Ugrás a tartalomra

 

Kodolányi János

(1899. március 13.–1969. augusztus 10.)

Minden évben látom a listán a jelzést, hogy Kodolányi újra és újra kimarad. Nem tudni, miért, csak kimarad, mint annyi más. Pedig mindent írt: líra, dráma, epika, ezen belül novella, regény, esszé. Pedig a szakma a következőképpen fogalmaz: "Élete késői szakaszában regényíróként nemcsak a magyar, hanem a világirodalom nagyjai közé is beírta magát, műveit több nyelvre lefordították. Elsősorban az ókori mitológiát, illetve a tatárjárást feldolgozó regényei fontosak." Akkor miért nem emlékszem, ugyan miért nem támad igényem, hogy Kodolányi? Pedig a tatárjárás trilógia három kötetéről, főként Julianus barátról kifejezetten jó emlékeim maradtak.
Talán nincs benne a köztudatban, talán én nem tudom, mi van a köztudatban, talán a köztudat tudata nem ugyanaz, mint az enyém, mert Jókai Anna szerint "a nagy triász" – Kodolányi, Várkonyi Nándor és Hamvas Béla – népszerűsége töretlen, sőt "töretlenül népszerű" és "szellemi iránytűként" működnek. Hogyan teszik, nem tudom hirtelen.
Reméltem, egyszer beülök anyám (évek óta) alfabetikus rendben beládázott-dobozolt könyvtárába, előkeresem a Kodolányi-köteteket, és kiderül, jártak-e a kezemben, netán egyszerűen kilúgozódott belőlem Kodolányi. Vagy a lúg direkt Kodolányi esetében.
Hegedűs Géza írja róla: "Enyhén nyomorék volt: nem nagyon púpos, de mégis púpos; nem nagyon sánta, de mégis sánta, tehát felettébb előnytelen megjelenésű. Ebben a kis nyomorék emberben egy daliás óriás lelke élt, ez a sehová se tartozó félig úr szeretett volna azonosulni a néppel." Nocsak. Hegedűs Géza mindig gyengéd szeretettel ír alanyairól, ez nem tűnik annak, mintha nyoma sem volna a gyengéd pályatársi szeretetnek.
Azután az elhajlásról, ugyanis Kodolányi megjárta a szélsőbalt, befogadja őt a szélsőjobb: "A harmincas években élményt jelent számára finnországi utazása. Több könyvet is ír tapasztalatairól. Mint örökös jó tanuló, aki megtanulta és félreértette a marxizmust, úgy érti félre a finn paraszti életet. Ez a rideg valóságlátó túlidillizálja az északi nyelvrokonok életkörülményeit, eszményképet lát bennük a merőben más viszonyok közt élő magyar nép számára. A nyelvrokonságból misztikus azonosságot is képzel. Úgy jár, mint egy nemzedékkel azelőtt Zempléni Árpád (...). Csakhogy Zempléni Árpád idejében még nincs fasizmus. Kodolányi magyar fajmítosza azonban pontosan megfelelt a jobboldali vérengző vágyaknak. (...) Az egykor indokoltan kommunista hírű Kodolányi most indokoltan fasiszta hírű író és publicista lett, aki ha nem is hirdette, de szolgálta a faji gyűlöletet."

Mert a szélsőjobb befogadja a megtért kommunistát: 1939–1940 között a radikális, szélsőjobbos Turul Bajtársi Szövetség hetilapja, a Nemzetőr munkatársa, főszerkesztője.
Na, itt találjuk. Itt a lúg. Kodolányit, nagy író ide, nagy író oda, permanens németellenesség ide, zsigeri németellenesség oda: viszi a lendület, a kor hangja.
Ugyanez pepitában Hegedűs Gézától: "Ebben az időben Kodolányi a diadalmas fasizmus ünnepelt írója. És következik Magyarország német megszállása, a fasizmus őrjöngése, a tömeggyilkosságok. Hirtelen elfogja a lelkifurdalás. Szokott hisztérikus kapkodásával az ellentétbe csap át, meggyűlöli, akikkel eddig együtt készítette elő a szörnyűségeket, igyekszik menteni az üldözötteket. Bűnösnek érzi magát." Így vagyunk. Nyomnak a bűnök. Süthetjük, késő bánat, eb gondolat.
1945–1955 „A visszavonuló regényíró” korszaka: szinte kizárólag regényeit írta Akarattyán; (elvétve egy-egy drámát, visszaemlékezést); a közéletből kiszorult, bár intenzív levelezést folytatott. 1955-ig politikai okok miatt persona non grata az (irodalmi) életben. Addigra Illyés és Veres Péter közös akarattal kifehérítik Ágnes asszony véres lepedőjét a patakban.
Nem Kodolányi az egyetlen, és nem a fasizmus az egyetlen aktuális hatalom, amely belelkesített és meghülyített jobb sorsra szánt magyar irodalmárt. Nem Kodolányi az egyetlen, aki hinni akart, hogy tiszta szívvel szolgálhasson. Bármiben, csak hit legyen benne. Nem az egyetlen, aki megszívta. És nem az utolsó.

