre eveznek: Csobánka, a szellemvárossá lett palicsi tó tükrére. Itt idézik fel a múltat készülő regénye hősei: Lulu és Goran. Sebestyén Rita egy veszélyes hulladékot szállító teherautó sofőrjének környezetébe varázsol be egy boszorkányosan könnyed mozdulatokkal közlekedő lányt. És azzal kommentálja a regényrészletet: ha a férfiak ábrázolása nagyon ironikusnak tűnne, ne aggódjunk, lesz nézőpontváltás a műben.

Csobánka Zsuzsa

De hisz még az ironizálást is elhallgatnánk… Ennyiféle hang hallatán kinek jutna eszébe egyszerűen a „női” címkével elintézni ezt a vonulatot? Harangi Andrea a nagy asszonyelődöket megidéző hommage-esszéje után egy csattanós „félpercest” is megosztott. A női elbeszélő szerint egyszer sikerült igazán felizgatnia volt szeretőjét: amikor előbb jelent meg műve az ÉS-ben, mint a férfinak. S hogyan reagált a volt szerető? „Nem így kell írni”. A válasz sem váratott magára: „Nem te fogod nekem megmondani, hogyan írjak”.

Harangi Andrea

Tudnak ezek a lányok, akárhogy is – állapítjuk meg újra, ha az órák múltával már lankadtan is, de cseppet sem unatkozva, és jön még Kiss Judit Ágnes és Erdős Virág is, és még megannyian, akiknek már rég nem kell megmondani, hogyan írjanak.

Erdős Virág

A felolvasók teljes névsora:

Abody Rita, Balázs Eszter Anna, Balla Zsófia, Bán Zsófia, Bárdos Deák Ágnes, Erdős Virág, Falcsik Mari, Fenákel Judit, Gács Anna, Gergely Ágnes, Harangi Andrea, Harmath Artemisz, Kapecz Zsuzsa, Karádi Éva, Karafiáth Orsolya, Kiss Judit Ágnes, Kiss Noémi, Ladik Katalin, Lángh Júlia, Menyhért Anna, Mesterházi Mónika, Molnár Krisztina Rita, Nagy Gabriella, Nagy Ildikó Noémi, Pataki Éva, Sebestyén Rita, Szabó T. Anna, Tallér Edina, Tóth Krisztina, Valachi Anna.

Az est háziasszonyai: Kéri Piroska és Szilágyi Zsófia.

Házigazda, szakács, és aki a virágot az elhangzott művek végén átadta az íróknak: Finta László.

Laik Eszter

Fotók: Hegedűs János

További képek a helyszínről: