TÖKÉLETES KÖRÖK – Nyerges Gábor Ádám novellái

Sziránó testi adottságai. Sziránó szemüvege. Sziránó első csókja. Sziránó második csókja. Sziránó halála. Sziránó fantáziája. Sziránó olvasmányai. Sziránó irományai. Sziránó által legtöbbet bámult falak.

TÖKÉLETES KÖRÖK

NYERGES GÁBNOR ÁDÁM NOVELLÁI 

A költészet hatalma 

És aznap este Sziránó versben szakított önmagával. Nem volt mérges vagy sértett, csak mélázva elszomorodott.

Nulladik típus

Sziránónak hívnak, nincs csajom, a barátaimból elegem van, kémiát és nyelvtant kell tanulnom és mikor erről beszélek, úgy hangzik, mint valami tinivígjáték. Kérlek szépen, vigyetek magatokkal, kérlelte folyvást képzeletbeli űrlényeit, de azok – hogy azért, mert nem léteztek, vagy mert épp nem voltak hallótávolságon belül, netán ők is úgy vélték, hogy hősünk élete valóban mutat némi hasonlóságot az általuk különösképpen nem kedvelt tinivígjátékokkal, a végeredmény szempontjából mindegy is – sosem reagáltak és minduntalan otthagyták, ottfelejtették Sziránót ebben a nagy kupac pubertásban.

Ripitya

Miközben Sziránó naphosszat elmés, mégis nagyfokú lelki gazdagságról tanúskodó bókokon törte a fejét, szerelmi (vagy hát) fellángolásainak vadidegen, angyalszerű, filigrán tárgyait minden péntek éjjel ripityára baszták különböző diszkók és egyéb szórakozóhelyek vécéiben. Néha odáig sem értek el. 

Három történet

Fogd meg egy kicsit, mondta Nagypé és Sziránó áhítattól enyhén remegő kezébe döntötte a gitár nyakát. Nekem ilyen bezzeg sosem lesz, morfondírozott Sziránó, nem tudván, hogy otthon, a nagy ruhásszekrényben a nagykabátok alatt már egy ideje ott várta leendő gitárja a karácsonyt.

*

Vigyáznál rá egy picit, jelentette ki inkább valódi kérdés helyett Áron, aki fontos hívást várt (de mégis kitől? sosem derült ki), viszont nem akarta magával vinni a mobilt a klotyóra. Nekem ilyen bezzeg sosem lesz, sóhajtott maga elé Sziránó, míg elnézegette a kékes fényű ezüstkészüléket és el sem tudta képzelni, hogy pár héten belül maga is egy hasonló (bár valamivel régebbi modell) tulajdonosa lesz.

*

Léci, ez most nagyon kell, mondta, torkában egy régről érlelődő sírást bújócskáztatva a lány és tapintatos, gyöngéd mozdulattal a bal mellére vezette Sziránó kezét. Amolyan nagyon remélem, hogy most ugyanarra gondolunk nézéssel tekintett Sziránó a kifürkészhetetlen, rejtélyes jövőbe.

Kipipálatlan

Sziránó testi adottságai. Sziránó szemüvege. Sziránó első csókja. Sziránó második csókja. Sziránó halála. Sziránó fantáziája. Sziránó olvasmányai. Sziránó irományai. Sziránó által legtöbbet bámult falak. Sziránó kedvenc viccei. Sziránó elhelyezése a jobb-balkezességi skálán. Sziránó elhelyezése egyéb skálákon. Sziránó és a Skála Áruház. Sziránó és az ókori egyiptomi történelem. Sziránó szomszédai és lakótársai. Sziránó visszatérő, többfelvonásos rémálmai. Sziránó és flörtölés. Sziránó  náthásan ül/fekszik otthon. Sziránó náthásan ül/fekszik otthon. Sziránó dolgainak ismétlődése. Sziránó társadalmi vonatkozásai. Sziránó politikai nézetei. Sziránó történeteinek levonható tanulságai. Sziránótól ilyen-olyan jogcímeken levont különböző összegek. Sziránó anyagi helyzete. Sziránó magyarsága. Sziránó olaszsága, angolsága. Sziránó trinidai és tobagóisága. Sziránó irodalmi manírjai. Sziránó unalma. Sziránó szerelme. Sziránó estéje. Sziránó Wilhelm Meister-évei. Sziránó további barátai. Sziránó hipochondriája. Sziránó képzelt hipochondriája. Sziránó képzelt hipochondriájának valóságalapja. Sziránó kedvenc ízei. Sziránó kényszerképzetei bizonyos izlandi énekesnők, téli olimpiák, úszómedencék és a hajszárító melegszagának összefüggéseiről. Sziránó matematikai képességei. Sziránó szerelmi képességeinek egytől tízig történő osztályozása. Sziránó narcisztikussága. Sziránó önutálata. Sziránó sirámai és megaláztatásai. Sziránó számos erekciója. Sziránó csekély számú háziállata. Sziránó irigysége. Sziránó frusztrációi, fóbiái és bélyeggyűjteménye. Sziránó undora. Sziránó iránti undor. Sziránó végeérhetetlen listái. Sziránó jegyzeteinek kipipálatlan részei.

