Néphangulat Presszó 2. – Fitneszkocsma, fitneszország
Szép ez az ország, csak rossz benne élni, mondta Kisteleki, és a fröccs mellé kért egy pingpongszettet, mert a Néphangulat Presszó fitneszkocsma a javából, együtt üti itt magyar és cigány a labdát, de ezt már Gál tette hozzá, akit a faluban mindenki csak félcigánynak csúfol, részegen meg szemérmetlenül zsidóz visszafogott bölcsességei és bortól szederjessé dagadt orra miatt. Szóval mindegy neki, hogy melyik oldalon áll, mert nem az ilyen ellentétek élezik ki a küzdelmet errefelé, hanem a félig csapolható szódásüveg, a megborjúsodott félhamis, így félig igazi a bor és a repedt pingponglabda. Fitneszkocsma, fitnesznemzet, ragozta tovább Gál, aki délután három körül csak címszavakban beszélt, akkor is főleg Kistelekit kommentálta. Ő pedig éppen arról szónokolt: mi vagyunk a legnagyobb gyaloglónemzet, lassútávfutók, akik lovon és vízen átkelve honfoglaltak. Ezért, hogy öttusában jók vagyunk, kacsintott egyet a kocsmárosra, és a mindig hozzátoldó Gál szavait is megtoldotta: honfoglaló fitnesznemzet. Nemzeti vágta, súgta felé a címkebeszédű, és már várta is a labdát Kisteleki: agyonvágta helyett nemzeti pingpong. Ez jutott nekünk: fehér vonalak, zöld asztal, piros labda, mert szeretjük mi a hazánkat, hiszen szép ez ország, csak rossz benne élni. A kicsi labdákat ütögetjük egyik térfélről a másikra, a kicsi piros labdát, és ha megunjuk a színeket, lecseréljük másra, de a pálya ugyanaz marad, festett zöld élesen húzott határokkal és mindig kifeszített háló az asztal közepén. Aztán döntse el ki-ki maga, hogy necces vagy nem necces, és éppen ki szervál. Meg a képes beszéd, nyögte Gál közel sem képletesen. Most én szerválok, vette kezébe az ütőt Kisteleki, akit mindenki csak Tanbának becéz a faluban.
Néhány évtizede ugyanis tanár volt a presszóval szomszédos iskolában, de szünetekben olyan gyakran járt át a vécé áldatlan állapotaira hivatkozva kávézni, hogy az igazgató egy baráti szondáztatás után kirúgatta. Kisteleki meg volt győződve arról: Szepesinek egyetlen baja volt vele, hogy túl jól tanított, és rajongtak érte a gyerekek. Hiszen kávézás után mindig úgy tért vissza az órákra, mint aki együtt vonult be a Vereckei-hágón a honfoglalókkal, és a mohácsi vészt is túlélve néhány évszázaddal később a valódi Szent Koronát csak minden bátorságát összeszedve tudta kilökni Kossuth kezéből, cserébe pedig megszervezte szökését Törökországba. De az élmény nem tananyag, a história meg nem teleregény, hanem tények megcáfolhatatlan sorozata, kapta órái után a kioktatást. Nagy mesélő Kisteleki, a Tanbá, csak a huszadik századhoz nem tud eleget inni. Így aztán az Osztrák-Magyar Monarchiánál megáll a tudomány, majd egy rövid, de lényeges filmszakadásnál mindig újraindul a jelenben, ahol a Néphangulat Presszó vendégei úgy tekintenek rá, mint aki továbbvezető hasonlataival megfejti a híreket, a politika és a közhangulat jelen állapotának aggasztó jeleit.
Ha tanár lennék, folytatta, miután leiskolázta ütőivel a többieket, osztálykirándulást szerveznék a Parlament elé. Vinném a sok lázadó kiskamaszt, ki, a Kossuth térre a sátrakat, kinyittatnám a kollégiumokat, egész napos ének-testnevelésfoglalkozást hirdetnék az ország háza elé, amíg fitnesznemzet leszünk valójában. Kodály-fitnesz, ez lenne a neve, és megtanítanám őket forradalmat csinálni. Hívnám a rendvédelmiseket is, azok fegyelmet tartanának, besegítenének a tornagyakorlatoknál. Meg lehetne ott Petőfit szavalni, na nem a János vitézt, meg mozgalmi dalokat is, nemzetidegent kiáltani, ahogy a nagyobb városokban szokás, ahol nincsenek ilyen hangulatos fitneszkocsmák. Szóval lehetne ott történelmet írni, amit majd megtaníthat a Szepesi az évszámaival, miközben színjózanul is töretlen a hite ebben a szép országban, amelyben nem is olyan rossz élni, ha van egy ilyen hely, ahol a szavakat mint pingponglabdát adogatják.
Nemzeti konzultáció, tette hozzá Gál vörösen izzó szederjes orrával, de már ment is tovább a játék, háttérben a Nemzeti Rádió, amely éppen a sporthíreket mondta, közöttük pedig azt, hogy mennyire jók vagyunk asztaliteniszben. Ebben az évben még a kínaiaknál is jobbak.
