Irodalmi Jelen
  • Onagy Zoltán - Páros játék A-val

    Páros játék A-val

    0 Ft

    Rendkívüli a Páros játék A-val közel másfélszáz frappáns írása. Egy férfi és egy nő hullámhegyes-hullámvölgyes, hosszú és szenvedélyes, kiábrándulásoktól sem mentes kapcsolatának krónikája látszólag, valójában jóval több annál: rokonszenves öniróniától sem mentes látlelete egy kornak, pontos feltérképezése, színével és fonákjával az élet egy szeletének. A történetekhez fűzött A-kommentárok (pl.

  • Onagy Zoltán - Zsámboki szerető

    Zsámboki szerető

    0 Ft

    “Andreáról az első perc jut eszembe. Hogyan történhetett, hogy lehúz a padka mellé, ajtót nyit a mázsás, félmázsás batyuval ázva szomorkodó fickónak. Aki ráadásul nem a korosztálya. Ha nő lennék, soha nem állnék meg hasonlónak.” Ám a piros Skoda megállt, felvette az ismeretlen stoppost, s ezzel elkezdődött egy furcsa szerelem. Vagy egy nő és egy férfi olykor megmagyarázhatatlan vonzalmának mindig megvan a maga különlegessége és rendkívülisége?

  • Onagy Zoltán - Cerinka

    Cerinka

    0 Ft

    A csecsemőgyilkosság krónikája úgy szól az emberiséget sújtó legnagyobb csapások egyike, a háború borzalmairól, hogy egyetlen puskalövésnek sem tanúja az olvasó. Átélheti viszont azt a borzalmas lelkifurdalást, ami az öldökléstől földrajzilag, de főleg lelkileg távolálló, békeszerető polgárt gyötri bizonyára élete végéig egy alig elkezdődött emberélet kioltásában való kényszerű részvétel miatt.

  • Onagy Zoltán: Papírt és kardot írtam

    Papírt és kardot írtam

    0 Ft

    A Papírt és kardot írtam a mai magyar irodalmi látlelete. Merész (és komoly előkészületet igénylő) vállalkozás kortársak tízeinek megszólaltatása egy-egy alapos interjúban. Onagy Zoltán 34 írót, költőt, drámaírót, internethonlap-szerkesztőt vallatott a magyar nyelvterületről, mondjuk így: szokásos, az alkotással összefüggő dolgokról, de olyanokról is, amelyeket ritkán, vagy soha nem tesznek fel egy alkotónak.

  • Irodalmi Jelen

    Sárközi Mátyás: Párban magányban

    Az én történetem, amelynek végül „Párban magányban” lett a címe, nem szexregény, de a maga – mint említettem – szikár, ám ütős stílusában képet próbál rajzolni arról, milyen egy leszbikus nő és egy szexuálisan félénk férfi együttélése; mely párkapcsolaton belül igénye a nőnek, hogy akár fondorlat árán is, de az ország legnagyobb költőjének a felesége legyen, a férj pedig, rettenetes betegségekkel harcolva, végül hálás a hitvesi gondoskodásért. Mi ez, ha nem regénytéma?

  • Irodalmi Jelen

    Onagy Zoltán: Halni meg és B. Horváth István: Mécsesek Szervác Józsefért

    Az Aszály előtt páratlanul, a túlzásokig keserű pentatonja mégis váratlanul éri az olvasót (engem). Szeretné megkerülni, nem kívánja feltenni az obligát kérdést: miért ilyen kevés ez a burjánzó szomorúság, elveszettség, komor tekintet? Miért, honnan ez az elképesztő bú és bánat, világméretű nihil? Ez még a kilátástalan kommunizmus építése, netán már a kétségbeejtő kapitalizmusé? Elő- és felkészít? Tudatosan vezet az Átdolgozás változó világszemléletébe?

  • Onagy Zoltán

    Dickens

    (1812. február 7.–1870. június 9.)