 

 

 

 

Kodolányi János (Telki, 1899. március 13. – Budapest, 1969. augusztus 10.) író, újságíró.
 
Díjai:
  • Baumgarten-díj (1937)
  • Kossuth-díj (posztumusz, 1990)
  • A Finn Oroszlánrend lovagkeresztje (1967)
  • Magyar Örökség Díj (1999, posztumusz)

 

 

 

 
Művei:
  • 1915 Hajnal (Költemények)
  • 1918 Kitárt lélekkel (Versek)
  • 1921 Üzenet enyéimnek (Versek)
  • 1925 Börtön (Regény)
  • 1925 Szép Zsuzska (Regény)
  • 1926 Kántor József megdicsőülése (Regény)
  • 1926 Tavaszi fagy. Egy foglalkozásnélküli ifjú Pesten. (Kisregény – Keserű ifjúkor IV.)
  • 1927 A kék hegy (Regény)
  • 1927 A hazugság öl (memorandum)
  • 1928 Fehér fecske (Színmű)
  • 1929 Akik nem tudnak szeretni (Regény)
  • 1929 Futótűz (Kisregény – Keserű ifjúkor III.)
  • 1929 Két lányarc (Regény)
  • 1929 Szakadékok (Kisregény – Keserű ifjúkor II.)
  • 1930 Vilma három szerelme (Regény)
  • 1932 Küszöb (Kisregények, 7 db; a Vajda Társaság kiad.)
  • 1933 Sötétség (Kisregény; Nagy Károly és tsai. kiadó, „Új írók” sor.)
  • 1935 Feketevíz (Kisregény – Keserű ifjúkor I.)
  • 1936 A vas fiai (Regény)
  • 1937 Boldog Margit. (Regény)
  • 1937 Pogány tűz (Dráma)
  • 1937 Suomi, a csend országa (Útirajz)
  • 1938 Julianus barát (Regény)
  • 1938 Mit viszel a másvilágra? Délbaranyai történet. (Elbeszélés)
  • 1939 József, az ács (Novellák)
  • 1939 Ormánság (kisregények egy kötetben: Szép Zsuzska – Börtön – Kántor József megdicsőülése), Athenaeum
  • 1939 Suomi titka. (Útleírás)
  • 1940 Jajgatunk és kacagunk (Pogány tűz, Vidéki történet, Földindulás, Végrendelet – Drámák)
  • 1940 Süllyedő világ (I.-II., Önéletrajzi regény, Athenaeum)
  • 1941 Baranyai utazás (Szociológiai tanulmány)
  • 1941 Esti beszélgetés (Cikkek)
  • 1941 Istenek (az Emese álma „regénytrilógia” első része [1])
  • 1941 Művei. I-XI kötet
  • 1942 Cigánylány csókja (Kisregény)
  • 1942 Holdvilág völgye (az Emese álma „regénytrilógia” 2. része)
  • 1942 Rókatánc (Elbeszélések)
  • 1942 Suomi (Útirajz)
  • 1943 Zárt tárgyalás (Tanulmányok, Turul Kft.)
  • 1944 Esti beszélgetés (Tanulmányok)
  • 1944 Fekete sátor (Kisregény)
  • 1948 Vízöntő (Regény)
  • 1955 Éltek, ahogy tudtak (Válogatott elbeszélések)
  • 1956 Végrendelet (Dráma, átdolgozott szöveg, Népszava kiadás)
  • 1956 Boldog békeidők (Regény)
  • 1957 Az égő csipkebokor (Regény)
  • 1957 Jehuda bar Simon emlékiratai (Regény, az Én vagyok önállóan is megjelent része)
  • 1958 Keserű ifjúkor (négy önéletrajzi kisregény egy kötetben: Feketevíz – Szakadékok – Futótőz – Tavaszi fagy), Magvető
  • 1958 Új ég, új föld (Regény)
  • 1960 Vízválasztó (Regény)
  • 1961 Fellázadt gépek (Válogatott elbeszélések)
  • 1962 Vidéki történet (Színmű)
  • 1965 Süllyedő világ (Önéletrajzi regény; átdolgozott szöveg)
  • 1968 Visszapillantó tükör (A süllyedő világ befejező része – önéletrajzi írások)
  • 1968 Pogány tüzek (Az Emese álma regénysorozat fennmaradt két darabja összevonva: Istenek – Holdvilág völgye), Magvető
  • ---
  • 1972/1984: Én vagyok (bibliai regény, cenzúrázott kiadás [Magvető])
  • 1973 Pünkösdi dáridó (elbeszélések, Magvető válogatás)
  • 1977 Szív és pohár (válogatott tanulmányok)
  • 1992 Ojbarsz futása (az Emese álma III. – A fejedelem c. regény fennmaradt része, töredék, a Pro Pannonia Alapítvány kiadása)
  • 1993 A megölt mese (novellagyűjtemény, kötetben még kiadatlan novellákból)
  • 2002 – … Kodolányi életműsorozat/KÉS (Szent István Társulat), a fontosabb (más formában még meg nem jelent) kötetek:
  • (2002 Én vagyok; I. cenzúrázatlan kiadás
  • 2004 A néma város (válogatott novellák)

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.