Tökéletes körök

Kéne legyen egy jelszó. Nemcsak hogy elkerüljük a sok felesleges beszédet, hanem hogy merjünk egyáltalán beszélni egymáshoz, mikor kéne. Persze erre azt mondod, hogy ilyesmi nem kell, nemcsak jelszó, beszéd sem. Hogy jó ez a kínoskodás. Kínosság. Szókeresés, puhatolózás, mint mindenkivel. Egérfogókkal vagyunk körberakva, úgy képzeld, de te enélkül is így képzeled, egy tökéletes kör a két lábfej körül, aztán még pár tökéletes koncentrikus. Te is éppen így képzeled, hogy egy helyben állunk, mert senki se mondja meg, hogy melyik csapda az, amelyik nem működik, vagy mert eleve bóvli, vagy mert épp kihagy benne a fém ereje. Pontosan így képzeled, csak téged mindez nem hoz zavarba. Nem hoz zavarba a zavar. Lételemed, nekem meg nem, akkor meg egyáltalán mit is mondhatnánk egymásnak, mondod. Azt se tudom, ki vagy. Kiféle-miféle, nem tudom, csak néha megsejtem, hogy jó szagod van-e, hogy eldöntsem, nem hajolok közelebb. A fogaid szépek, van bennük egy kevés hetyke csáléság, de az meg épp úgy jó. Valamit mesélsz, valakiről, akit nem ismerek, vagy talán valaki olyanról, akit ismer valaki, akit nem ismerek. Bólogatok, nézem a melled. Jó melled van, nincs rossz mell. Persze van, de annál én nagyvonalúbb vagyok, azt mondod, undorodsz a nagyvonalúságtól, ez is olyan, mint a csapda. Hogy kapjam be. Nem gondolsz bele episztemológiailag, hogy nincs mit. Azt se tudod, mi az az episztemológia, de persze hazudsz, jobban tudod, mint én, aki inkább csak használom és sejtem, hogy az valami létezéssel kapcsolatos. Te létezel. Én inkább vagyok a fantáziád szüleménye, mint te az enyém. Erős fantáziád van, elég részletes vagyok. Többet tudsz rólam, mint én rólad, de szerinted ez csak azért van, mert felszínes vagyok és a csapdákkal meg a jelszavakkal vagyok elfoglalva. Lehet, épp ez a jelszó. Na látod, így. Baromi unalmas, amit éppen mondasz, de tetszik, ahogy mesélsz, ahogy azt hiszed, érdekel, ahogy érdeklődőbbnek gondolsz. Nem szereted a fikciót, a hasonlítást, a feltételezést, az ilyen közelítő műfajokat, úgy gondolod, az is körülményeskedés. Körülményeskedőnek tartasz, holott én csak be vagyok szarva, nem is attól, hogy egérfogóba lépek, elvégre azt egy egérre tervezték, akinél én testsúly, csont, víz, zsír, bőr tekintetében nagyjából százszor vagyok nagyobb, hanem attól, hogy én megint elbaszom. Belelépek, bámulnak rám, hogy mi bajom, tudja persze mindenki, de ez az etikett. Hogy bámulunk. Egykedvűen, mert érdeklődni már nem illő. Milyen jól elvagy, irígylem, ahogy elvagy, ahogy nem törődsz vele. Velem. Megbabonáz az érdektelenséged, és hogy ilyen nyíltan vállalod, hiszen már másfél perce látod, hogy nem a szemedbe nézek és gőzöm sincs róla, hogy mit beszélsz, de folytatod. Jó anya lennél. Rossz anya lennél. Nem fogsz szülni, de ezt most még nem tudod. Azt mondod, én se, de én persze tudom, ez így valahogy rád van írva. Nem vagy az a szülős típus. Anyatípus valamivel inkább, de szülni akkor se fogsz. Rám hagyod, nem feszélyez, hogy én feszélyezve érzem magam, mert nincs jelszavam. Aztán persze mire. Mire mennék, mondanám, hogy megbaszlak, hát megbaszhatlak így is, de persze nem mondom, van rá némi esély, hogy ettől függetlenül baszlak meg, de mondani akkor se fogom. Vagy, hogy szeretlek. Nem szeretlek, még arra se figyelek oda, amit mondasz. Meg hogy csak te vagy itt nekem. Mert épp te állsz itt, mert nem zavarnak a körülmények. Például az, hogy nem figyelek rád. Igazad van, persze, hogy igazad van, mindig igazad van, nem kell jelszó. Nem az egérfogó, meg az episztemológia, azért nem mondom igazából, mert nincs mit. Befejezed a történetet, köszönsz és hazamész. Nekem meg sajog a lábam vége, mintha ráütöttek volna valami vékony fémmel, amiben mégis maradt némi erő.

Az oldalt a Cyber Cyrano című színmű előadásán készült fényképek részleteivel illusztráltuk (Kolibri Színház, írta: Tasnádi István, rendezte: Vidovszky György, fotó: Geberle Berci)