    Dickens ugyanis – hőseivel, figuráival ellentétben – részletesen ismerte a nő anatómiai egységeit és alegységeit, pontosan tudta, merre hány méter. Nem véletlenül kaszálta végig a családot (sógornőjét pl.), a kedvére való színésznőket, rúgta ki feleségét tíz aprólékosan legyártott gyerek után. Dickens a fekete lovas fehér paripán.

  • Onagy Zoltán

    Néhány szó Ajtmatovról

    ​​​​​​​Gulszári bizony, hogy rövidre fogjam. A poroszka ló, a herélt, tehát munkára fogott, férfierejében lenullázott csődör, és szegény Tanaban, a hülye forradalmár, aki soha nem érti meg az idők szavát, akit a forradalom hivatásosai szívatnak, aki – hittől vakon, forradalmi lelkesedéstől bódultan – alig jön rá, hogy eszköz, csak eszköz, sokszor még az sem, áldozat.

  • Onagy Zoltán

    Victor Hugo

    (1802. február 26.–1885. május 22.)

    Ha valaki megkérdezne, ugyan ki írja meg a rendszerváltás utáni magyar Nyomorultakat, nem volna tippem. De gondolkodom. A dolog nem testidegen, hiszen a francia Plon Kiadó megíratta és megjelentett a kétszázadik születésnapra a Nyomorultak folytatását egy általam nem ismert François Cérésa nevű francia íróval. De az se magyar Nyomorultak, ahogy az eredeti sem az volt. Nálunk nincs ok, indíték. Itt „minden szép és minden jó, mindennel meg vagyok elégedve” – mondá Ferenc József. De a legvalóságosabb valóságot talán mégis Voltaire mester mondatja ki Pangloss mesterrel a nagy Leibniz mester nyomán: „Ez a világ a lehetséges világok legjobbika”.

  • Irodalmi Jelen
    Onagy Zoltán és Boldog Zoltán

    "Mindenből kérek recipéldányt"

    Boldog Zoltánnal a Könyvhétről

    Minden nappal közelebb az év legjelentősebb könyves ünnepe, a Könyvhét. Mire várnak, mivel számolnak, mit kívánnak, ezt kérdezte az Irodalmi Jelen tizenöt irodalmártól (név szerint: Ádám Tamás, Andrassew Iván, Antall István, Darabos Enikő, Faludi Ádám, Géczi János, Hargitai Ildikó, Jász Attila, Kiss Judit Ágnes, Láng Eszter, Pécsi Györgyi, Podmaniczky Szilárd, Szabó Tibor Benjámin, Tarján Tamás ). És a bónusz interjúk: Anonymus, Boldog Zoltán, Weiner Sennyey Tibor, Mányoki Endre.

  • Onagy Zoltán

    Bulgakov

    (1891. május 15.–1940. március 10.)

    Sztálin többször kijelenti, Bulgakov a legjelentősebb drámaíró. Ismert olyan Bulgakov-darab, amelyet tizenötször megnéz a Művész Színházban. Az állítólag jól látható és hallható tetszésnyilvánítása az egész városban visszhangzik.

  • Onagy Zoltán

    Németh László feltámadás előtt?

    (1901. április 18.–1975. március 3.)

    A Németh-drámák ’komolyak’ – tragikusak, fenségesek, emelkedett gondolatokat járnak körül, korunk uralkodó látás- és beszédmódja az irónia, minden közbeszéd és közszereplés iróniával van átitatva (és röhögéssel körülvéve), és talán csak a szentmisék maradtak mentesek az iróniától. De azért azt gondolom, Németh több darabját is lehetne játszani kor-szerű dramaturgiával, rengeteg élő gondolat van bennük – kétségtelen, erőteljes, teremtő színházi rendező kellene hozzá.

  • Onagy Zoltán

    A NŐÍRÓ

    (1914. április 4.–l996. március 3.)

