Ugrás a tartalomra

Kisállat született

Gyerekkora óta imádta a krimiket. Alig olvasott könyvet, amelyben nem volt gyilkosság és hosszú, élvezetes nyomozás. Érdekelte az elkövető személyisége, a vérengzés módja, a megoldás, a lelepleződés. Az emberélet kioltása és a kiengesztelődés tartotta izgalomban, de az elmúlt évtizedek után már kevés könyv tudott újat mondani. Ezért is várta mindennap a tizennyolcharmincat, amikor leülhet a tévé elé, megnyomhatja a gombot, hátradőlhet, és élvezheti a mozgalmas cselekményt: megcsonkította, megerőszakolta, elgázolta, továbbhajtott, zsarolta, levágta, elégette, feldarabolta, kidobta, rákényszerítette, megverte, bántalmazta, zaklatta, elrabolta, fogva tartotta, begyógyszerezte, megtaposta, meglőtte, megkéselte, fojtogatta, megrugdosta, megfigyelte, kiszemelte, eltemette, ledobta.

A gyorsan pergő szavak eleinte megzavarták, de idővel megtanulta kezelni a helyzetet. Megszokta, hogy másnap újabb részletek derülnek ki az esetről, hetek múlva ott a tárgyalás, talán még a gyilkossal is következik egy exkluzív interjú. Mindet megtudhat róla. A gyilkos sokkal izgalmasabb, mint egy celeb. Őszintébb, ösztönösebb, rejtélyesebb. Arra is rájött, hogy a világban élők nagyjából három csoportba sorolhatók. Vannak az egyszerű emberek, a celebek és a gyilkosok. Az utóbbi két csoport rohamosan nő, az előzőek fogyatkoznak, ebben pedig nagy szerepe van annak is, hogy tizennyolcharminckor felébredhet bennük a vágy, hogy különlegessé váljanak. Mint egyszer abban a Raszkolnyikovban, aki éppen nem sztár lett. Bár végső soron mégis, regény született róla.

Úgy gondolta, a régi világ sem volt különb, de nekik nem volt ott a mindennapi vérfürdő után a megnyugvás, hogy kisállat született, és a napsütést helyenként gomolyfelhők szakítják meg. Ez volt a remény a végén, az új állat születése. Ilyenkor a bemondók mosolyogtak, összekacsintottak, néha még kacérkodtak is egymással. Hangjuk meglágyult, nyoma sem volt már annak a mélységnek, amellyel a korábbiakról számoltak be. Szemükbe visszatért a csillogás, mint amikor a régen használt karácsonyi égősorok újra megízlelik a váltóáramot. Ezzel mutatták, hogy a világ jó, érdemes létezni tizennyolcharminckor és tizenkilenckor is, amikor egy-egy láma, vöröshasú cerkóf, víziló, tigris vagy éppen egy vadászgörény születik meg az ember tiszta lelkének dicsőségére. Egy kisállat, amely megváltja a tévénézőt az aznapi bűnöktől, ártatlanságával azt jelzi, a megromlott ember kap ötven másodpercnyi kapaszkodót, mielőtt a háttérműsor a gyilkos vagy a celeb nehéz gyerekkoráról beszél. A szociális körülményekről. Arról, hogy rosszabbul éltek, mint egy kisállat a vadasparkban.

De adventkor minden könnyebb, ezzel biztatta magát. Ilyenkor az emberek jobban figyelnek egymásra, a képernyő is jobban csillog tizennyolcharminc és tizenkilenc között, és biztosan néhány járókelővel több állna meg a Blaha Lujza téri öngyilkos teteme mellett, mint ahogy többen hajítanak a műanyag pohárba is kétszázasokat, hogy odafigyeljen rájuk, aki hamarosan menetrendszerűen megszületik. Talán a karácsonyi vásár belenyúlik a bűnügyi regénybe, és csak a végére ér haza, amikor már minden elhangzott. Nézte a kivilágított jászolt a téren, az ember nagyságú embereket, az újszülött méretű újszülöttet. Nézte a szalmát, a kimerevített hatalmas fennforgást. Akár egy helyszínelést tizennyolcharminckor. Elmosolyodott egy pillanatra. Várta már a kisállat születését.


 

Fotó:  Manzard Café

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.