May Károly
(1842. február 25.–1912. március 30.)
Ma nem feledkezem meg May Károlyról, mint régebb, amikor napilapnak írtam a Bőségek ősét, az "élet az irodalomban"-t.
Akkor a szerkesztő szemre hány, mert a heti sorozatból kimaradt gyermekkora legfontosabb írója, gyermeki fantáziájának első beindítója May Károly, aki február 25-én született (1842-ben), tudok-e róla. Nem szerepel a listámon, mondom neki. Tényleg nem szerepelt. Csak arról írok, akiről tudom az évfordulót. Ha nem, kimarad. De azonnal nekiugrok a kistörténetnek, amelyben huszonnégy órán át várok egy szerelmetes hívásra a Logodi utcai rokonlakásban.
Az évszám talán '81, talán '82, a kedves határon túli (a közeli Tót-Komáromból), a telefonviszonyok elképesztőek, levélben értesít rövid pesti útjáról, én levélben válaszolom, hogy mettől meddig milyen számon talál meg, de az idő rövidsége miatt nem igazolja vissza, hogy rendben, hívlak, aztán találkozunk Budán.
Maga a szervezés se akármi, hogy a rokonnál, aki éjszakás főnővér a Honvédkórházban várhassam a hívást (ami alapjáraton kiváló helyzetet teremtene). Várakozhatok. Én pedig várok. Órákon át. Egy teljes napon át. Úgy, hogy nem tudom, megkapta-e a telefonszámot, úgy, hogy nem tudom, megérkezett-e Pestre, ha megérkezett, találkozunk-e. Nagy dolog a szerelem. Mérhetetlen az új pina édes hatalma, és még édesebb, ha uralja az embert (ez nincs a szövegben, a város bigott, vallásos város, négybetűs szavak mellőzendők). Nincs akadály az illatozó szerelem előtt. És mégis. Mégis van.
Dohányozni – parancs szerint – kijárok az erkélyre. De ha becsukom az erkélyajtót, nem hallom a telefont, tehát nem csukom be. Másnap reggel a főnővér rokon azonnal morog, hogy telefüstöltem a lakást. Éjszaka és előző nap, mert orvosi kiadványokon túl – ami nem érdekel, miért érdekelne az egészségügy harmincévesen – semmi irodalom, kétszer olvasom el kínomban a gyerekszobában talált May Károly Ezüst tó kincse című klasszikusát.
Aztán csalódottan és összeomolva föl a kies Nógrádba. Kemény fogadalommal a jövőt illetően: soha többé bizonytalanba. Többé egy órát se várok fölöslegesen. Egy órát sem utazom. Soha többé nem ülök tehetetlenül kiszolgáltatva a másik kedve, lehetőségei, vagy lehetetlenségei szerint. Persze a fogadalmak ritkán élnek túl egy tavaszt. Minden marad, ahogy volt: a hatalmas, édes P., és a neki végzetesen kiszolgáltatott férfiember.
A végtelen, lassan telő napból annyi maradt, hogy a Logodi utcai ház erkélyről látható belső udvara úgy néz ki a nyolcvanas évek elején, ahogy ötvenhat október-novemberében maradt: golyónyomok a falban. Mint valami installáció. Mégsem az emlékműről – golyónyomok a falban – jut eszembe évekig az irdatlan várakozás, a tehetetlen vágy, hanem May Károlyról. Nem járt jól velem. "Itt van, tessék," küldöm át lapzárta előtt. "Tavasz, szerelem, May Károly, némi aktuálpolitika. Hogy jobban legyél, szerkesztő úr!"
Amit May Károlyról nem tudunk: Karl Friedrich May minden idők legtöbb könyvet eladó német írója. May vakon jön világra, csak négy éves kora után lát, ami – ezek szerint – szerencsésen fejleszti a képzelőerőt, a négy vak évben kialakít egy soha nem látott, soha nem létező világot maga körül. Később is ezt teszi egész életében. Eleinte semmi nem jön össze. Tanít, ír újságot, prózát, számtalan esetben törvényt szeg, lopások, csalások börtönbe viszik. May Károly az első bizonyíték, a börtönhónapok fejlesztik a fantáziát, az íráskészséget, a második Herczeg Ferenc. Ami jó.
1875-ben, May végre kiadót talál, aki meglátja dolgaiban a fantáziát, a komoly bevétel lehetőségét. Egyetlen lendületből válik sikeres íróvá. Észak-Amerikában 1908-ban jár először, de akkor is szolidan, óvatos duhajként, a keleti parton marad. Mayt (elsősorban Európában) több mint harminc nyelvre lefordítják, többek között latinra, volapükre és eszperantóra is. Az angolszász nyelvterületen viszont tökéletesen ismeretlen, így még érdekesebb a dolog, érthetetlenebb a teljesítmény.
200 millió May könyvet értékesítenek az évek során. Kalandregényeit Albert Einstein, Hermann Hesse és Bertha von Suttner, de Adolf Hitler is örömmel olvassa. Carl Zuckmayer német író a lányát Winnetouról nevezi el (annak ellenére, hogy Winnetou férfi). A May művek kritikai visszhangja nem számottevő. Magyarán: az irodalomtörténet keresztben-hosszában fütyül rá.
Karl Friedrich May (Hohenstein-Ernstthal, 1842. február 25. – Radebeul, 1912. március 30.) német író, az amerikai Vadnyugat jegyzett szakértője.