    "Az életemnek nincs története. Nincs élettörténetem. Középpontja se volt soha. Nincs út, nincs vonal. Csak tágas terek vannak, ezek azt sugallják, hogy ott volt valaki, de nem igaz. Ott soha nem volt senki."

  • Fotó: wikipédia
    Onagy Zoltán

    Verne Gyula

    (1828. február 8.–1905. március 24.)

    Néhány éve, amikor a búbánati Kőház lakója, az ezeréves apáca meghalt, a Kőház új tulajdonosa egyszerűen kivágta az örökölt könyvhagyatékot papírzsákokban, egyéb izgalmas könyvek közt néhány pompás Hetzel kiadású magyar Verne, én pedig ügyesen ott jártam. És úgy éreztem, mint aki aranyat talált. Valóban úgy.

  • Misztótfalusi Kis Miklós
    Onagy Zoltán

    Misztótfalusi Kis Miklós

    Ráadásul, minthogy a Bibliában helyesírási és egyéb kisebb javításokat végez, azzal vádolják, hogy annak a szövegét meghamisította. Kora teológusai rossz néven veszik, hogy – a korrektori feladatokat is ellátva – kéziratukba belejavít. Egymás között csak „hitvány vasművesnek”, közönséges nyomdászembernek nevezik, de a jómód miatti irigység is generálja az intrikák sorozatát, amely miatt Misztótfalusi védekezésre kényszerül. Védekezése többet árt, mint használ: kigúnyolják, házát adóval terhelik, életét katonai beszállásolásokkal keserítik, a társaságokból kiközösítik.

  • Onagy Zoltán

    Updike

    (1932. március 18.–2009. január 27.)

    Olvastuk a Nagy Amerikai Családregényt, a századvég egyetlen világhírre vergődött családregényét. Hogyne olvastuk volna a hetvenes években Harry Angstrom, Pennsylvania államban élő kosaras monológját. Az ő hihetetlen kalandjait a hihetetlen Amerikában, annak is hihetetlenebb kisvárosában. Kultuszíró volt, a kultkörök akarva, nem akarva olvasták, egymásnak kölcsönözték.

  • Onagy Zoltán

    A legendás szerelem vége

    Ady a Nyugat 1912. március 16-i számában közölt Elbocsátó szép üzenet-e a legendás szerelem vége, a nyaktiló, ám Léda 1913. május 5-én keltezett levelében tesz még egy drámai kísérletet. Mert – gondolom én, és gondolta talán Léda is – lehetetlen, hogy így, ilyen rossz szájízzel zárjanak le tíz viharos évet.

  • Onagy Zoltán

    Kodolányi János

    (1899. március 13.–1969. augusztus 10.)

    Mert a szélsőjobb befogadja a megtért kommunistát: 1939–1940 között a radikális, szélsőjobbos Turul Bajtársi Szövetség hetilapja, a Nemzetőr munkatársa, főszerkesztője.

  • Onagy Zoltán

    A homok embere

    Abe Kóbó (1924. március 7.–1993. január 22.)

    Egy regény azáltal válik fontossá, hogy eltalálja az olvasó ember (csak az ember olvas, mondja a Magvető) valamely lényeges testrészét.
    Nő, férfi, kétségbeesés, kilátástalanság, erotika, depresszió, szabadságvágy, kalandvágy, szökési kísérletek, szabadság, és a szabadság hiánya, azaz: fogság (Nő foglya vagyunk? ), és a homok, a folyamatosan áradó homok, azaz a feladat (Feladat foglya vagyunk?), melankólia, tervek.

  • Onagy Zoltán

    Márquez

    (1927. március 6.–2014. április 17.)

    Szinte minden regénye csapda, ötlet, hogy igen. Így kell. A rövidebbek, az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája, vagy a Szerelem a kolera idején, ami nagyszülei szerelméről szól (de valóban, mekkora szentségtörő ötlet eljátszani nagyszüleink titkos szerelmi életével), még inkább.
    Fidel Castro nagy barátja. Érdekes lesz elolvasni, ha Fidelt is regényesíti.